2009. február 27., péntek

Vadak közt

Az én Mauglim, mikor struccokkal és tigrissel alszik. És aki lassan már körmondatokban is beszél. És bármit utánunk mond és meglepő módon helyesen és helyes szitukban használja a kifejezéseket. Sőt teljesen jól ragoz. Bár az -ikes és nem -ikes igékkel még hadilábon áll, de majd belejön- Tegnap az angoltanárommal elhangzott párbeszéd: (az én kérdéseimmel)

- Mit csinál apa?

- Dógozik.

-Hol?

- Köjmenden.

- És mit csinál ott?

- Szajakodik. (szarakodik, tőlem hallotta, mert azt nagyon tud az apja)

Na, nem pont erre az információra voltunk kiváncsiak, de hát ezek után, mivel mindenki feküdt a röhögéstől, már kit érdekelt, hogy mit is csinál az apja.

Legújjabban mindenkiről azt kérdezi, hogy "micsinyának?"



Este pedig mikor letettük aludni, kicsit előbb, mert torkos csütörtök keretében a város egyik jó kis éttermébe készültünk, persze ő azért sem volt hajlandó gyorsan elaludni, és névsorolvasást tartott. Jó tíz név után előlről kezdte. Végül sikerült magát bárányok helyett nevekkel álomba ringatni, és mi elmentünk kajálni. Tejszínes currys csirkemellet ettem rókagombás rizottóval...húúúú.Apa pedig bazsalikomos briesajttal és serranói sonkával töltött csirkemellet evett burgonyapürével...nem volt elragadtatva, bár én már az elején elmondtam volna neki, ha kérdezett volna, hogy ez egy sima sajtos-sonkás csirkemell lesz krumplipürével. :))))

2009. február 24., kedd

Bejegyzéseim gyakorisága hűen tükrözi azt, hogy mennyire nőtt meg kisdedem igénye a társas játékokhoz, és hogy mennyire csökkent le az alvásideje. És ugye abba a kevés időbe, míg alszik az édes addig egy csomó olyan dolog vár rám, ami éber tekintete alatt nem kivitelezhető. Ma együtt öntöztük a lépcsőházban a virágokat és rá kellett döbbennem, hogy ezt a tevékenységet is alvásidőre kell beiktatnom, mert ugye csak néhány alkalommal kaptam szívinfarktust, amikor kisfiúm bőszen elindult a lépcsőn lefelé, mert úgy gondolja, hogy az neki nagyon megy. Én nem úgy gondoltam. És mellette nem kicsit úsztattuk el a lépcsőházat. Most alszik, írok egy pár percig, aztán jöhet a vasalás.

Kisfiam 3 napja edénybe (tegnap bili volt az edény) pisil, bár csak este fürdés előtt. Miután rájöttünk apával, hogy mik is azok a foltok nap-mint nap a kádkilépőkön, úgy gondoltuk, mivel úgyis vizeletvétel volt soron, hogy meglesem azt a pillanatot, amikor őfelsége a víz csurgásának hatására lepisili a kádkilépőt és edényt tettem alá. Bejött. Így tegnap vizeletvizsgálatra is tudtunk vinni anyagot, és tegnap este lecseréltema kifertőtlenített margarinosdobozt a bilijére. Abba is remekül ment és nagyon boldog volt, pláne, hogy apával percekig tapsoltunk és dícsértük. Talán jó első lépés a szobatisztaság felé. Bár állva nyomja, ahogy a nagyok...
Szombaton születésnapi zsúron voltunk, Donát unokatesó egy éves lett. Egész jól viselte Zé, annak ellenére, hogy itthon már kisebb világháború zajlott, hogy az ajándékok nem az övéi, és ő egyébként sem fog kapni, viszont Donát tengernyit. Hát nem értette drágám, de jól viselte, főleg, hogy segített Dodónak kicsomagolni az ajándékokat és így ő játszhatott mindegyikkel. Képek:


Az ünnepelt tortája....na, ez nem érdekelte Zénót...


Az ünnepelt és a torta...



...és két kép a kalózról...

2009. február 19., csütörtök

Jelmezeim (amiket én készítettem)






A bolond zenész és a gyufásdoboz nem csak az én kezem munkáját dícséri, volt kisebb segítségem.:)))

Konyhatündér-fi



Mosogat...

2009. február 17., kedd

"Oké, jendben."..ezt mondja a kisfiam. Meg olyanokat, hogy "Gáz, veszélyes", "poár töjékeny", "apa dogozik, kóázban, szejetem"...
"Töjőget, mosogat, pószíóz..." mert szeret takarítani. Bármit kell segítenie majd kiugrika bőréből és fülig ér a szája, hogy "segítek". Apával "fújunk", "jagasztunk"...és barkácsol ezerrel, ami igazán csak az összepakolásnál mutatja meg negatív oldalát, amikor az egész lakást fel kell forgatnunk a hiányzó fúrószárakért, vagy bárbiért amit ezer helyre hordott szét. De megéri, mert közben olyan lelkes és lázasan toporog.
A minap pedig fejjel esett kia járókájából úgy, hogy mellette ültem, azt hiszem a járókánk az utolsókat rúgja, az én nagy bánatomra. Jó volt beletenni, ha az ember lánya olyat csinált, aminél jobb ha kisfiú nincs a közelben.
Holnap folytatom...

2009. február 13., péntek

Várjuk a tavaszt, mert érzem az illatát. Bár ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek még minuszok úgy két hónapig. De bár ne lennének. Ki akarok menni a miniúrfival a telekre, ahol tavaly még kicsi volt és nem érezte úgy magát, mint most fogja. Szabadon. Gondolom én, mert hát ő miért ne imádná, ha mi imádjuk. Ott más az idő múlása, mások az illatok és a hangok. Idén szeretnék csinálni egy kis konyhakertet (belefér a 4000négyzetméterbe), hogy sok friss finomságunk legyen ha kint leszünk. Idei év spórolós nyarat hoz, de így legalább több időt töltünk kint a telken. Talán elkészülünk néhány olyan dologgal, ami még elengedhetetlen ahhoz, hogy több napot kint töltsünk. És Zé mellé kéne még kerítés is, ugyanis az most nincs. Márpedig őurfisága tuti, hogy meglóg. Ami nem is jelent túl nagy veszélyt, mert egész nap nem megy el 2 autó az utcában. Régen volt egy helyi trabantos, akinek az volt a hobbija, hogy a 320 fős faluban (tehát nem nagy) hétvégén egyedül ült a trabijába és hangos zenehallgatás közepette néhányszor megkerülte a falut (mi utcánkon át) és imádta, ha bőg a motor és csikorognak a gumik. Valószínüleg kinőtte a serdülőkort mert tavaly, mát nem volt ebben részünk. Nem sajnáltuk...

Zénó jelenleg mindenféle kábelek dzsungelében van, de most megunta, hogy nem vele foglalkozom, és rátolta a billentyűtartót a kezemre. Úgyhogy megyek, mert fájnak az ujjaim. És jól megszeretgetem, mert az nekem jó. Neki nem mindig...de hát ez van.

Sározós, kertes hétvége




2009. február 5., csütörtök

A fogam még mindig fáj (illetve a helye), de már csak kis mértékben. Ma már nem vettem be fájdalomcsillapítót, mert az 5 nap alatt beszedett mennyiség rendesen odavágott a gyomromnak és ráadásul nagyon fáradékony és álmos voltam tőle egész nap. Bár még ma is álmos vagyok, ami persze lehet, hogy a levegő hiánya is, már 2 napja nem voltunk kint. Hülye ködös, undorító idő van és semmi kedve az embernek kimenni. Pláne, hogy az ember a negyediken lakik, akkor le és felcuccolni egy hóembernek öltöztetett gyereket nem annyira jó mulatság.

Azt is észrevettem, hogy a kihúzott fogam melletti, amit még gyökérkezel a dokim, erőteljesen mozog és olyan laza forma. Lehet, hogy nem bírta a strapát. Remélem az is távozik a számból és akkor elkezdődik a fogpótlós időszak, aminek nem annyira örülnék. Persze erősen öregszem, na de ennyire!!

Hab a tortán, hogy mára még herpesz szerűm is lett a számon. Ennyit a nyomoromról, jöhet a sok jó.

Zénóval minden rendben, nem igazán történt kiemelkedő esemény. Egész nap jár a szája, nem győzök neki magyarázni. Most pedig már több mint egy órája leraktam aludni, de még mindig magyaráz valamit, ahelyett, hogy édesdeden aludna. Apa pedig ma vizsgázik és ha nem alszik el addig, míg hazaér, akkor utána már nem fog az tuti. úgyhogy minden álommanóra szükségem van, hogy segítsenek elaltatni az én bűbájos kisfiamat.

2009. február 3., kedd

Fognak annyi, sajnos az lett a sorsa, hogy mivel nem akart egyszerűen eltávozni a sajgó állkapcsomból, ezért kettévágták és két darabban távolították el. Még szerencse, hogy mindebből az ember semmit sem érez, mert a fülétől az orra hegyéig el van zsibbadva. Annyira vicces érzés szerintem. Nna, az már nem, hogy az érzés nélküli nyelvem önálló életet él és a fúró útjába áll...bár ez is inkább csak akkor nem vicces, ha már elmúlt az érzéstelenítő hatása és a nyelveden néhány helyen sebek éktelenkednek. De az érzéstelenítő hatásának elmúlásakor ez persze a kisebb probléma amellet, hogy úgy fáj a fogad helye, hogy legszívesebben átlőnéd a lábfejedet, hogy eltereld a fájdalmat a fogadról. Jujjjj, de nagyon fájt. De aztán estére lenyugodtak a kedélyek a számba, bár besegítettem egy Catflammal, majd hajnalban fájásra ébredés után egy fél kék filmtablettával ájultam újra álomba. Reggel azt sem hallottam, hogy felébred a gyerek, bár ez már egy ideje nem is az én dolgom, hanem apáé, aki mikor kisfiúnk felébred gyorsan áthozza nekem, majd a másik szobában ő hirtelen visszaalszik. Ma reggel persze azt sem tudtam hol vagyok, na de nem sokáig, mert a kisfiam rámparancsolt, hogy "fejkejünk"és puszikat tett hozzá, mert tudja, hogy csak puszikkal működöm. Kibírtam a napot és bár ma megittam egy ritkán alkalmazott energiaitalt is, már álmos vagyok, de apa még itt tanul, ahol én majd alszom, ezért még nem térhetek nyugovóra. De mivel holnap nem lesz netem napközben, ezért most gyorsan mindent elintézek.




A gyermekem ebben a kosárban lakik két napja, és az apját ezzel terrorizálja: APA, TOJOGAT!!! ...és akkor apának bizony tologatnia kell őfelségét a folyosón, ameddig meg nem únja. Hozzáteszem apa szokta hamarabb megunni. Az édes vigyor az arcára "Zénó, mosolyogj!"' felszólításra érkezett. Apa mögötte melegít, készülődik, vigyázz, kész, rajt...

2009. február 1., vasárnap

Apa szabin van, mert csütörtöki vizsgájára tanul. Ezért mi délutánonként lelépünk Zével, hogy nyugodt terepet biztosítsunk ahhoz, hogy elmélyülhessen a vezetési elméletekben. Ma délután nővérkémnél voltunk, bár Zénó nagy bánatára nem volt otthon egy árva unokatesó sem. Apás hétvégéjük volt. Tegnap vezettem először egyedül, bár be kell vallanom, én már vezettem volna, csak a szakvezetés nem engedett, utána pedig autóm nem volt. Tegnap végre visszakaptam, így most kettesben járunk Zénóval. Végülis egyszer mindenkinek kell egyedül vezetni. És jó egyedül vezetni és semmi gáz nem volt. Csak hát az a fránya féltés. De az első után már nem annyira aggódik apa.
Holnap visszamegyek a fogorvoshoz, mert most ugyan nem esett ki az ideiglenes tömés, viszont fáj és nem kicsit. De eddig is ez volt, akárhányszor lezártuk a fogamat. Sajnos a vége húzás lesz, ami szerintem holnap fog bekövetkezni és csak remélhetem, hogy nem a szájsebészeten végzem. Úgyhogy most újjabb fogorvos előtti rettegés, bár már lassan nem is félek, annyira gyakran látogatom.
Múltkor másfél órát vártam. Lényegében én egy nagyon türelmes ember vagyok, és bár protekcióval járok, kivárom a sorom szépen csendben, nem pofázva, ahogy tanították. Nem úgy mások...hallottam megrendítő, dühös, rettegős, bosszúállós, bizonytalan panaszokat. Van aki azt nem tudja eldönteni, hogy a 70. évére megmaradt 2 darab első, alsó fogát meghagyja e, vagy húzassa ki, és van olyan aki bár még csak 30 de az összesen megmaradt 4 darab fogát mindenképpen ki AKARJA húzatni, és szörnyen meg van sértődve, mikor ezt a fogorvos bőszen visszautasítja. És én az ajtó előtt hallgattam végig a szitkokat, amiket az orvosra szórt, majd miután kijött jött a következő hullám....Végül is vidám órácskát töltöttem ott, és akkor még a fogam sem fájt. Talán holnapra is tartogat nekem a fogorvosi váró néhány élettörténetet és akciót.