2008. december 27., szombat

Ünnepek

Na, hát igen már 2 hete semmit sem írtam. Először Zénó betegsége, aztán a karácsonyi készülődés, majd pedig a zajló ünneopek, ami még mindig nem ért véget. Hát ezek akadályoztak az írásban. Most van néhány percem, gyorsan bejegyzek, nehogy azt higgyék kedves ismerőseim, hogy már nem is élünk. A karácsony sűrűn és szépen zajlott. Zénó annyi ajándékot kapott, hogy valószínűleg szobát kell cserélnünk mert nem fog beférni a szobájába. Majd mellékelek képeket. Nagyon tetszett neki minden és nagyon jól eljátszik a sok játékkal, bár gondolom ez már csak rövid ideig tart.
Sajnos mivel nem jártam erre nem tudtam szép ünnepeket kívánni senkinek, de így utólag mondom, hogy mindenkire sokat gondoltam. Nincs sok kedvem most írni. Épp a nővérkémhez költöztem kisfiammal, mert apa ma este bulizik a barátaival. Holnap pedig még bátyámékhoz megyünk karácsonyozni. Na, megyek is.

2008. december 13., szombat

Szombat

Apa elhúzott Sopronba, így magunk maradtunk. Ő bulizik én lázat csillapítok és hányást takarítok, mert ma hányt is a pocok. Egyébként nagyon jól elvan, mert itt van nővérem kislánya Lizus, akit ő megrögzötten Rebinek hív. Este lázas volt, kapott Germicid kúpot, éjszakát végigaludta. Reggel is kicsit lázas volt, nem kapott kúpot, hanem Cataflam cseppet. Nagyon beválik az is. Sajna kajakor a büfivel együtt jött a sűrűje is, de szerencsére nem csinál belőle nagy gondot. Remélem ez csak egy egyszeri hányás volt és nem lesz folytatás. Most alszik nyugodtan láza sem volot, csak egy kis hőemelkedés, az meg csak pusztítsa a bacikat, vírusokat.
Szóval alapvetően minden rendben, amennyira egy beteg gyerekkel ez mondható.

2008. december 12., péntek

Láz és köhögés

Zé tegnap estére 38,8 fokos lázat produkált. Köhög és lázas. Volt délelőtt a drnéni és megvizsgálta szerinte valami vírus. Teendő semmi különös, lázcsillapítás és köptető. Úgy volt, hogy megyünk ma Sopronba barátnőmékhez, így inkább maradunk. Apa elmegy ugyan, de a mama itt itt lesz velünk.

Hogy egy kis vidámság is legyen felrakom a mikulásos képeket. Íme:
1. AZ ELSŐ MEGSZEPPENÉS
2. CSICSIKÓVAL

3. A CSENGŐELKOBZÁS UTÁN
4. ÉS VÉGÜL A TÉPÓ ÖLÉBEN (DE A LÁB ALATT LÉVŐ ZSÁK JOBBAN ÉRDEKLI)


2008. december 10., szerda

Szájonvágás

Igen én most meakulpázok magamban rendesen, mert ma én kisfiamat szájonvágtam. Nem fogkiköpősen, de nagyon mérgesen. A drága ugyanis mostanság felismerte hogy a fogai rendkívül jól szuperálnak és ezt rajtunk próbálgatja. Addig nem is gáz, amíg ma annyira megharapott, hogy feldagadt és bekékült a kezem és a harapás után még órákig sajgott. Rendesen kijöttek a könnyeim, pedig nem vagyok egy picsogós típus. Ja és még szerencse, hogy tegnap nem harapott ekkorát az apjába, mert a legkényesebb testrészét sikerült megharapnia, miközben az apuka épp csendesen fröccsözgetett a barátjával. Apa megjött, megyek adni neki enni.

2008. december 8., hétfő

Tépó

Tépó, alias Télapó járt felénk is. Néhány nappal Mikulás ünnep napja előtt bent jártunk a Főtéren és a Miku arra járt. Na, Zének több sem kellett, gyorsan számon kérte tőle a megígért csokikót és lám meg is kapta. ezen felbuzdulva gyorsan még egy körbe beállt és a harmadik t
al,álkozásnál gondolta, hogy már vannak annyira jóban, hogy elveszi szegény öreg Tépó botját. Tépónak meg annyira tetszett kisfiam bátorsága, hogy újfent szaloncukorral jutalmazta, megjegyzem a rosszabbik fajtából, de kisfiamnak ez sem okozott problémát és gyorsan az arcába tömte.
Aztán Mikulás naptári napján nővéremékhez érkezett a mikulás, aki, mint észrevettem nekem általános iskolai osztálytársam volt (persze erről mélyen hallgattam a gyerekek előtt), mire a pasim megkérdezte, hogy "mi van, Lapföldre jártál suliba?" Hát igen akkor én Télanyó lennék??? Kisfiam az első megszeppenés után az áhitattal átitatott csendben fennhangon Csicsikóját kérte, mindenki nagy mosolygására, majd megunva, hogy nyugodtan csücsüljön felpattant és kivette Tépó kezéből az ő csengettyűjét és onnantól fogva csengőszóban folyt tivább a beszélgetés. Persze tépó mondta előtte, hogy a csengettyűjét a krampuszai szokták rázni, lehet, hogy erre figyelt fel kisfiam és foglalkozásának tekintve csak a munkáját végezte. Szóval viccesen telt a Tépózás. Képeket később közlök, mert apa elvitte a fényképezőgépet magával, így a képi dokumentumok nála vannak.

2008. december 4., csütörtök

Zé a polc alatt


Mekkora leszel?


Feszültség

Valami oktalan feszültség van rajtam 2 napja. Ez a fajta szorongás, aminek nem találom az okát. Minden rendben van, és én mégis robbanástól feszülök és sajnos néha azokon töltöm ki akiken nem kéne. Türelmetlen vagyok és ha valami frusztrál azonnal sírhatnékom van, persze nem teszem, de lehet, hogy azmeg nagyobb baj. jobb lenne levezetnem valahogy, de nincs rá lehetőségem. Megpróbálok jópofit vágni mindenhez, persze néha nem sikerül. Estére annyira leszívja minden energiámat, hogy miután leteszem Zét, utána meg sem mozdulok.Na, mindegy...igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire jó, hogy van egy kisfiam, aki minden pillantásával boldoggá tesz. Még most is sokszor csak nézem és simogatom és olyan nehéz felfogni, hogy belőlem(lünk) egy ilyen tökéletes lény lett. És az a furcsa, hogy ha rosszalkodik is és ideges vagyok is, akkor is eltalál a szívemhez egy arckifejezése és nem érdekel, hogy éjszaka 2x kelt fel, vagy akár nem is alszom. Persze gondolom az idegállapotomat nagyban befolyásolja a kialvatlanság. ( ma éjjel a köhögéstől nem aludtam)
Alig várom a karácsonyt, mert idén már minden más lesz. Nézni akarom az arcát, ahogy megpillantja a karácsonyfát és az apjáét, amikor először próbálja majd magára rántani. (de előrelátóan több helyen rögzített fánk lesz) Nézni, amikor kibontja az ajándékait és ahogy két perc múlva már baromira nem érdekli, és az összes csomagot megpróbálja szétszaggatni. (persze azt is ami nem az övé)
És persze nem tudok majd rá haragudni, mert ilyen arccal néz rám:

Vagy ilyennel:

2008. december 3., szerda

Messze még a hajnal 3óra 20

Bill kapitány után szabadon, kisfiam pontosan 3.20-kor elkezdett nyanyázni. Szerencsére abbahagyta és visszaaludt pontosan 5 óráig, amikor is újra elkezdte, de nem hagyta abba. szokásos formáció: Apa cuccol nagyszobába, anya megy agyerekért és viszi maga mellé az ágyba. a gyerek pedig háromnegyed 7ig forgolódik, majd fél óra nyugtalan alvás után negyed 8kor kipattannak a szemei és elkezdi terrorizálni az édes szülőanyját. És ez így megy este 8ig. ez van, ezt dobta a gép. Remélem ma este alszik és nem nyanyázik.

2008. december 1., hétfő

Ha jön a karácsony

Ha jön a karácsony, akkor rám apa nem kis szomorúságára, rámjön a vásárolhatnék. Na, nem az a fajta, hogy majd ki lesz aki a legtöbbet teszi a fa alá, hanem az olyan gondolkodós, értelmes nem túl drága ajándékozós. Ugyanis én úgy gondolom, hogy nem arról kell, hogy szóljon ez az ünnep, hogy a házhozjövőhitelből olyan és annyi ajándékot vegyek, hogy utána a család fél évig nyögje, azt aminek amúgy semmi értelme nem volt. Ráadásul egy Zénó korabeli gyereknek fogalma sincs, hogy az az ajándék mennyibe került, bárminek örül és én azt akarom, hogy ez később is így maradjon. Persze tudom, hogy nem fog, hisz a sulis évek majd meghozzák azt, hogy a karácsonyi ünnepről visszatérve a gyerekek őrült versenybe kezdenek, hogy ki kapott menőbb, drágább, többet reklámozott semmitmondóbb ajándékot. Tudom, hogy elkerülhetetlen, lesz, hogy már hatévesen mobiltelón szóljon haza a gyerek, ha már unja a napközit. Ez van, a világ változik, ami nem baj, csak meg kell szoknunk az új értékeket és nem szabad, hogy ellenálljunk nekik, mert akkor azt fogom észrevenni, hogy a gyerek a negyvenedik évemhez közeledvén úgy gondolja, hogy ÖREG vagyok, ami márpedig tudjuk, hogy nem így van, hisz az még csak a fele (ha úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném).
Szóval jön a karácsony, és én azon gondolkodom, hogy a család gyermektagjait mivel is lephetném meg. (mert arról már leszoktunk, hogy felnőtteket is ajándékozunk, hisz nem bírta a büdzsé). Persze apa kap ajándékot, meg Mima. Sajnos még nem jutottam egyről a kettőre, nem tudom ki, mit kap. Tegnap annyira jutottam, hogy Mima (és a Jézuska) megbízásából Zénónak vettünk egy kb. 60 centis utánfutós (billenős), markolós traktort, ami főként anyának nagyon tetszett. (Mostanában barátaink és párom nagy megdöbbenésére traktormániás lettem és nem győzöm csodálni a szép új trakikat)
Még néhány kör a karácsonyi forgatagban és megtalálom ám a mindenkinek megfelelő ajándékot. Tegnap beszaladtunk a főtérre, csak nagyon hideg volt és mi nem voltunk sétához öltözve. Imádom, amikor ünneplőbe öltözik a város, a fák, és minden kirakat. Csodaszép a főterünk. Tudom minden város gyönyörű ilyenkor. Olyan a hangulatom, ilyenkor, hogy vigyorog a szívem. Szólt valami (apa szerint szörnyű) érdekes előadásban a kiskarácsony, nagykarácsony és én csak mosolyogtam.
Apával annyira különbözünk, ő nem hajlandó engedni a az olyanfajta hangulatnak, ami szerinte gagyi, de én meg annyira szeretm minden helyzetben jól érezni magam. Apa az az igazi zsörtölődős vénember lesz, aki mellett én majd sokat mosolygok és megpróbálom meggyőzni az embereket, hogy nem rossz ember, csak kicsit keményfejű. Én meg az a pletykás, mindenki életét élni akaró öregasszony leszek, akit apa majd mindig megpróbál meggyőzni, hogy elég ha a saját életemet élem és ne foglalkozzak mással. És ez nekem nem fog menni. Szóval így leszünk mi kettecskén.

Szeretem az ünnepeket, a hagyományokat mindennel együtt. Vele jár a gagyi és az agyonhasználtság de úgy is szeretem. Mert ilyentájt ünneplőbe öltözik a szívem is.