2010. április 29., csütörtök

Zénóm szülinapja lezajlott. Az ajándékvásárlásról annyit, hogy szombaton 3-ra voltak hívva a vendégek és mi negyed 3-kor már távoztunk is a játékboltból ahol is vásároltunk pocokfiúnak egy huszadik műanyag játékot, mindenféle építkezéshez szükséges járgánnyal. És itthon észrevettük, hogy néhány ajándékról elfelejtkeztünk, de sebaj, így maradt néhány a szülés utánra, mert hallottam egy aranyos ötletet, hogy a kistesó hoz ajándékot a nagynak a kórházból. Talán ez egy kicsit szerethetőbbé teszi majd Zénónak is Samut. :))) (bár nem tudom hogy fog elbírni Samó egy fa hintát, de majd megpróbálja, mert kemény gyerek)
A zsúr nagyon jól sikerült, itt volt minden uncsitesó és az egész család, nemsokára úgyis már haveros szülinapi bulik lesznek. Kapott sok szép ajándékot és igazán örült is mindennek, bár az elején nem tudta mivel is kezdje, de a mi nagy örömünkre építkezni kezdett a tőlünk kapott játékkal. (képeket is rakok majd fel)
Tortát nem sütöttem, mert már nem vagyok olyan tortasütő formában, igazából már mosogatni is alig tudok, mert nem érem el a hasamtól a csapot.
Samu jól van és most egy kicsit én is jobban. Múltkor talán a sok front tette be a kaput. Bár a vérnyomásom nem hajlandó továbbra sem normál tartományba lenni. Kedden voltam dokinál és minden rendben volt. A hegem nem vékonyodott a 3mm-nél vékonyabbra, a magzatvíz is megfelelő mennyiségű, a doppler is oké. És Samu 3200 gammot nyom. Bár mivel a feje már nagyon lent van , nem tökéletes a mérés, de kb.
Újra többet mocorog, aminek azért is örülök, mert nem kell újra a kórházba futnom NST-re, ehol is kedvenc orvosom, (akivel eddig 2x sikerült találkoznom és mindkétszer mobiltelefonnal a fülén ultrahangozott) vizsgáljon meg.

Sajnos nemsokára itt a vasárnap, amikortól apát heti 4 napra Pestre szólítja a munkája. Még nem tudom hogy fogom bírni....de megoldjuk. De azért én sírok: brü-hü-hü

2010. április 20., kedd

Nemsokára itt az én életemnek a 3. szülinapja, és nekem még gőzöm sincs, hogy mit vegyünk neki. Ráadásul a család többi ajándékozó tagja is tőlem vár ötleteket. Segítség!!!
Egyébként jól vagyunk a körülményekhez képest. Zénóval mút héten voltunk Zalaegerszegen nephrológián és minden változatlan, vagyis a cysták vannak, de nem nőttek sokat. Kiderült, hogy tartós betegnek számít ezzel a betegséggel. Voltunk szemészeten is de ott sem kellett semmit változtatni, majd fél év múlva újra kontroll. Addig tovább a szemüveg. (amire tegnap ráült, így ma vihettem a szemüvegeshez, szerencsére nem tört el, úgyhogy már az orrán csücsül)Még el kell vinnem gyorsan 3 éves státuszra, mert jó volna mindent lerendeznem szülés előtt. Elég zűrös most a védőnő ügy, mert a régi nincs már és most aki helyette volt az sem lesz, újra helyettesítés, az állás meghirdetve, úgyhogy fogalmam sincs ki lesz a védőnője Samunak.
Samu: múlt hét csütörtöki paraméterek: 2840 gramm, szóval jó nagy babának indul. A vérnyomásom magas, úgyhogy most ellenőrzések és már hetente megyek nőgyógyászhoz, jövő héttől meg az nst is lesz már. Nehéz már minden, lehajolni, felkelni, állni, ülni, feküdni, bár igazából még az éjszakák a jobbak most. Napközben fáradt vagyok, de Zénó miattnem éppen lehet pihenni úgy igazán. Meg hát a készülődések is még sok időt vsznek el, bár már a végén járok. Az én cuccom indulásra kész, már Samunak is elkészítettem a hazajövőt, apának csak fel kell kapnia hordozóstól. Kimostam az összes ruciját, zokniját, kiscipőjét, sapiját, ágyneműjét, babakocsiját. Hétvégén készre csináljuk a babaszobát, megágyazok, letakarom és már csak várok. Várom, hogy lássam, megpusziljam, megöleljem, megszagoljam, megérintsem, de addig sem szenvedek hiányt, mindezt megteszem Zénóval, aki még mindig nem érti és féli a kistesó érkezését és talán én sem tudom megfelelően megnyugtatni, mert én is félek tőle. Félek, hogy hogyan fogom bírni majd kettejükkel, Zénó lelkével, Samu megismerésével. De majd csak lesz valahogy. Elvileg van bennem két gyereknek való szeretet, csak még egyenlőre nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet azt a szeretetet amit most Zénó kap megosztani, vagy megkettőzni. Tudom, hogy lehet, csak még nem érzem, hogy hogyan. Majd elmesélem.