2010. június 30., szerda

Bejelentkezés

Jól vagyunk. Samu már átlépte az 5 kilót. Egyre szebb, egyre nagyobbra nyitja a szemét, egyre többet mosolyog és egyre többet van ébren. Szerencsére mikor ébren van sem sokat sír, inkább figyelget. Imád kézben lenni, szeret enni.
Zénó még mindig nagyon jól elvan vele, néha odamegy hozzá megsimizni, megpuszilni, de különösebben nem sok vizet zavarnak egymásnak. Hétvégén búcsúban voltunk, imádta a körhintázást, a nyüzsit, az apja annál kevésbé. Nekem csak az nem fér a fejembe, hogy a búcsúkban miért szól iszonyú hangosan a zene és ha már szól miért fos zene a 80-as évekből. Esküszöm még kazettáról nyomják, mert nem hiszem, hogy ezeket a zenéket képes volt valaki kiadni cd-n. Mindegy kibírtuk mi is., Zénó meg nagyon élvezte, főleg, hogy az összes unokatesója is ott volt.
Ja és felvették az oviba és majd augusztusban megyünk egy kicsit ismerkedni az óvónénikkel és az ovival. Én már nagyon félek az ovitól és attól, hogy ott kell hagynom az én édes kisfiam. Szerintem az első közösségbe való járás az anyukákat sokkal jobban megviseli mint a gyerekeket. Hát engem is.
Apa Pesten dolgozik és Zénót ez is kicsit megviseli, és ha bármi szívének, lelkének nem tetsző dolog történik vele akkor rosszra vált. Remélem nemsokára leszokik erről és ismét az én édes kisfiam lesz, aki a világ legjobb gyereke volt.

0 megjegyzés: