2010. szeptember 21., kedd

Újra itt

Talán most végre lesz időm írni, bár...
Samónak vasárnap szeptember 19-én 4 (azaz négy) hónaposan előbújt az első foga. Sőt nemsokára még három foga fogja beérni a nyertest. A mellette lévő alsó napokon belül, de a felső kettő sem fog hetekig várni. Szóval egyszerre 4 foga nő a fiatalúrnak. Sógornőm kérdezte, hogy nyűgös e, hát mit mondjak, magához képest a kibújás előtti héten az volt, bár sokan kiröhögnének (meg is teszik) amikor azt mondom rá, hogy nyűgös. Pont kibújás előtti héten egyéb okok miatt (menses) kevesebb lett a tejem, és én meg voltam győződve, hogy az miatt kel fel a szokásos reggel fél 7 helyett 3-kor, 5-kor és hasonló időőontokban. Gyanús lehetett volna, hogy egyébként nem kellett neki pótlás meg hasonlók, de...most már úgy gondolom, hogy a foga ébreszti fel, egyébként még mindig, bár egyre tolódik ki. Ma már fél 6-kor kelt. Ja, és rögtön az első nap mikor még alig bújt elő az a kis fogacska beleharapott a cicimbe. Pedig ez egyébként is rémálmom. Zénónak 8 hónapos korában bújt ki a foga és azzal a lendülettel le is szokott a ciciről. Úgyhogy nem is tudom, hogy milyen foggal szoptatni. Na, most megtudom, mert azért remélem még egy darabig lesz tejem, és szopizik is a kis pöcsös.
Szombetpn pedig nekiláttunk az alma evésnek is. Bár még csak néhány kanálkával és inkább leve, de ma már egy kis sűrűjével is ismerkedtünk. Fintorog, kirázza a hideg, de nem húzza el a fejét és kicsit tátja is a száját, talán nem lesz gond...de ne kiabáljuk el.

Zénó.
Zénó és az ovi.
Ezek nem annyira egyszerű témák. Zénó manapság elég kezelhetetlen tud lenni, bár én úgy látom javuló tendenciát mutat. Persze még egy felnőttnek is éppen elég lenne, ami úgy májustól történt vele, hát ő kicsit nehezebben dolgozza fel. Kistesója született, akivel ráadásul anya őt napot nem töltött vele, pedig egy éjszakánál több időre még sosem hagyta el. Májustól az az apa aki minden este fürdette, játszott vele, vagy csak ott volt a hét négy napjára felköltözött Pestre és csak pénteken és hétvégén van itthon. Ráadásnak jött még az óvoda. Hát ember legyen a talpán, akit ez nem visel meg. Rajta így jött ki, hogy magatartásbeli problémái akadnak. Meg hát még rendesen benne vagyunk a dackorszakban is. Próbálom kezelni, próbálok türelmes lennu, bár bevallom ez nem mindig sikerül.
Ovi. Első másfél hét sírás, nemakarok oviba menni, alváskor bepisilés. Aztán második hét végétől semmi gond, boldogan ment, néha én kaptam néhány pofont, amikor mentem érte. Aztán ettől a héttől újratért a NEM AKAROK OVIBA MENNI!, nEM LESZ NEKEM OTT JÓ! és hasonlók. Ma már vissza is fordult néhányszor útközben, úgyhogy ölbe vittem az utolsó métereken. Remélem már nem tart sokáig, mert a szívem megszakad.
Most megyek, mert szólít a nagyobbik királyfim.
Úgy összeségében jól vagyunk és boldogok.(asszem)

1 megjegyzés:

Enikő írta...

De jó olvasni rólatok megint :)
Szegény Zénó, remélem hamar megbarátkozik az ovival. Bár, amit az óvónéniről meséltél.... Szerintem az számít leginkább. Ha a gyerek szereti az óvónénit, akkor nem lesz gond.Ha nem sikerül megbarátkozni vele, akkor viszont érdemes elgondolkodnod csoport, vagy esetleg ovi váltáson.....

puszi az egész családnak
E.