2009. március 24., kedd

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét? Néhány perce sétáltunk Zével a szobájába, hogy kivegyük a pelust.
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd? Megpróbálnám és azt hiszem sikerülne.
3. Bealszol a tévé előtt? Ritkán.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból? Igen.
5. Nyertél már valaha betűző versenyt? Soha, és azt hiszem nem is hiányzott soha ez az elismerés.
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal? Szombaton megpróbáltak meggyőzni, hogy az hülyeség, hogy inkább kevesebb pénzből élnék, minthogy kevesebbet lássam a pasimat.
7. Gyorsan gépelsz? Nem.
8. Félsz a sötétben? Csak ha egyedül vagyok.
9. Most van valaki, aki tetszik? Mindig van aki tetszik.
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod? Jujujj...11 éve vagyok a pasimmal...nem is tudom ki volt előtte a pasim...ja, talán mert nem szerettük egymást eléggé.
11. Szerencse számod? 9
12. Nyertél már lottón? Nem, lehet hoyg azért mert nem is lottózom.
13. Most iszol valamit? Fogok, kávét és gyorsan.
14. Okosnak tartod magad? Nem, bár amikor elvégeztem a főiskolát meglepődtem, mert azt gondoltam azt csak az okosok tudják.
15. Ettél valaha bogarat? Bicajozás közben előfordult már, hogy mákos lett a fogam, és ha muslinca került a borospoharambe annak is csak azt mondtam, hogy húzza össze a lábát.
16. Most van valaki/valami, aki/ami hiányzik? Apa elment Pestre, csak holnap jön. És ha nem lennénk Zével vesebetegek...az biza jó vóna.
17. Mit kérsz karácsonyra? Jó hosszú listám lesz addigra.
18. Ismered a muffin embert? Nem is tudom...jó pasi? Akkor bemutathatná valaki.
19. Beszélsz álmodban? Nem mondta még senki.
20. Emlékszel az első csókodra? Igen, bár abban a pillanatbanmikor megtörtént annyira természetes volt, hogy nem is vettem észre.
21. Reptettél valaha sárkányt? Nem, de biztos fogok Zénóval.
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova? Na, erre nem emlékszem. Talán tavaly nyáron a tengerben. Ez viszont így leírva gáz...azt hiszem.
23. Sikeresnek tartod magad? Igen alapvetően annak.
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban? Passz, most lusta vagyok megnézni, de sok bár csak kevéssel rendszeres a duma.
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat? Igen és nem részletekben. :)
26. Mik a terveid holnapra? Valószínüleg Zénóval leszek itthon vagy bárhol.
27. Mit csináltál múlt hétvégén? Vacsizni voltam, kerteztem, ástam, kerítést csináltam, a maradék időmben Zénóztam.
28. Most hiányzik a suli? Igen, jó volt.
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret? Ha Zénót nem számoljuk...?????nem tudom
30. Szeretsz szingli lenni? Néha bizisten jó volna
31. Szereted a szobádat? Igen, bár van még mit beszerezni...
32. Ki a hősöd? A héten Zénó lesz, amikor megkapja az oltásait.
33. Lógtál valaha a suliból? Rendszeresen (középiskolában) (Melissa ezt nem elhinni és utánozni)
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)? Újra tisztába teszem Zénót, mert bűzlik.
35. Mi a kedvenc ételed? Vadas.
36. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál? A családom és barátaim közül bárki, de 24 órát igazából bárkivel kibírok.
37. Ettél valaha kutyakaját? Nem és nem tervezem.
38. Őszinte ember vagy? Igen, bár csak addig amíg nem kell vele megbántanom másokat.
39. Szereted a ham & eggs-et? Igen, együtt és külön is jöhet.
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van? A táskám, amiben a 3 dolgon kívül van még száz.
41. Van valamilyen sebhelyed? Császármetszés helye és a szemem alatt egy Bonanza jel, ami egy 3 éves koromban biciklivel elütő gyerektől származik
42. Szereted az akciót, a pörgést? Igen, bár öregszem és nem bírom sokáig.
43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Hát nem vagyok már elég nagy???? Nem akarok nagyobb lenni.
44. Mi a legnagyobb titkod? El kéne mondanom???Szerintem nem.
45. Milyen gyakran telefonálsz? Keveset:))))Igaz apa?
46. Hiszel a szerelemben? Van. Én egész életemben szerelmes voltam.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg? Cysta nélküli vese nekem és a fiamnak.
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban? A kisugárzás.
49. Mikor sírtál utoljára? Szombaton. Mostanában gyakran sírom el magam, még lehet, hogy nem állt helyre a hormonháztartásom...
50. Kit öleltél meg utoljára? Zénót, apát, a családomat. Én mindig ölelkezem, szeretek.
51. Jól kijössz a családoddal? Igen, nagyon.
52. Hol van a mobilod? Majd ha csörög megyek a hang után.
53. Mit ettél utoljára? Fasírtot.
54. Mi a kedvenc színed? Zöld.
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban? Jajaj...ciki....3. gyűrűk urát
56. Most milyen dalt hallgatsz? Nem hallgatok semmit.
57. Most mire vágysz? Hogy ne fájjon a derekam.
58. Melyik a kedvenc kocsid? Audi és lehetőleg nagy és kombi.
59. Most nézel valamit a tévében? Megy a háttérben valami.
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon? Anyuval.

Melissa válaszolj a kérdésekre te is a blogodban.

2009. március 19., csütörtök

Esik a hó, nem kicsit. Pedig lélekben már egy szép tavasz él bennem. A húsvéti előkészületekhez nagyon nem illik ez a hóesés. Apa hozott barkát és aranyesőt. Barkára már fellógattam a húsvéti díszeimet, amik az évek során készültek és gyarapodtak. Zénó háromkerekű biciklit szeretne a nyuszitól, bár bicajozni még nem tudna rajta. Kaptunk motort, most azon gyakorol, csak kár hogy hóesésben és szélfúvásban nem tudunk kimenni a lakásból. Azon morfondíroztam, hogy hova tojja a nyuszi majd a tojásokat és az ajándékot itt a lakótelepi negyediken. Azért ilyenkor de jó is volna egy jó füves udvar, ahova kis kosárkákban el lehetne rejteni és ő boldogan megkereshetné. (talán nem lepné be a hó)
Az aranyeső amit apa hozott szépen készül a kinyílásra, néhány virág már kidugta a fejét, nem is sejti, hogy kint milyen zord az időjárás.
Tegnapelőtt voltunk Zalaegerszegen ultrahangon. Édes volt a pocok, nem sokat sírt. Talán kezdi megérteni, hogy ez nem fájdalmas. Pityeregve mindta a dr-nőnek, hogy rakja már vissza a helyére az ultrahangfejet. 2-án megyünk még a nephrológushoz, bár Zénó szerint csak "jövöje" megyünk. Akkor sem fog vele semmi fájdalmas történni. Jövő héten viszont igen mert ismét oltás lesz. Megkapja a második pneumococcust és az első bárányhimlő elleni oltást.
Ma délelőtt amíg én mosogattam ő telefonon beszélt a "jendőjséggel" és mondta nekik, hogy "bombát jetenni!". Aranyos, ahogy megtanul a nagyoktól dolgokat és utána itthon azt mondja. Unokatesója, aki 9 éves nagyon örül neki, hogy Zénó még mindent megcsinál amit mond neki és hülyét tud csinálni belőle. Kedden náluk voltunk, nagy lövöldözésben voltak, amikor Erik mondta neki, hogy feküdjön a földre és ne mozduljon és akkor őt nem lövi le. Zénó engedelmesen feküdt mozdulatlanul a földön percekig, és nagyon boldog volt, hogy a nagyok játszanak vele. Ha gyerek van a közelében észre sem veszi, hogy vagyok-e vagy nem. Nagyon társas lény.
Zénó a keresztanyjától pisztolyt vagy puskát fog kapni húsvétra. És kérem nem fellázadni ellene, mert nem hiszem, hogy pusztán ettől fog a gyerek agresszívvá válni. Ahhoz még sok más összetevőre van szükség. Már nagyon régen is lövöldöztek a gyerekek, akár egy faággal is, és nem feltétlenül lettek tömeggyilkosok. Itthon én pont nem agresszióra tanítom, hanem a szeretetre és így talán a gyerek meg fogja tanulni a különbséget. Viszont azt sem szeretném, hogy a gyerek mikor meglát egy szörnyet a mesében sírva összepisilja magát, mert nem látott még ilyet. Azt hiszem ahhoz, hogy egy gyerekben kialakuljon a megfelelő értékítélet ismernie kell mindkét oldalt és meg kell tanítani neki, hogy a jó oldalt preferálja. Persze a borzalmas videójátékok az agyamra mennek és ha lehet majd nem szívesen engedem neki, hogy rendőröket verjen videójátékon egy baseballütővel. Ugyanis nemrég egy ilyen videójátékot láttam és szörnyen fel voltam háborodva és azonnal letiltottam a játékon éppen játszó gyereket a játékról. Bár az is barom aki ilyet csinál.
Szeretném ha boldog és kiegyensúlyozott lenne a gyerekem és attól hogy pukával lövöldözik a szörnyeket és a rosszfiúkat nem hiszem, hogy nem lesz az.
Igazából a szélsőségeket nem szeretem, ami persze nem biztos hogy azt jelentené, hogy középszerű vagyok. Bár sokan hiszik azt, hogy így, ebben a formában lehet kitűnni a tömegből. Szerintem nem.

2009. március 16., hétfő

Perec után szabadon én is gondolgatok...Úgyis a minap olastam egy blogot, ahol meddő vita folyt szpotatás, szüláés, jóanyaság, és gyerek mellett dolgozgatás terén. És nyílván meddő volt, hisz mindenki rendelkezik tapasztalatokkal és mindenki másmilyennel. Bár a megjegyzéseket olvasva ama bejegyzésnél olvastam jónéhány helyeslőt és ellenvetőt, akiknek még nem született gyermekük, mégis profi módon nyomták a tanácsokat. És sok olyat, akiknek már felnőtt gyerekük van, és akik szerintem egy egész más világban nevelték fel gyermeküket, és azokat a módszereket manapság alig lehet alkalmazni, hisz olyan más lett a világ. De nagyon okos mindenki...pedig ahhoz, hogy az ember megpróbál nevelni egy gyereket szerintem jó, ha ismeri is azt a kis személyiséget és ,ki ismerhetné jobban mint a saját anyja. És vannak nyugodtabb és elevenebb gyerekek, és vannak okosabb és kevésbé, és vannak egyedül játszók, és társaságot kedvelők stb. na most hogy lehetne ráhúzni ugyanazt a ruhát mindegyikre. ÉN meglátásom az, hogy szpotasson, akinek van teje, akinek van kedve, akinek a gyereke akar. Az én gyerekem ugyanis a nyolcadik hónap után erőszakkal sem volt hajlandó elfogadni a mellem, hiába volt benn tej, mert bizisten fejtem is rendesen...bár elgondolkodtatott, hogy mennyire szívetmelengető látvány lehetek mindeen szoptatás után, amiben leizzadta rendesen, mert birkóznom kellett a gyerekkel, hogy igenis kell neki, mert ettől lesz anya jó anya és ettől leszel te kisfiam táltos. Sajna őt ez cseppet sem hatotta meg, így szépen abbahagytuk a szopást és nekiálltunk cumisüvegezni, illetve csak álltunk volna, de őfelsége nem akart cumisüvegből enni, mert most találkoztak először, úgyhogy két hétig (merthogy pohár sem volt jó) kanállal tápláltam bele a pocokba a tápszert. Aztán egyszercsak minden oké lett. Tök érdekes mert nem éreztem hogy attól a pillanattól rosszabb anya lennék.
Császárral szültem és áldom az eget, hogy azzal, mert így életben maradt a gyerekem, ami nem annyira biztos, ha mindenáron ragaszkodom a "rendes" szüléshez. Valóságos köldökzsinórcsomóval, ugyanis elég kicsi lett volna az esélyem, bár tudom, ha most bárki is oolvassa ezt akkor akad olyan akinek valamelyik ismerősének az ismerőse otthon harmónikus keretek közt hozott világra köldökzsinórcsomóval gyereket. De azért nem ez a jellemző...A szülés pedig szintén magánügy és mindenki úgy szül ahogy akar és ott aholakar, de én akkor is a kórházi szülést preferálom, mert nem vettem észre, hogy bármiféle módon kevesebb lenne a gyermekem, mint az otthon született babák és nem éreztem, hogy olyan borzalmas lenne az a néhány nap a kórházban, legalábbis ami borzalma s volt az nem a kórház miatt vol. Sőt més segítségem is akadt, hogy átvészeljem a hormonlöket okozta pánikot, ami itthon nem állt volna rendelkezésemre, legalábbis nem 24 órában. De nem szorul ökölbe a kezem, ha meghallom az otthonszülést, kivéve akkor, ha ezmiatt meghal egy gyerek. De akkor nagyon.
A gyes, vagy gyed melletti munka (bár gyed mellett nem lehet, de mindegy) pedig szerintem szintén emberfüggő. Én nem ragaszkodom hozzá, de ha rákényszerülnék, vagy olyan felemelő munkám lenne akkor megtenném. De azt azért hozzátenném, hogy az akinek olyan munkája van, ami kényszer szülte munka, naná, hogy nem akar visszamenni dolgozni. És sokan vannak így. Azt hiszem, hogy a nők nagyobb része végez olyan munkát, ami nem elégíti ki teljes mértékben, de nincsen más lehetősége, és nem azért mert nem akar, vagy mert olyan jó sírni, hanem azért hogy alkalmazkodni tudjon a megváltozott világhoz. Persze vannak akik jó családból valók, vannak akik megtettek mindent hogy jobb körülmények közt éljenek és máshogy mint azt kapták, de vannak akiknek ez nem ment és az, hogy miért annak sok oka lehet és nem biztos hogy az akarattal lett volna a baj. De szerintem az aki dolgozni akar dolgozzon és az aki nem akar az pedig játszon otthon a gyerekkel.
Na, most ennyi. Andi barátnőmmel együtt pedig mindketten tökéletes anyukák vagyunk, mertr ezt látom a gyerekem szemében. Boldog, én is az vagyok és tök mindegy, hogy a csodagyerekek ennyi idős korukban már mennyi mindent és milyen sokat és milyen ügyesen és ...

2009. március 13., péntek

Kisfiam műszaki érdeklődése, már azért is meglepő, mert én mondjuk műszakilag épp csak be tudok kapcsolni dolgokat, ha rá van írva a gombrra, hogy ki és be, vagy on és off vagy valami hasonló. Jó, mondjuk apának van némi tehetsége a műszaki dolgokhoz, bár nem az a bütykölős típus. Na, Zénó ennek ellenér nagy érdeklődést mutat minden iránt, aminek gombja van, vezetéke van, vagy neadjisten össze lehet dugni, vagy szét lehet szerelni. Vannak kiszuperált mobilkészülékek, amikhez megvannak a töltők is és ő tévesztés nélkül a választja ki adott készülékhez a megfelelő töltőt. Manapság a legtöbbször elhangzott szó itthon a dugom, a dugni, a dugtam és a dug szónak ezernyi változata. Hát nem tudom ezt mire vélni....:)))Imádja a hificuccokat, a többi gyerekkel ellentétben ismeri a magnó működését és szintén tévesztés nélkül a megfeleő módon helyezi be a akazettát. Na, nem mondom, akkor kicsit haragszom, amikor a gyereket kihúzott szalagok alá temetve meglátom. Ugyanis én még hűn hallgatom leánykorom kazettáit. De hát ezt is meg kell érteni, mert hiszen tudnia kell a megfelelő működést megismerni csak úgy lehet, ha szétberhelünk dolgokat és jól megnézzük a belsejét.


Ezek a képek persze lehet, hogy csak arra magyarázat, hogy ő DJ lesz.

(A képek Sopronban készültek barátnőmnél, ahol felettébb sok időt töltött a hifi előtt, majd amikor teljes hangerőn megszólalt az fürge nyúlként ugrott arrébb és azt monta: IJEDTEM.)

Tegnap mikor véletlenül majdnem felrúgtam Zénót, ő egyensúlyát megtartva nyögte nekem, hogy BOCS. Ilyen okos és rendes, és szép, és intelligens az én (!!!) kicsi fiam. És reggel mikor feltettem neki ébredés után a szokott kérdést, hogy jól aludt-é ő válaszolta, hogy IGEN, ÁMODTAM, JOSSZAT.

Hát így vagyunk. Szejetem.

2009. március 11., szerda

Megjöttünk

Megjöttünk Sopronból, már hétfőn csak még nem volt időm írni. Minden rendben zajlott, Zénó nagyon élvezte, szépen elaludt mikor letettük aludni, azzal az apró hibával, hogy éjszakánként vendégem volt az ágyban. Bár megértem, hisz ő nincs hozzászokva, hogy együtt alszunk és más is mozgolódik, neadjisten horkol a szobájában. Így éjjel felébredt, mellém kérezkedett és eygik éjjel úgy aludtunk el, hogy átöleltük egymást. olyan jó volt, csak kár, hogy én nem tudtam így jól aludni. Reggelenként elég korán kelt, így a vendéglátók sem sokáig tudták húzni a lóbőrt, de nem kérték ki maguknak amikor az én kisfiam beállított hozzájuk.
Mindenesetre ádás, hogy külön alszunk, így jobban ki tudjuk pihenni magunkat, bár biztos meg lehet szokni azt is, ha együtt alszunk.
Igazából nem volt olyan az idő, hogy sokat csavaroghattunk volna, de Zénó volt a fiúkkal az OBI-ban és borért. Igazi pasis programokon vett részt. Bár ő mindig úgy indul el otthonról, hogy "csajozni" megy. Tegnap viszont kijavította az apját és mondta, hogy nem csajokhoz, hanem kisjányokhoz megy.Azt hiszem nemének megfelelően viselkedik.
Én egy kicsit most olyan negatív időszakban vagyok, de majd elmúlik. Valahogy kevésnek és élettelennek érzem magam, de lehet, hogy most az is vagyok. Jön a tavasz és feltöltődök, ígérem magamnak.

2009. március 6., péntek

Elutazunk

Ma délután elmegyünk Sopronba. Zénó már nagyon be van zsongva, mert nagyon szereti a barátnőméket és szeret ott lenni. Főleg, hogy a két degujuk mellé most született 4 kicsi. Cincinkók.
Tegnap fel kellett hívnom a papáékat, hogy jöjjenek el, mert kisfiam kétségbeesve ébredt, jó 10 percig nem is tudtuk megvígasztalni és mindenáron a papáékat akarta. Hozta a vizes kabátját, amit délelőtt mostam ki, és húzta magára. Macerás lett volna elvinnem, mert angolom volt délután, így házhoz hívtam a hőn áhított személyeket, nem mintha ők nem jöttek volna szívesen.
Szerencsére visszaállt a régi rend, mert kicsikém 3 napig nem volt hajlandó aludni délután. Sőt egész nap sem. Éjszaka szerencsére igen. Most már 3 napja újra alszik. Így egész más a délutánunk. Amíg nem aludt addig már 4-kor halálosan fáradt volt és csak az ölembe akart jönni. Ami azért furcsa, mert egyébként könyörögnöm kell neki egy kis bújásért.
Eszméletlen dumái vannak, kész vagyok tőle. Tegnap este kinyújtózott a padlón és elhaló hangon közölte, hogy: Fájadt vagyok! Tudom ez másoknak, akiknek nagyobb gyerekük van már nem meglepő és talán már el is felejtették, hogy mennyire lehet csodálkozni ilyen szövegeken. nekem még minden új, mert most kezd el mondatokat összerakni és imádom.

(Zénó szótárba még megjegyzem magamnak: Mandandin= mandarin, már ha eddig még nem írtam le. )
Olvasok egy fejlődéslélektan könyvet és annyira jó, tök érdekes dolgok várnak még ránk és jó megfigyelni a gyereken amit olvasok.

Na megyek és pakolok tovább, és annyi cuccal fogunk menni 3 napra, hogy tele lesz a kombink hátulja, pedig nem kicsi. Zénó már összecsomizta a játékokat, csodálom, hogy egy (!) nagyobb papírszatyorba belefért, bár ha felkel még lehet, hogy bővíti a készletet.

2009. március 3., kedd


Isten éltesse Nixon királynőt!!!Boldog szülinapot mininő!!!

2009. március 2., hétfő

Perec, bővül a házimunkák száma...!


"Ott lesz bajszom, majd ha nagy leszek...és az jó lesz?"


Tegnap sütött a nap, nem volt hideg és imádtam. Délután, mikor hazaértem a temetőből, azt gondoltam még gyermekem alszik egy fél órát de mint az apja elmondta egy percet sem hunyta le a szemét, így fogtuk magunkat és elmentünk sétálni. Gondoltuk, majd Zénó is hancúrozhat egyet a főtéren, főleg mert mielőtt elmentünk vagy 200x mondta el, hogy "indujjunk, csajok", vagyis menjünk mert ő csajozni akar. Voltak is szép számban korban is hozzáillő csajok a főtéren, meg mindenfelé a városban (mást is kicsalogatott a tavasz illata), de kisfiam nagy szerényen szájába kapta a struccát és elaludt. Aludt is mindaddig, míg haza nem értünk, így a ház mögött még egy kicsit partizánkodhatott egyet amíg anya kicserélte a kereket az autóján. (Igen, én egyedül!!!!) Szóval jön a tavasz, fiam már szerelmezni akar, csajokat akar, bár még nem a miniszoknyák libbenése érdekli, inkább, az, hogy kitől mit tud elkalózkodni és kivel mit tud 'átszani.
Én meg alig várom a telekre menős hétvégéket, homokozókészítést, bogárlesést, virágültetést, napfürdőzést.
Kicsit sajnálom, hogy a játszótérre én nem nagyon szeretek menni, de most majd muszály lesz, ezt tegnap világosan értésemre adta kisfiam, miután bementünk a játszótérre, ahol senki sem volt és ő nem volt hajlandó hazaindulni. Valahogy nem szeretem a zsúfolt játszótereket, ahol ha van kedved, ha nincs jópofizni kell, és a gyerekedet éppen fellőkö, megrúgó, szemétkinyomó gyerekre nem figyelő anyukákat, akik épp nagy cigarettázásban vannak és nem érnek rá figyelni, neagyisten rászólni kisdedükre. És legnagyobb baj, hogy ilyenkor annyira beszólnék...és olyan nehéz visszafogni magam. Mindegy, tavasztól erős leszek, nem kell megtanulnom mosolyogni, mert nagyon tudok, beszélgetni is tudok, témákat majd gyűjtök, kisgyerekeket nem pofozok, mert szeretem őket, az anyjukat meg majd csak kicsit ütöm meg....és elmegyünk jókat játszania játszótérre, hogy kisfiam boldog legyen és megfelelőképpen szocializálódjon. Vagy mi...?