2008. augusztus 28., csütörtök

Szeretem


..csajok vigyázzatok, mert jövöööök..

Zénó narancsol


Imádja, naponta kb. 2-3 nari levét dönti magába. Én meg őt imádom.

Vezetés

Tegnap megvolt életem első volán mögé ülése és vezetése. Húúúú...ezt rettenetesen élveztem. Állítólag ügyes voltam és van hozzá érzékem...de szerintem majd lesz ez még így se. Rögtön a mélyvízbe dobott az oktató és csinálnom kellett mindent...vagyis balra hátra kapuba beállni, jobbra előre ugyanez, gyorsítás 2be kapcsolás, emelkedőn elindulás, szlalom, és az összes feladat, amit rutinon kell. De nagyon jó volt, lehet, hogy szeretni fogok vezetni. :-))))Ja, és még egészen a városig én vezettem be és csak ott ültetett át az okító. Szóval egyenlőre még rutinpálya, de ígárem, ha forgalomba megyek szólni fogok előre, hogy aki szeretné megtehesse, hogy aznap nem közlekedik az utcán.

Zénó kezd újra a régi lenni, alvásilag...már nem minden nap kell befeküdni hozzás, és csak néha ébred fel éjszaka. Persze lehet, hogy most újra nem fog neki jót tenni, hogy ma elutazunk a Balatonra és megint néhány éjszakát együtt töltünk. Na, de mindegy, majd ez után is visszaszokik. A kajával már kevesebb gondunk van, lasan mindenevő lesz.
A menés egyre közelebb, már sokszor elfeledkezik magáról és A-ból B-be átsétál. Ez persze max. 5-6 lépés. na de akkor is. Gondolom mindenki így kezdte.Szóval meglesz ez....
Na, most megyek mert még össze kell pakolnom az útra, apa meg 2körül jön és indulunk. Meg sütök egy sütit is.
Tegnap 17 üveg lecsót tettem el, ma meg 8 liter paradicsomlevet, és még jövő héten egy 20kila parit befőzök. Jó kis elfoglaltság, de hát élvezem és imádoma házi parit a legjobb azzal főzni.
Na, pussz...hétfőn újra vezetek.

2008. augusztus 19., kedd

Hurrá

Eza a kép még Soproni kiránduláson készült, apa és Zé sörözik. És apa nagyon hülyén néz ki Zé sapijában.

De a lényeg:
Tegnap este Zénó magától aludt el, nem kellett vele lenni a szobában...mint a régi szép időkben. Gondolom ebbből nem fog rendszert csinálni, és ma este ismét kucorodhatunk a szőnyegére.

Na, és mi történt még??Zé megette élete első fél kiflijét. Igaz, hogy egy egész délutánon át tartott, de mégis...Örülök nagyon. És ma is kiflit eszik a drága.
Alig várom a hétvégét, hogy kisfiammal mehessünk csavarogni a vásári forgatagba. Imádom a Savaria Történelmi Karnevált. És végre egy színvonalas szombathelyi esemény, ami nem bukott meg 1 év alatt. Nagyon örülök.

2008. augusztus 18., hétfő

Zé, apa és a brüm-brüm


Ez volt az a bizonyos brüm-brüm, amire gyermekemet kb. 100x kellett felültetni egy nap Alsónánán. Azt hiszem igazi pasi. Csak még nem tudom, hogy ezért sírjak, vagy nevessek....

Vendégsereg


A hétvégén életem párja és barátai legénybúcsút rendeztek elhagyott telkünkön a világ végén Nemesrempehollóson. Igazi nomád körülmények vannak arra fele, de hát a drágák nem is öltönyös és józanos bulit szerettek volna és a foglalkozás el is érte célját. Pénteken az óriási vihart is kint vészelték át, hiszen nem is lett volna épkézláb(=józan) ember aki hazavezette volna az autók bármelyikét. Túlélték, bár utolsó telefonbeszélgetéseinkre már senki sem emlékezett közülük. Lehet, hogy azt kellett volna mondanom apának, hogy beígért egy szép kis új táskát...:-))))

Mindeközben a menyasszony, akit előtte nem is ismertem, és az asszonyok nálam lettek elszállásolva. Így tehát azzal telt a hétvégém, hogy kiszolgáltam a vendégeket, főztem és hasonló aranyos dolgok. Szombaton más a fiúk is itt voltak, azt hiszem úgy 9en lehettünk.Tehát egész hétvégém azzal telt, hogy főztem, mosogattam, pakoltam a gyerekek után, ugyanis a gyerekes anyuka hatalmas hassal várja a következőt, így kímélnem kellett őt is. Hát éppen ezért nem, igazán nem esett jól amikor apa tegnap este benyögte nekem, hogy majd, ha ráérek össze kellene pakolni a lakásban. Ja, és kb. 1 hete helyiségről helyiségre haladva a lakásban nagytakarítást végzek, ma épp a konyhát olvasztottam ki a több hónapos zsírból hideg zsíroldóval, ablakot pucolok, és mindemelllett a szokásos unatkozós házimunkát is elvégzsm, mosok, főzök, vasalok, ja és van egy 16 hónapos gyermekem is, akit nevelgetek...Szóval rendesen felhúztam magam, de nem vesztem vele össze, mert arra sem volt energiám...pedig bele kellett volna másznom az arcába. Mindegy, rendes asszony vagyok és ha ráérek akkor majd összepakolok a lakásba. (Anyád!!!!)

Zénó még mindig csak velünk alszik el, de már lassan megszokjuk, csak az első pár este volt zűrös, mert máshoz voltunk szokva. Éjjel is fent van, bár nem minden este. de majd ezt is megszokjuk. Hasmenés elmúlóban, fenék rendben. Még mindig nem indult el, és még mindig nem eszik kenyeret. Rövid helyzetjelentés édes kis fiacskámról. Viszont egyre jobban tud hízelegni, zsiványkodni, huncutkodni és ha lehet rosszalkodni. Imádnivaló.

És én imádom is. Apát most nem annyira...de majd ez is elmúlik.

2008. augusztus 14., csütörtök

Jaj-jaj

Tegnap éjjel Zénó ismét alakított. 3tól fél 6ig fent volt. És így én is...semmi nem volt jó, sem mellettünk, sem ölben, sem sehogy. Aztán elfáradt a drágám. Bár úgy gondolom, hogy most nem rosszaságból volt fenn, mert néhány napja hasmenése van és lehet, hogy ettől nyügi. De ez a hasmnés is olyan furi. Nem sűrűn van neki, hanem mint rendesen naponta 2x viszont az híg. A fogaira sem lehet fogni,. mert ez most más. Már beszéltem a dokinővel, diéta, jó bacik egyenlőre, aztán majd meglátjuk. Az étvágya amúgy most jó, csak most meg nem adhatok neki fincsiket. Remélem minél hamarabb elmúlik, mert mára már nagyon durván néz ki a popsi, sőt a kuki is. És van ám üvöltés peluscserénél...na, de ki nem üvöltene, ha így felcsípte volna neki. Most jó sűrűn pelus nélkül kell hagynom de az sem mindig tetszik neki, az bezzeg igen, ha anya fújja. Így hát fújom, mint jó anyukához illik. Szóval jaj-jaj, mindenkinek a családban. Apa szintén alvás nélkül ment ma dolgozni, én sem sokat aludtam, és Zénó amellett, hogy nem sokat aludt, még fáj is a csöpp feneke. Na és mi lesz ha még lefogy az én drágám, akkor a mama mit fog mondani, mert most nem győzi elégszer elmondani, hogy mennyire sovány ez a gyerek és el kellene vinni orvoshoz. Nem mintha nem látná az orvos kb. havonta?Na, de mindegy.

Most meg szétfőztem a tésztát a krumplistésztához, úgyhogy meheteka boltba tésztáért, mert ezt ki kell dobni. Jaj-jaj-jaj...

2008. augusztus 11., hétfő

Hová tűnt?

Sírok, mert nem tudom hová tűnt az én nagyon okos és tüneményes kisfiam. Nem kell megijedni nagyon, csak engem is elért az a bizonyos valaki aki elvitte a jó fiamat és helyette itthagyott egy nem annyira jót. Persze így is imádom, de akkor is toporzékolni tudnék...pont mint ő. Lehet, hogy Andiék Hisztinája volt, vagy a Brüm-brüm tündér, de jelenleg óriási küzdelem folyik kisfiam és köztem.
Az én drágám, aki eddig esténként szó nélkül elaludt, most nem hajlandó, csak akkor ha vele vagyok a szobába, vagy ha nem akkor hányásig sír. Éjszaka sosem ébredt fel, (eltekintve néhány alkalomtól) most éjjel is addig üvölt, amíg nem megyek át hozzá. Ma velünk aludt el éjjel fél 3kor és szerencsére át tudtam vinni, mert különben én nem aludtam volna. A kajálás még mindig borzalmas és meg tudnék néha őrülni, hogy mit is adjak neki reggelire, mivel a kenyér, zsemle, kifli, és társai ki vannak zárva. Néha egy üres virsli fele, háromnegyede, néhány falat tojás rántotta, de semmi normális evés. Még 2x kénytelen vagyok neki tejpépet adni, mert különben éhenhalna. A déli esti kajánál most már beszigorítottam, és nem vagyok hajlandó pürézni, de hát azt a nyammogást amit rendez....borzalom. Elibndulás már majdnem megvan, de csak majdnem és ha kiveszem az ágyból, járókából (márpedig kénytelen vagyok, mert üvölt), akkor nem tudok tőle mit csinálni, mert a lábamba kapaszkodva követ. Ja és naponta 100x kéne megmutatnom neki az ablakból a brüm-brümöt, ami már nincs is az ablak alatt de ő katatón ismételgeti.

Lehet, hogy velem van a gond, de nem tudom, hogy a híres türelmem meddig tart. Most meg ráadásul jó lenne a Kresz vizsgámra tanulni, mert szerdán megyek és az autós fizika, műszaki jó asszonyhoz méltóan kínai nekem és hatalmasat fogok hasalni, ha nem nézem át őket, és így is baromi sokba kerül nem még ha minden vizsgára kétszer megyek.
Szóval, jelenleg tele a tököm vagy mim.
Segítsééééééég!!!!!

2008. augusztus 7., csütörtök

Tegnap esti hányás

Alsónánai beszámolóm előtt le kell írnom a tegnap estét. Nem, nem volt beteg az én galambom, csak anya elkövetett ismét egy óriási hibát és a szúnyogírtó helikoptert megmutatta kisfiának. És mindet vacsi előtt. Na az én kisdedemnek több sem kellett, rágörcsölt a helikopira és csak az nézte volna, de hát az már rég elröpült. Nem és nem volt hajlandó mással foglalkozni, így a vacsit az erkélyen próbáltuk belediktálni az úrfiba nagyon kicsi sikerrel. BEMBRÖMBRÜM-ez a helikopter Zénó nyelven. Na ez a szóféle kb. úgy 50x hagyta el a száját, mindezt legörbített szájjal és szomorú ábrázattal. Sajnos nem jött a heli többet, így nem igazán nyugodott meg kispocok. Vacsi után ahogy máskor bele a kiságyba, otthagy, és pocok alszik...ez máskor így működik. Na tegnap BEMBRÖMBRÜM és sírás volt a helyzet és kb. 1 perc múlva hányás. Anya gyorsn öltöztetett, ágyat húzott, felmosott...na de a szőnyegből nem sikerült teljesen eltüntetetnem a bukét és rá is fáztam hisz lefeküdtem mellé, hogy elaludjon, de a kiságy nem anya biztos így általában a szőnyegre fekszem le, ha nagy ritkán így alakul a helyzet, hogy csak így alszik el. Így most közel fél órán keresztül mozdulatlanul szagoltam gyermekem gyomortartalmának ottmarado szagát. Ez az anyák sorsa...
De a helikopival nem tudom mi lesz ma? Lehet, hogy el kell mennem a helikopterboltba és vennem kell neki egyet??????????????????

Hétvégénkről talán a délelőtti alvás ideje alatt tudok írni, mert most már felébredt és énekel a pocokúrfi.

2008. augusztus 6., szerda

Ez nem sikerült

Tegnap írtam egy jó hoszú bejegyzést és akkor jött Zé és egy gombnyomással eltüntette, kitörölte. Hát nem nagyon volt kedvem újra írni. Ma meg időm sincs. de talán este megírom a hétvégénket amit Alsónánán töltöttünk és nagyon jó volt.

2008. augusztus 5., kedd

Alsónána

Pénteken felkerekedtünk és elutaztunk barátainkhoz Alsónánára. Alsónána Szekszárd alatt van és egy közepes falu. A barátaink egy völgyben laknak, ahol a házak löszfal tövébe épülnek és eszméletlenül csodálatos ott az élet. Néhány éve építettek a régi istállóból egy gyermektábort és így sok alvóhelyük van. Jó régen sikerült úgy összehoznunk a társaságot, hogy ennyien együtt legyünk. 10en mentünk, ebből 2 picurka gyerek és a házigazdáéknál még volt két gyerkőc. Zé nagy örömére. Zénó hajlamos akár rólam is megfeledkezni, ha megfelelő számú és érdeklődésű gyerek áll a rendelkezésére.
Annyira jó volt, hogy csupa zöld vett körül minket és jó levegő, és minden olyan ami egy ekkorka gyereket érdekelhet. Tyúkok, kakas, fűnyírótraki, nagytraki hinta, mászóka, és fű, meg fű, meg fű. Én kisfiam, mivel még mindig nem hajlandó elindulni mászott. De hát hol máshol mászna az én urbánus gyermekem, mint a betonon....én meg jajgatva próbáltam meggyőzni, térdbőre érdekében, hogy másszon inkább a füvön, de ő csak nem akart. A térdén lévő bőr lassan olyan vastag, hogy akár szarunak is nevezhetném. Mindegy, mert ő jól érezte magát és mit sem törődött jajgató anyjával és térdbőrével.
Amikor épp nem volt más dolga, (tehát sokszor) akkor állandóan ennyit lehettet tőle hallani, hogy BRÜMBRÜM. Ami azt jelentette, hogy akkor bármit eldobva, és mindent otthagyva ugorjon neki valamelyik szüleje és vigye azonnal a fűnyírótrakihoz, hogy ő azon feszíthessen. Kár volt elkövetnem ezt a hibát, hogy megmutattam neki. de hát fiú a lelkem és nagyon annak tűnik, mert minden jármű, gép és szerszám, (még a nagyon hangosak is) nagyon érdeklik és le sem bírja venni róla a szemét. Nem ám nagy bőgések vannak, amikor valami éktelen hangos gép megszólal, hamen ugrálás és figyelés. És ha netán abbahagyja a gép, akkor hiszti, hogy méééég.

Folyt köv, de most szólít a pocokfiú.