A fiaim

Nagy dilemmám volt mielőtt Samó megszületett, hogy Zénó hogyan fog viselkedni vele, hiszen minden jel arra mutatott, hogy nem lesz egyszerű. Két emlékezetes megnyílvánulása: (bár már lehet, hogy írtam) Anya, ráülök a hasadra és szétzúzom a SAmut. Valamint egyszer bemutatta a barátainknak, hogy ő mennyire várja és játékmotorfűrészt dugott a kicsi ágyába mikor megmutatta azt. Hát ezek után volt bennem némi félsz. Szerencsére nem így alakult.
Első nap mikor jöttek értem a kórházba, még a kórház folyosóján azért újra felsejlett bennem a gyanú, mikor megpróbálta megpuszilni és megölelni, és ehhez két kézzel jó erősen megfogta a fejét és próbálta magához húzni. Az volt a baj, hogy ez volt az első találkozás és még nem voltunk rá felkészülve. De ügyesen elhárítottuk a bajt, így Samu megúszta a feje szétroppantását. Majd hazafelé az autóban Samu már éhes volt ezért sírt, Zét nagyon zavarta, hogy sír, már majdnem ő is sírt. Egész úton csak mondta neki, Ne sírj!!, a végén már kiabálva mondta. Ez máig megmaradt, hogy ha nagyon sír akkor rákiabál, hogy ne sírjon, persze mondtam már neki, hogy attól, hogy kiabál még nem fog kevésbe sírni, sőt...
Aztán azóta, mivel nem nagyon zavarják egymás köreit (Samu eszik, és alszik), így kialakut már Zénóban valamiféle szeretet, mert nagyon sokszor bújik a picihez és puszilgatja és simogatja és kijelentette, hogy ne vigyük vissza és ne adjuk oda senkinek. Azt mondta, hogy neki ugyan nem kell, de mi tartsuk meg.
Aztán eljött a tegnap és újra aggódom. Zénó már elég fáradt volt tegnap este és nagyon hisztis volt és mikor nem engedtem meg neki, hogy zuhogó esőben aszfaltkrétázzon az udvaron (gonosz anya vagyok), akkor dühében élőször a csicsinkójával (ő egy strucc) csapott Samu felé, aztán jól fejbe csapta. Sajnos nem voltam elég gyors, Samó egy pillanatra felsírt, de nem történt komolyabb baj. Csak tudnám hogyan lehet ezeket a dolgokat hatásosan kezelni. A hisztijeivel is komoly gondban vagyok, de tudom erre csak az idő lesz gyógyír és előbb utóbb kinövi.
Mindenesetre talán csak egyszeri eset volt ez a Samucsapkodás és szeretni fogják inkább egymást, legalábbis addig, amíg Samu magát megvédő korba lép. Mert tudom, hogy egyébként álom lenne azt képzelni, hogy az én fiaim nem egymást "ölve" fognak felnőni.