2010. február 14., vasárnap

Valahogy nem megy ez nekem, belátom. Igaz, hogy mentségemre szóljon, nincsen számítógépem, mert teljesen feladta a szolgálatot. Talán nemsokára veszünk egyet és akkor ígérhetem, hogy többet írok, de úgysem fogok.
Jól vagyunk. Zénó édes, okos fiú és úgy írányítja maga körül az embereket, ahogy akarja. Pocakomban másik kisfiú lakik, akit Samunak fognak hívni. Már ő sem bántja anyukáját, kivéve az éjszakai 6-7szeri pisit, az éjjel kellős közepén rendezett pocakbéli bulikat, és hát némi gyomorsav és derékfájás. de mi ez ahhoz képest, amikor még naponta 5-6szor hánytam. Alakulunk. Minden időmet, gondolatomat kiteszi, hogy Zénónak új kuckót varázsoljunk a nagyobbik kisszobánkból, Samu pedig Zénó régi szobájába fog lakni. Legfőképp az miatt, hogy Zénó játékai kinőtték a kisebbik szobát és már nem fér be lassan a gyerek sem.
annyira szeretnék már képeket is mutatni, de azok még a régi gépen vannak és már csak egy informatikus megmentésére várnak. remélem sikerül az összes képet elővarázsolni róla, de hát okos embernek fog ez menni.
Egyenlőre ennyi. majd jövök.