2009. január 30., péntek











Az imént Zénó alsóruházatából különféle holmik kerültek elő. Orvosi készletből lázmérőt (jó, annak tényleg ott a helye), építőkockát. (Na, de ott építeni?) Nagyon röhögtem, mert hát mi van akkor, ha épp nem kell tisztába raknom, nem veszem észre és így viszem lefeküdni gyermekem??
Szörnyű dolog történt velem szerdán...fogorvoshoz kellett mennem. És ami még szörnyűbb, tegnap már ki is esett az ideiglenes tömésem, úgyhogy ma újra kell mennem. Jaj-jaj-jaj. Borzalmasan utálom...De mikor szerdán voltam épp azon gondolkodtam, hogy a fogorvosok a leghatalmasabb emberek a világon, mert az emberek 90 %-a retteg tőlük, legyenek bármilyen kis filigrán doktornők, mint az enyém. Én az a típus vagyok, aki egyébként nagyon bírja a fájdalmat, de a fogorvosnál már ahhoz is érzéstelenítőt kérek, hogy beüljek a székbe...szóval nekem ma nagyon rossz lesz. Szegény én, és igenis kérném a sajnálkozó sóhajokat.

Zénóval egyébként minden rendben, néha hárfázik az idegeimen, most a legújabb nála, hogy mindig fel kell vennem. ANYAKÓ, EMEJEM!!! felkiáltásokat hallok egész nap.
Alvás rendben, lezajlottak a rémálmos éjjelek, szerencsére, bár minden nap elkészítem magam mellett a helyet, hogy ne éjjel kelljen, mikor átviszem. Na, megyek főzőcskézni. Tárkonyos ragulevest, és még nem tudom mit.

2009. január 29., csütörtök

A legjobb kimaradt: (csak most hívta fel a figyelmem arra, hogy néhány perce azt mondtam neki, hogy egy pillanat) ANYAKÓ, PINNAJAT!
Most, hogy elbeszélgettem kisfiammal: adom, kéjem, okékó, picike, anyajos(aranyos), ejefánt (elefánt), ojocán(oroszlán), dejfin(delfin), padzsinán(padlizsán), ojjó(olló), ejem(elem), tonn(toll), mindet, papíj(papír), fijka(firka), kocca(kocka), pakojom(pakolom), dobájom(dobálom), Fajagó(faragó), epüjő(repülő) és nem bírom felsorolni. Igazából már mindent mond, és használ megfelelően. Most jopit eszik, mert én egy rossz anya vagyok, aki ad neki rágcsálnivalót, mert szereti. Sőt, megbotránkoztatva más felvilágosult anyákat én még csokit is adok neki, mert azt is szereti. És szeret még egy csomó olyan dolgot, amit az általam nagyon "tisztelt" szakirodalmak egyenesen halálosnak tekintenek és az én kisfiam mindeddig túlélte. És boldog. Ugye tényleg szörnyű anyuka vagyok? Na, persze nem viszem túlzásba, de hát ha én is szeretem az általa szeretett dolgokat és én is eszem, akkor következetlen lenne nem adni neki.

Jelmezről később.
Nagyon reggel van még. Iszom a kávémat, míg Zénó "csavajoz". De már hallom a jól megszokott anyakó kiálltásokat, úgyhogy mindjárt mennem kell és ki kell szabadítanom a kiságyából. És utána "átszunk".
Zénó szótár már rettenetesen kibővült és nem is tudnék mindent leírni: változatok, ahogy engem szólít: anyakó, anyóka, anyakóci, anyokaci, anyucikó. Mandandin= mandarin, és használja a hülyeség szót (amit persze az apja tanított neki), töjékeny, cámijó=számítógép (és ez meglepő, hogy más gyerek is így használja). Hú, de nem jut eszembe semmi. Tényleg reggel van még nagyon. Talán majd később.
És megmutatom, hogy milyen pólyásbaba jelmezt készítettem a nővérem kislányának.

2009. január 25., vasárnap

Vasárnap

A vasárnapom is olyan mint bármelyik hétköznapom azzal a különbséggel, hogy tudom, hogy apa a hátsó szobában alszik délig. Nem tudom ez jó-e?
Fincsi ebédet rittyentek-legalábbis remélem, hogy az lesz, mert először készítem. Jamie Olivertől loptam és formáltam a magaménak. Batyuban(alufóliában) sült fehérboros, vajas, gombás, kakukkfüves és póréhagymás csirkemell. Főzősblogban meglesz.
Zé ma délelőtt még nem pihente ki a tegnapi nagyszülőknél tett látogatást, és úgy gondolta, hogy nálam is beválik a borzalmas hiszti. Igaz már majdnem megőrültem, de nem és nem...Azért az vicces tud lenni amikor látom a mégnincskétéves fiamat, ahogy úgy manipulálja a 70 éves nagyszüleit ahogy akarja. A máskor olyan következetes nagypaopa, miután kimondta a bizonyos nem-et, kicsi sírás imitáció után ugrik és bármin átesve adja kisunokája kezébe amit éppen ő akar. Legyen az bármi, csavarhúzó, nagyolló, húsklopfoló, fogó, ablaktisztító, és nem bírnám felsorolni.
Apa felkelt és most elterült a nagyszobában és tv-t néz. Pihen a drága....

2009. január 23., péntek

Valakinek:

Mikor az ember megszületik:
gyenge, lágy.
Mikor meghal:
kemény, erős.
Mikor a fák, füvek sarjadnak:
gyengék, hajlékonyak.
Mikor elhalnak:
kemények, szárazak.
A kemény, erős: a halálé;
a gyenge, lágy: az életé.
Az erős fegyver csatát veszít,
a kemény fa eltörik;
az erős ,hatalmas lent marad,
a gyenge, lágy: emelkedik.

(Lao-ce: Tao te king)



Ma talán apa egészséges gyermeket nevelő időben érkezik, bár nem vagyok biztos benn. Csak hát énkisfiam már minden férfi emberre két kézzel csap le és nem akarja elengedni. De szíve mélyén csak apa kellene neki vele akar 'átszani. Lehet, hogy megyünk abba az irányba, amit annyira nem szeretnék...és aminek a vége apa stressztől(munkahelyi) kapott szívinfarktusa.

2009. január 21., szerda


...úgy szerettem volna írni bejegyzést , de Zénó terrorizál, hogy 'átszunk és építsünk. Megyek és összedobok egy kacsalábonforgót, amit századmásodperc törtrésze alatt porig rombol.

2009. január 20., kedd

Még élek

Mondom ezt annak tekintetében, hogy a hétvége úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. (Mármint a péntek.)Vagyis a foglalkozás elérte célját. És igen, Perec, voltak UFÓ-k és el is vittek jó néhány embert, köztük az én emberemet is, aki egy másik ufók által elrabolt legény által némi bordafájással ébredt, nem igazán emlékezvén arra, hogy mi is okozta az ő oldalának fájását. Én pedig arc és hasfájósra nevettem magam pénteken, bár a nevetés nem biztos, hogy a megfelelő kifejezés az artikulálatlan hangos röhögésre. De mivel, hogy egyébként finom és nőies kacaj jellemző rám, hát inkább a nevetés szó használatát tekintettem kifejezőbbnek.
Mindezek alatt kisfiam a mama elmondása szerint folytatta áldásos tevékenységét és egész éjjel fent volt. Jó volt, hogy pénteken volt a buli, így még az egész vasárnaop előttünk volt és sokat voltunk együtt. Most terror alatt vgyok, úgyhogy majd írok.

2009. január 16., péntek

Minikikapcs

Ma este ha minden jól megy elmegyek egy kis barátos, nem arra figyelős, hogy Zénó a másik szobában alvós buliba megyek. Elmegyek egy kis faluba, ahol olyan érzésem szokott lenni, hogy jó minden. Legtöbbször Zénó nélkül megyek ide és némi alkohol elfogyasztása után szoktam magam úgy érezni, mint hajdanán, mikor még csak magam iránt tartoztam felelősséggel, kicsi sikerrel. Szóval irány egy falucska, amit nevezzünk Somolygónak.
A napokban egyébként erősen megrohantak a nosztalgikus érzések és szeretek nekik utat engedni, mert szépnek, és izgalmasnak emlékezem az életemet. Csináltam sok hülyeséget is, na de hát azok is formáltak ilyenné amilyen vagyok és sajnos szerénytelenül meg kell állapítanom, hogy jóra sikeredtem. Asszem!!!
Egyébként meg kell állapítanom, hogy alapjában véve boldog vagyok. Nem hiányoznak az életemből akkora horderejű dolgok, hogy panaszkodjak hiányuk miatt. Azok a dolgok, amik a szememben fontosak és érnek valamit megvannak. Ezek a legfontosabb dolgok: szeretet, család, barátok, és olyan történések, amik jókedvvel töltenek el. Jujj, ez de szentimenti lett. Én egyébként szentimmentális vagyok ez a megállapításom. Ez jó, vagy rossz ki-ki döntse el maga...én boldog vagyok és kész.
(persze ez nem jelenti azt, hogy ne zavarnának meg a mindennapokban olyan dolgok, amik szomorúvá és dühössé tesznek)

2009. január 15., csütörtök

Semmi különös

Ezzel a címmel szerintem többször is írhatnék. De tényleg sokszor vannak napok, amikor igazán említésre méltó nem történik. Persze írhatnék sokat arról, hogy Zénó éppen melyik nap mivel örvendeztet meg, de amikor írok semmi nem jut eszembe. Pedig most, hogy tanul beszélni sok vidám percet szerez. Ja, tegnap mikor épp játszottunk a kukásautójával és addig babrálta, míg leverte, én meg mondtam neki, hogy nna, ezt jól megcsináltad...erre ő: nomális???Hát igen, amikor épp valami rosszat csinál, meg szoktam tőle érdeklődni, hogy normális-e, amire ő határozott Igen választ ad. De kár, hogy azokat a hangsúlyokat nem lehet leírni, amit használ. Én teljesen kész szoktam lenni tőle, és persze így baromi nehéz a szigor fenntartása. Nem mintha én egy szigorú anyuka lennék, csak hát mégis, ha a gyerek épp valami nem Nomálisat csinál, muszály lenne, de nem mindig megy. (a röhögéstől)
Ma éjjel kisfiam hosszú idő után ismét mellettem töltötte az éjszakát. Fél 2-kor gondoltam jó anya leszek, bemegyek hozzá és betakargatom. Isten biz' baromi halk voltam, de ő hirteln felült és szembe nézett velem, és onnantól fogva nem és nem volt hajlandó semmi másra, csak arra, hogy végül mellém feküdjön, (miután apát száműztem a nagyszobába), de ez még mind semmi, ez után kereken 2 órán keresztül küzdöttünk, hogy aludjon. Pörgött, anyázott (én is),kakaót kért (nem kapott), fejbe és hasba rugdosott, hozzám bújt (olvadtam), csicsikót keresett...és még szerencse, hogy nem kapcsolta fel a villanyt, ahogy szokta. Tehát fél 4-kor vissza is aludt, ami persze nem azt jelenti, hogy innentől nyugod és szép álmom volt, mert a fejbe és hasba rugdosást nem hagyta abba álmában sem. Reggel 7kor én mentem ébreszteni apát, mert az én fejem mellett csörgött az órája, kisfiamat édesdeden aludva hagytam az ágyba, de mire kijöttem a wc-ről, ő csicsinkóval a kezében topogott velem szembe a tök sötét folyosón. (kicsit meg is ijedtem ám)
Szóval így viselkedett éjszaka a minipasi (copy: Perec).
Én meg ma majd csak valahogy túlélem a napot.

2009. január 7., szerda

Nna..

Az összefoglalás Az én bátor kisfiam bejegyzés elé rakta magát, ott olvasandó.

2009. január 6., kedd

Az én bátor kisfiam

Tegnap meg is érkezett dr-nénink és az én kisfiam, akivel előtte beszéltem róla, hogy mi is fog történni, okos volt, nem kezdett sírni, bár kissé remegett a kis teste. Szó, mi szó félt, de nem mutatta. A férfivér!!!! Most nem sírta végig a toroknézést és a hallgatást, ámde a szurit hangos üvöltéssel köszöntötte. Na, de ez sem tartott túl sokáig és utána hatalmas barátsággal fordult dr-néni felé. Ölébe hordta a játékait, majd még a fejét is az ölébe hajtotta és hozzábújt. Szóval jól zajlott a dolog. Most várom, hogy mikor lázasodik be mert állítólag a pneumococcus sokaknál lázreakciót vált ki és mint tudjuk, az én pockom igenis lázasodik, ha szemernyi esély is van rá. Szerencsére az oltás helye nem fáj neki, pedig múltkori influenza oltáskor nem tudott menni és most még azt is kapott. Talán most a láz is elmarad.....!!!!Ó, add...!!!!

Az összefoglalás íródik, majd közzéteszem.

Összefoglálás 2. avagy ilyen volt 2008.

A teljesség igénye nélkül írom ezt a bejegyzést. Lesznek dolgok, amik eszembe jutnak és lesznek amik a feledés homályába vesznek.

A múlt évem főként Zénó körül forgott, ami teljesen normális ha az ember lányának van egy egy év körüli gyermeke. Szerencsére nagyon könnyű dolgom volt kisfiammal, mert mindent hagytam a maga útján menni, nem estem kétségbe, ha a körülöttem élők csodagyerekeinek fejlődése klasszisokkal gyorsabb volt mint az én gyermekemé. Nekem ő a csodagyerek és kész. Nem érdekelt az sem, hogy még nem állt fel félévesen és nem indult el 10 hónaposan. Zénó 16 hónaposan indult el és nem éreztem hiányát annak, hogy ez csak ekkor történt meg. Nem zavart, hogy a körülöttünk élő gyerekek sokkal többet és sokkal hamarabb ettek. Nem számít, hogy az előkerült babanaplók alapján a más gyereke ekkor már ennyi és ennyi kiló volt és annyi meg annyi cm hosszú. Boldogan teltek a napjaink és figyeltem kisfiam nyugodt(vagy lusta) fejlődését és így talán jobban meg is tudtam élni minden pillanatát. Egyébként sem szeretem ha a dolgok gyorsan történnek, mert akkor olyan hirtelen tűnnek el a boldog pillanatok. Persze év vége felé minket sem került (és kerül) el a gyermekem akaratának megindulása (na, persze ez nem kis sebességgel történt) és innentől fogva azok a bizonyos harcok, amiket nap mint nap meg kell vívnunk egymással és amiknek a vége összeölelkezős, összecsókolgatós fetrengések. Szerencsére nem vagyok egy türelmetlen típus. Zénónak szinte az összes foga kibújt az előző évben, ami persze nem jelentette azt, hogy akarta is őket használni, illetve csak nem evésre. Nagyon nehezen indult a darabos kaják elfogadása (igazából még mindig nem tökéletes). A kajálással még egy fontos probléma van, Zénó nem és nem ér rá enni.

Néhány kisebb lázas betegség is megtalált minket, amitől nagyon féltem mikor még csak a pocakomban volt a Tábornokúr. Jól viseltük, bár nem mondom, hogy a para elmúlt és ez így marad míg világ a világ. Zénó tőlem örökölt vesebetegsége sem okozott szerencsére semmi gondot, renszeresen járunk nephrológiai gondozásra. Bár az elején voltak némi problémáim a személyzet hozzáállásával, de valamennyire megoldódott, bár még mindig messze van az általam elképzelttől. Mindegy, vagy megszokjuk, vagy megszökünk.

Pocokfiú beszéde is szépen beindult az év végén és azóta nap mint nap szerez nekem(ünk) örömöt valami jó kis szóval. (tegnap a "szivatsz" szót ismételgette az apjának fürdés közben, miután az apja, mondta neki, hogy "ne szivass!!") Azt hiszem dumálásban az anyjára ütött a gyermek.

Mindent összevéve Zénó, akit szólítunk Tábornoknak, Pocoknak, Mukinak, Mukkancsnak, Életnek (és még számos szebbnél szebb, csöpögősnél csöpögősebb beceneveket aggatunk rá), életünk legnagyobb boldogsága és rengeteg vidám és boldog percet szerzett nekünk.

Persze még írhatnék ezer dolgot Zénóról és később majd biztos eszembe is fog jutni, de Zénóról egyenlőre ennyit. (számos dolog fog még bejegyzésre kerülni róla a 2009-es évben is)

Aztán, nézzük személyemmel mi történt. Sikeres államvizsgát tettem júniusban, januártól nyomom az angolt nem tul sok sikerrel, és szeptember-októberben sikerült jogosítványt szereznem. Ezek a dolgok nekem nagy örömöt szereztek, bár elég sok időmet vették el Pocok úrtól. De most úgy gondolom megérte.
Párkapcsolatom a szokásos erősen hullámzó tengert ábrázolja. Hol nagyon happy minden, hol szeretnék egy másik életet. Általában minden ok, de mivel Mi olyanok vagyunk, mint a tűz meg a Víz(vagy inkább föld), hát rendesen próbára tesszük egymás türelmét és szeretetét. Ő a született racionalista én pedig inkább érzelmi (úgy is mondhatjuk, hogy Ösztön) ember lévén nem mindenben találunk azonos hullámhosszt. Ő megpróbálja az én tüzemet kisebbre venni, én pedig őt fellobbantani. Az a baj (nem is baj), hogy imádom Őt minden hülyeségével együtt és így nehéz. Szeretem és így jó ez, szerencsére hatalmas türelemmel vagyok megáldva, így csak ritkán sokallok be és borítom ki a bilit. De ez egy egy másik fejezet kellene, hogy legyen, talán egyszer írok erről is bővebben, bár lehet, hogy nem ezen az oldalon kéne. Ez maradjon Zénónak szentelve.
Sokat utaztunk az országban, és idén végre eljutottam a tengerhez is nyaralni, na nem hosszú időre. A nyár majdnem minden hétvégéjén mentünk valahova és nagyon jól éreztük magunkat. Nekem nem is nagyon fog hiányozni a tenger, mert annyi szép és jó helyet látok itt még a mi kis országunkban.
Sajnos szomorú dolgok is történtek velem(ünk), két jó barátot is elvesztettem. És ezeknek a dolgoknak még nem kellene megtörténnie velünk. Még nem szabadna elveszteni senkit akit szeretünk, mert fiatalok vagyunk. Ráérnénk akkor mikor nyugdíjasok leszünk. De sajnos a halál nem válogat.
Barátokat is kaptam az élettől, aminek én mindig nagyon örülök és nagyon lelkesen állok hozzá. Nem mondom, volt már rá példa, hogy hiába álltam hozzá lelkesen és szeretettel nem bizonyult méltónak a kapcsolat a barátság szóra. Remélem ez nem történik meg többször, vagy sokszor. Olyan régi barátságok kövezik életem útját, hogy ez számomra nagyon fontos. (van 30 éve, 27 éve, 20 éve barátom és még sorolhatnám.)
Úgy gondolom, hogy egyenlőre ennyit írok, igazából nem nevezném sikertelen évnek 2008-at, bár remélem és akarom, hogy a 2009-es még jobb legyen.
És még mindig szeretni akarok ebben az évben is, a gyűlöletet meghagyva másnak. Nekem az nehéz zsák, én nem cipelem.

2009. január 5., hétfő

Juj-juj

Nemsokára érkezik hozzánk A HÁZIORVOSUNK, mert kisfiamnak beadja az elmaradt oltásokat. A csupa nagybetű igenis jár neki, ugyanis reggel felhívtam, kiderült, hogy nem is dolgozik, mert a családja itthon van Olaszországból kedvenc kisunokával együtt, ő mégis azt mondta, hogy jön és ma jön. Nem is fényezem többet, de én nagyon örülök, hogy őt választottam.
Az össszefoglalás még érlelődik, hiszen a 2008-as év összefoglalására készülök, ami gondolatok össszpontosítását kívánja. De még ma lehet, hogy meglesz. Talán képeket is teszek fel, de még nem tudom mikor.
A hócipőm kissé ürült, de még vannak megoldatlan problémák.

2009. január 4., vasárnap

Hócipő probléma...

Konkrétan tele van...és erről most nem is írok bővebben. Az összefoglalás 2. jön majd, ha a hócipő már nem lesz tele.

2009. január 2., péntek

Összefoglalás 1.

Hát akkor foglaljuk össze a karácsonyi ünnepeket. Karácsony előtt a szokásos készülődés, mami nálunk készült, hisz az egész család hozzánk volt hivatalos 25-én. Ennek örömére Mamival 5 féle süteményt sütötttünk, hisz kevesebb nem elég. (még ma is van belőle nem kevés lefagyasztva)
24-én idén nem volt nálunk a Mima, mert nővérkémnek nagyobb szüksége volt rá, mert ez volt az első év sógorom nélkül, és ugye még a három gyerek...Zénó ezen a héten azt hiszem lázban égheztett, pedig még nem is tudta miről van szó, de nem aludt délutánonként túl sokat. . A névnapján konkréten semmit. 24-én sikerült letennünk egy kicsikét, addig én becsomiztam az ajándékokat. Aztán hamar ébredés és séta apával. Addig anya-jézuska feldiszítette a fát és alásöpörte az ajándékokat. Megjöttek a fiúk és sietve meg is érkezett a Jézuska nálunk, hiszen mennünk kellett a párom szüleihez. Ennek kisfiam egy cseppet sem örült, mert hát ki látott még olyat, hogy csodaszép kukásautó és vasút megkapása után usgyi hagyjunk ott mindent és szaladjunk máshová. Ebből tanulva aztán el is határoztam, hogy jövőre nem megyünk szenteste sehova, jöjjenek inkább ők. Aztán a nagy sértődés hamar elmúlt, amikor Papáékhoz tengernyi ajándékot hozott a ki is? (mert papáéknál nem a jézuska jár), talán a télapó...Szóval volt ám öröm.
Nagyon vártam ezt a karácsonyt mert tavaly még nem nagyon érdekelte sem a fa sem az ajándékok. Hát idén azt hiszem mindkettő sikert aratott. Annyira boldog volt és olyan átszellemülten bontogatta az ajándékokat...aztán esett volna neki a többi becsomagolt ajándéknak is.
Aztán jött a másnap amikor az egész család együtt volt (az én családom) és én annyira szeretem ezt. Persze a Mima szétparázta a délelőttöt, mintha legalábbis a köztársasági elnököt várnánk ebédre. "Nem leszünk kész...nem lesz elég... ki fog hülni...túl meleg lesz..."....és hasonló apróságok. MInden jól zajlott és a tőlünk kapott ékszerteknősöknek hatalmas sikere volt. MIután nálunk lezajlott az ebéd kis pihi után átmentünk a Mimához, hisz oda is jött a Jézuska, megjegyzem már egy héttel előbb, mert akkor volt otthon a Mima utoljára. Szépséges műfenyője volt a Mimának...bár bevallom engem még mindig csak a luc bűvöl el. De támogatom, ha valaki áttér környezettudatosságból a műre. Zénó Mimánál azt a trakit kapta, amit én választottam (állítólag magamnak) és őt baromira nem is érdekelte. Sajna ezzel melléfogtam, de másnap azért azzal is játszott. Aztán még Mimától eltéptünk nővéremékhez is. Ott egy kisebb méretű dömpert kapott aminek a billencsében építőkockák voltak. Na, ez bejött...(ezt is én választottam)Édesen elüldögélt a szőnyegen és életében először épített és nem rombolt.
De a legjobb az volt, hogy ilyen sokat láttuk egymást a családdal. Számomra ez a legjobb az ünnepekben.
26-án megint főztem délelőtt, mert akkor meg a papáék jöttek hozzánk ebédre és még reggel a kocsonyát is felraktuk Mimával, hogy 27.én este legyen a fiúknak kocsonya.
27.-én átköltöztem Ildiékhez Zénóval, hogy apáék nugodtan bulizhassanak. Mi (Anyu, Ildi, Melissa és Én. ) majdnem éjfélig beszélgettünk a konyhán, meséltün Melissának a régi szép időkről a Papáról és sok mindenről.
28.-án Jákra mentünk, miután az én kedvesem alig másnaposan 11 órakor megérkezett értünk. Ott is nagyon jó volt, bár az én drágámat egész nap nem láttuk, mert aludt. Sokat aktivityztünk és beszélgettünk, jól éreztük magunkat. És szerencsére mire kiértünk Jákra Zé elaludt a kocsiban és 2 órán keresztül aludt is...mert nem tudom, hogy el tudtam volna-e altatni. Jákon kapott gyurmát, ami most nagy sláger, és apával rengeteget gyurmáznak, mert most hogy apa ennyit itthon van ő a szerelme Zénónak. Egész nap követi sé "APA, 'átszunk!" felkiáltásokkal próbálja az apját játékra bírni. Sikat játszanak és én imádom őket nézni ilyenkor.
Egy karácsonyi délelőtt (valamelyik nyugis nap az ünnepek közt) a tv-ben épp valamilyen jó kis indiános filmet bámultam félszemmel pedig apáékat lestem, ahogy játszanak. És abban a pillanatban BOLDOG VOLTAM. EZ egy olyan pillanat volt, amire mindig emlékszik az ember. Olyan jó volt nézni őket. Vicces, mert igazából egy teljesen hétköznapi pillanat volt és mégis...
A szilvesztert szűk baráti körben töltöttük, csak hatosban és csendesen, mert Zénó itthon volt velünk. Én végigparáztam az éjszakát, hogy majd felébred a sok dirr-durra, de szerencsére végigaludta az egész éjszakát. Fél 3-ig voltunk fenn, ami személyemnek nagy teljesítmény volt, hisz én 30.-án céges buliban voltam, ahonnan hajnali 4kor sikerült hazajönnöm.
Szóval így zajlottak az ünnepek, szép volt, hangulatos, Zénó boldog volt amitől mi is boldogok voltunk. Már előre félek a szürke hétköznapoktól, amikor apa nem lesz már itthon velünk és Zénónak hiányozni fog. De majd megpróbálom pótolni.