2010. március 25., csütörtök

Szabadnap

Ma szabadnapos vagyok, ami megmondom őszintén rám is fér. Rám fár, hogy semmit se csináljak, bár az nem megy, de már Zénó alól mentesülni egy kicsikét is áldás. (bár be kell vallanom, hogy ilyenkor meg rohadtul tud hiányozni a szaros)
A semmittevás helyett ma ismét bejártam a várost (mert tegnap is kaptam néhány óra kimenőt míg aludt, és tegnap is bejártam a várost). Tegnap sikerült vennem köntöst, miután megtekintettem vagy 40 félét. Jártam kínaiban, triumphban, és mindenféle fehérneműboltban, és végül sikerült. Durva ár, minőség és kiszolgálásbéli különbségeket véltem felfedezni és én hülye még mindig borzasztóan fel tudok háborodni, ha bárhol a kereskedelemben bunkóságot, leszaromságot vélek felfedezni. De még mindig úgy tartom, hogy aki a kereskedelemben dolgozik, az ugyan vegye már a fáradtságot és néhány percig próbáljon odafigyelni a vevőre (és ne mobiltelefonáljon, vagy kolleganővel üvöltve a bolt másik felébe beszélgessen, meg sem kérdezve, hogy ugyan vajon mit is akar a szerencsétlen pára aki biztosan az ő dühítésére lépett be a boltba), és próbáljun meg egy iciri-picirit kedves lenni, főleg, ha a vásárló is próbál megértő és kedves lenni. Aki meg képtelen erre az meg menjen el tyúkot kopasztani, vagy tehenet fejni, (és itt nem ezen munkákat szeretném lealacsonyítani, sőt kimondott tisztelet érte),mert ott aztán igazán nem fontos kedvesnek lenni embertársainkhoz.
De a lényeg, vettem köntöst. És ma vettem egy FEKETE!!!! szoptatós melltartót, nem mondom ebben sem feltétlenül kíván meg pasi, de mégis, sötét ruha alá nem kell fehéret hordanom. Tudom ne válogassak, csak szoptassak, de mégis... Úgy szereteném, ha lennének olyan szoptatós melltartók, amik SZÉPek. Egyetlen szebb darabot találtam a brendonban 7500-ért. Vót rajta csipke!!!!De az ára kicsit rontott az összképen. De igazán sehol sem volt választék. Színben meg főleg. Pedig nem kevés (azt hiszem az összes) boltot bejártam. folyt.köv.

2010. március 22., hétfő

Jaj

Ismét sikítva könyörgök valami igazán hatásos segítségért, tanácsért. Ma egy olyan napja volt Zénónak, ami nálam végkimerülést, hajőszülést (azt is kitéptem), nyugtatókért könyörgést és bocsánatért könyörgést okozott. Bocsánatért főleg a szomszédokhoz esdeklek, mert ma nem kevés ideig és nem kevés decibelt kellett elviselniük. Ma semmit, de semmit nem sikerült kisfiamnak megcsinálni amit mondtam neki, de ez nem is volna baj, de csak olyan dolgokat csinált, amit nem szabad és semmi nem segített. Nem jött be a szép szó, nem jött be az elterelés (pedig sok mindennel próbálkoztam), nem jött be az ígérgetés, a fenyegetés, az eréjes rászólás, az üvőltve rászólás, a kezére csapás, a seggére csapás. Ma folyamatosan ütött engem, kinyomta az apja tusfürdőjét a csapba, majd szappannap kenegette, egész nap köpködött (amit pedig kimondottan gyűlölök), a tükörre köpve két kézzel kenegette, meztelenre vetkőzött és nem volt hajlandó felöltözni. És még sorolhatnám tovább...Rémisztő volt. volt amikor tehetetlen dühömben sírni kezdtem, de ez sem billentette ki őfelségét. (bár ezt azért sajnálom, de így a 31. héten, tele terhességi hormonokkal nehéz visszafogni magam)
És azt is nagyon sajnálom, hogy este nem sikerült elmennem barátnőmmel beszélgetni egyet, mert apa nagyon fáradt és kimerült mostanában és ne hagyjam neki itt a kisfiúnkat esti eltevésre. Ezt meg most itt nem kommentálom, de majd igen egy más fórumon. Faszom. (ez azért kicsúszott)

2010. március 20., szombat

Már van gépem, van netem, és nincs időm. De szorítok majd, hogy írjak.

Addig is: Jól vagyunk, mindenki. Zénó, Samu és én. Apa kicsit szét van esve, de nála ez nem különleges állapot. Nemsokára írok, mert már tudok.