2008. december 27., szombat

Ünnepek

Na, hát igen már 2 hete semmit sem írtam. Először Zénó betegsége, aztán a karácsonyi készülődés, majd pedig a zajló ünneopek, ami még mindig nem ért véget. Hát ezek akadályoztak az írásban. Most van néhány percem, gyorsan bejegyzek, nehogy azt higgyék kedves ismerőseim, hogy már nem is élünk. A karácsony sűrűn és szépen zajlott. Zénó annyi ajándékot kapott, hogy valószínűleg szobát kell cserélnünk mert nem fog beférni a szobájába. Majd mellékelek képeket. Nagyon tetszett neki minden és nagyon jól eljátszik a sok játékkal, bár gondolom ez már csak rövid ideig tart.
Sajnos mivel nem jártam erre nem tudtam szép ünnepeket kívánni senkinek, de így utólag mondom, hogy mindenkire sokat gondoltam. Nincs sok kedvem most írni. Épp a nővérkémhez költöztem kisfiammal, mert apa ma este bulizik a barátaival. Holnap pedig még bátyámékhoz megyünk karácsonyozni. Na, megyek is.

2008. december 13., szombat

Szombat

Apa elhúzott Sopronba, így magunk maradtunk. Ő bulizik én lázat csillapítok és hányást takarítok, mert ma hányt is a pocok. Egyébként nagyon jól elvan, mert itt van nővérem kislánya Lizus, akit ő megrögzötten Rebinek hív. Este lázas volt, kapott Germicid kúpot, éjszakát végigaludta. Reggel is kicsit lázas volt, nem kapott kúpot, hanem Cataflam cseppet. Nagyon beválik az is. Sajna kajakor a büfivel együtt jött a sűrűje is, de szerencsére nem csinál belőle nagy gondot. Remélem ez csak egy egyszeri hányás volt és nem lesz folytatás. Most alszik nyugodtan láza sem volot, csak egy kis hőemelkedés, az meg csak pusztítsa a bacikat, vírusokat.
Szóval alapvetően minden rendben, amennyira egy beteg gyerekkel ez mondható.

2008. december 12., péntek

Láz és köhögés

Zé tegnap estére 38,8 fokos lázat produkált. Köhög és lázas. Volt délelőtt a drnéni és megvizsgálta szerinte valami vírus. Teendő semmi különös, lázcsillapítás és köptető. Úgy volt, hogy megyünk ma Sopronba barátnőmékhez, így inkább maradunk. Apa elmegy ugyan, de a mama itt itt lesz velünk.

Hogy egy kis vidámság is legyen felrakom a mikulásos képeket. Íme:
1. AZ ELSŐ MEGSZEPPENÉS
2. CSICSIKÓVAL

3. A CSENGŐELKOBZÁS UTÁN
4. ÉS VÉGÜL A TÉPÓ ÖLÉBEN (DE A LÁB ALATT LÉVŐ ZSÁK JOBBAN ÉRDEKLI)


2008. december 10., szerda

Szájonvágás

Igen én most meakulpázok magamban rendesen, mert ma én kisfiamat szájonvágtam. Nem fogkiköpősen, de nagyon mérgesen. A drága ugyanis mostanság felismerte hogy a fogai rendkívül jól szuperálnak és ezt rajtunk próbálgatja. Addig nem is gáz, amíg ma annyira megharapott, hogy feldagadt és bekékült a kezem és a harapás után még órákig sajgott. Rendesen kijöttek a könnyeim, pedig nem vagyok egy picsogós típus. Ja és még szerencse, hogy tegnap nem harapott ekkorát az apjába, mert a legkényesebb testrészét sikerült megharapnia, miközben az apuka épp csendesen fröccsözgetett a barátjával. Apa megjött, megyek adni neki enni.

2008. december 8., hétfő

Tépó

Tépó, alias Télapó járt felénk is. Néhány nappal Mikulás ünnep napja előtt bent jártunk a Főtéren és a Miku arra járt. Na, Zének több sem kellett, gyorsan számon kérte tőle a megígért csokikót és lám meg is kapta. ezen felbuzdulva gyorsan még egy körbe beállt és a harmadik t
al,álkozásnál gondolta, hogy már vannak annyira jóban, hogy elveszi szegény öreg Tépó botját. Tépónak meg annyira tetszett kisfiam bátorsága, hogy újfent szaloncukorral jutalmazta, megjegyzem a rosszabbik fajtából, de kisfiamnak ez sem okozott problémát és gyorsan az arcába tömte.
Aztán Mikulás naptári napján nővéremékhez érkezett a mikulás, aki, mint észrevettem nekem általános iskolai osztálytársam volt (persze erről mélyen hallgattam a gyerekek előtt), mire a pasim megkérdezte, hogy "mi van, Lapföldre jártál suliba?" Hát igen akkor én Télanyó lennék??? Kisfiam az első megszeppenés után az áhitattal átitatott csendben fennhangon Csicsikóját kérte, mindenki nagy mosolygására, majd megunva, hogy nyugodtan csücsüljön felpattant és kivette Tépó kezéből az ő csengettyűjét és onnantól fogva csengőszóban folyt tivább a beszélgetés. Persze tépó mondta előtte, hogy a csengettyűjét a krampuszai szokták rázni, lehet, hogy erre figyelt fel kisfiam és foglalkozásának tekintve csak a munkáját végezte. Szóval viccesen telt a Tépózás. Képeket később közlök, mert apa elvitte a fényképezőgépet magával, így a képi dokumentumok nála vannak.

2008. december 4., csütörtök

Zé a polc alatt


Mekkora leszel?


Feszültség

Valami oktalan feszültség van rajtam 2 napja. Ez a fajta szorongás, aminek nem találom az okát. Minden rendben van, és én mégis robbanástól feszülök és sajnos néha azokon töltöm ki akiken nem kéne. Türelmetlen vagyok és ha valami frusztrál azonnal sírhatnékom van, persze nem teszem, de lehet, hogy azmeg nagyobb baj. jobb lenne levezetnem valahogy, de nincs rá lehetőségem. Megpróbálok jópofit vágni mindenhez, persze néha nem sikerül. Estére annyira leszívja minden energiámat, hogy miután leteszem Zét, utána meg sem mozdulok.Na, mindegy...igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire jó, hogy van egy kisfiam, aki minden pillantásával boldoggá tesz. Még most is sokszor csak nézem és simogatom és olyan nehéz felfogni, hogy belőlem(lünk) egy ilyen tökéletes lény lett. És az a furcsa, hogy ha rosszalkodik is és ideges vagyok is, akkor is eltalál a szívemhez egy arckifejezése és nem érdekel, hogy éjszaka 2x kelt fel, vagy akár nem is alszom. Persze gondolom az idegállapotomat nagyban befolyásolja a kialvatlanság. ( ma éjjel a köhögéstől nem aludtam)
Alig várom a karácsonyt, mert idén már minden más lesz. Nézni akarom az arcát, ahogy megpillantja a karácsonyfát és az apjáét, amikor először próbálja majd magára rántani. (de előrelátóan több helyen rögzített fánk lesz) Nézni, amikor kibontja az ajándékait és ahogy két perc múlva már baromira nem érdekli, és az összes csomagot megpróbálja szétszaggatni. (persze azt is ami nem az övé)
És persze nem tudok majd rá haragudni, mert ilyen arccal néz rám:

Vagy ilyennel:

2008. december 3., szerda

Messze még a hajnal 3óra 20

Bill kapitány után szabadon, kisfiam pontosan 3.20-kor elkezdett nyanyázni. Szerencsére abbahagyta és visszaaludt pontosan 5 óráig, amikor is újra elkezdte, de nem hagyta abba. szokásos formáció: Apa cuccol nagyszobába, anya megy agyerekért és viszi maga mellé az ágyba. a gyerek pedig háromnegyed 7ig forgolódik, majd fél óra nyugtalan alvás után negyed 8kor kipattannak a szemei és elkezdi terrorizálni az édes szülőanyját. És ez így megy este 8ig. ez van, ezt dobta a gép. Remélem ma este alszik és nem nyanyázik.

2008. december 1., hétfő

Ha jön a karácsony

Ha jön a karácsony, akkor rám apa nem kis szomorúságára, rámjön a vásárolhatnék. Na, nem az a fajta, hogy majd ki lesz aki a legtöbbet teszi a fa alá, hanem az olyan gondolkodós, értelmes nem túl drága ajándékozós. Ugyanis én úgy gondolom, hogy nem arról kell, hogy szóljon ez az ünnep, hogy a házhozjövőhitelből olyan és annyi ajándékot vegyek, hogy utána a család fél évig nyögje, azt aminek amúgy semmi értelme nem volt. Ráadásul egy Zénó korabeli gyereknek fogalma sincs, hogy az az ajándék mennyibe került, bárminek örül és én azt akarom, hogy ez később is így maradjon. Persze tudom, hogy nem fog, hisz a sulis évek majd meghozzák azt, hogy a karácsonyi ünnepről visszatérve a gyerekek őrült versenybe kezdenek, hogy ki kapott menőbb, drágább, többet reklámozott semmitmondóbb ajándékot. Tudom, hogy elkerülhetetlen, lesz, hogy már hatévesen mobiltelón szóljon haza a gyerek, ha már unja a napközit. Ez van, a világ változik, ami nem baj, csak meg kell szoknunk az új értékeket és nem szabad, hogy ellenálljunk nekik, mert akkor azt fogom észrevenni, hogy a gyerek a negyvenedik évemhez közeledvén úgy gondolja, hogy ÖREG vagyok, ami márpedig tudjuk, hogy nem így van, hisz az még csak a fele (ha úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném).
Szóval jön a karácsony, és én azon gondolkodom, hogy a család gyermektagjait mivel is lephetném meg. (mert arról már leszoktunk, hogy felnőtteket is ajándékozunk, hisz nem bírta a büdzsé). Persze apa kap ajándékot, meg Mima. Sajnos még nem jutottam egyről a kettőre, nem tudom ki, mit kap. Tegnap annyira jutottam, hogy Mima (és a Jézuska) megbízásából Zénónak vettünk egy kb. 60 centis utánfutós (billenős), markolós traktort, ami főként anyának nagyon tetszett. (Mostanában barátaink és párom nagy megdöbbenésére traktormániás lettem és nem győzöm csodálni a szép új trakikat)
Még néhány kör a karácsonyi forgatagban és megtalálom ám a mindenkinek megfelelő ajándékot. Tegnap beszaladtunk a főtérre, csak nagyon hideg volt és mi nem voltunk sétához öltözve. Imádom, amikor ünneplőbe öltözik a város, a fák, és minden kirakat. Csodaszép a főterünk. Tudom minden város gyönyörű ilyenkor. Olyan a hangulatom, ilyenkor, hogy vigyorog a szívem. Szólt valami (apa szerint szörnyű) érdekes előadásban a kiskarácsony, nagykarácsony és én csak mosolyogtam.
Apával annyira különbözünk, ő nem hajlandó engedni a az olyanfajta hangulatnak, ami szerinte gagyi, de én meg annyira szeretm minden helyzetben jól érezni magam. Apa az az igazi zsörtölődős vénember lesz, aki mellett én majd sokat mosolygok és megpróbálom meggyőzni az embereket, hogy nem rossz ember, csak kicsit keményfejű. Én meg az a pletykás, mindenki életét élni akaró öregasszony leszek, akit apa majd mindig megpróbál meggyőzni, hogy elég ha a saját életemet élem és ne foglalkozzak mással. És ez nekem nem fog menni. Szóval így leszünk mi kettecskén.

Szeretem az ünnepeket, a hagyományokat mindennel együtt. Vele jár a gagyi és az agyonhasználtság de úgy is szeretem. Mert ilyentájt ünneplőbe öltözik a szívem is.

2008. november 27., csütörtök

Ezért nem jártam itt


















Ezt az adventi naptárat csináltam Életemnek és minden beképzeltség nélkül állíthatom, hogy varázslatosra sikerült. bár még nem kész teljesen, hisz nincsenek rajta számok, de szerintem nagyon jó lett. Kb. 40 cm-es lehet és egy nagyon édes angyalka ül a csúcsán. (jobb kép)

A számokkal meg még úgyis ráérek, mert szerintem idén úgyis az lesz, hogy kikönyörgi az összeset 2 nap alatt. És már mondja a kicsikém, hogy csokit (csokikó) hoz neki bele a télapó. Mese nincs, azt hoz neki.


Ezenkívül tegnap elkészítettem az adventi koszorút is, ami szintén profi lett (ha nem így van mások szerint nem szeretnék tudni róla). Nagyon ötletesen parafadugó szeletekkel vontam be és tök trendi lett. (Húúúúú...trendi vagyok.)

Szóval ezért nem értem rá mostanában írni, mert megszállt a kreatív szellem.Meg hát ugye kipihenni a szülinapom fáradtságait és egyebek. Talán jövő héten helyre billenek, bár akkor meg jön a NAGY KARÁCSONYI BEVÁSÁRLÁSI LÁZ. És sajnos apa szomorúságára én ezt, másokkal ellentétben... élvezem. De jövök nemsokára.

(Zénó szótár bővülése nem várt méreteket öltött, úgyhogy lehetetlen mindent leírni, ami tegnap nagy kacajt csalt számra: az ebédre azt mondta, hogy FINCSI(NKÓ). A -kó szócskát még mindig nem hagyta el, de nagyon vicces tud lenni. Ja és a másik kedvenc: OKÉ(KÓ))

Amikor Zénó költözik

Így fest Zé amikor anya összepakolta a bőröndjét és útra kész, hogy ott töltse az éjszakát Dídikónál és Bebekónál és a többieknél. Ebbe a Maléves bőröndbe cuccolok, mert ebbe mindent egy helyre tudok tenni, persze ettől függetlenül még néhány tartozék jár a babával idegenbe alvásnál. Mint például az utazóágy, matrac, kispárna, 3 db strucc és ami még tábornok úrnak az induláskor a kezében marad. Bár nővéremékhez nem nagyon kell játékot pakolnom, mert tengernyi van amik sokkal érdekesebbek, hisz azok újak.

Szülinapom nagyon jól sikerült,kikapcsolhattam és tudtam, hogy lurkóm jól érzi magát és jó helyen van. Jól sikkerült a vacsi, és sokan eljöttek a Quimby koncert meg olyan volt mint máskor, egyszerűen tökéletes. Olyan szinten tudnak elvarázsolni engem, hogy szinte kilépek a valóságból. Istenek. Persze a másnap azért tartogatott előre várt meglepetéseket, úgy mint a másnaposság. Az a legnagyobb baj, hogy elszoktam a bulizástól és már nem bírom kipihenni magam, csak néhány nap múlva jutok el a z eredeti szintre. Sebaj, megérte.

2008. november 19., szerda

Festéktüsszentőhapcibenő

Egyik este hazatérvén valahonnan, apa kezébe kapván az autónk törzskönyvét (amit eddig a bank birtokolt) gondolta, jól megnézi és örülget neki egyet, hogy végre letelt a kocsitartozás. Mindeközben én gondoltam gyorsan lekapkodom a megszáradt ruhákat, Zénó pedig strucclábat szorongatva csücsült az előszoba padlóján és várta, hogy rá kerüljön a sor. Nem is telt el több mint 2 perc és akkor én kicsi manóm jön befelé a szobába, bőszen mutogatva nekem gyönyörű kacsóit, amit jelen pillanatban vastagon narancssárga falfesték borított. De nem ám az a halovány narancs, hanem az az igazi sötét narancs, amit utána baromi nehezen tudsz eltávolítani a gyerek kezéről, hajáról, ruháiból. Így is lett nem kis időmbe telt, mire minden ruhájából eltüntettem a festéket. A gyermek testéről az ezt követő fürdés mindent lehozott, a padlón lévő halvány lábnyomokat viszont csak másnap fedeztem fel. Persze a hülyék mi vagyunk, hiszen nem kellett volna elérhető közelségben hagynunk,a festéket. Ismét tanultunk és lám másnapra eltűnt az előszobából a már másfél éve ottlévő 5 db festékesdoboz, amit én már többször megemlítettem, hogy biztos ott-e kell-e annak lennie-e???Persze véletlenül sem hagyta el a számat ama bizonyos mondat, ami ilyenkor ott zakatol az ember fejében. (ugye megmondtam!!!!)

Zénó mint az alábbi példa is mutatja továbbra is erősen feszegeti a határokat és az idegrendszeremet és mindezt tetézve, most olyan szinten lett anyás, hogy ha itt vannak a gyerekek akkor is 2 percenként ellenőrzi, hogy ott vagyok e ahol legutóbb hagyott.

A hétvége utáni éjszakáink zűrösek voltak, Zénó ébredt, nem aludt visszza, apa költözött a nagyszobába, Zé pedig mellém. És így aludtunk mi reggelig, apa pedig reggel azt mondta, hogy mázlista vagyok, mert édesdeden szunnyadó szerelmetes gyermekem 10 centire az arcomtól szuszogott és olyan gyönyörű volt, mint egy angyal.

Már megint angoltanulás helyett íroma blogom, nem lesz ez így jó, úgyhogy húzok is.

A hétvégéről

Be kell vallanom töredelmesen egy kicsikét lelkiismeretfurdalásom van ahétvége miatt, mégpedig azért, mert istenigazából nem volt semmi dolgunk, mégis szinte egész hétvégén le volt passzolva a csöpp. Pénteken mint írtam nővéremnél aludt, és mint azt apa mindig megjósolja nem volt semmi gond. Kicsit nehezebben, de sírás nélkül aludt el. gondolom a gyerkőcökkel egy kicsit túlpörgette magát, azért aludt el nehezebben. ez itthon is előfordul. Reggel viszonylag korán mentünk érte, mert Ildi ment dolgozni és hát mégsem akartam túl sokáig egy 14 éves gyerekre hagyni másik három gyereket. Bár Melissa megállta a helyét, mire mentünk megreggeliztette a gyerekeket és minden ok volt. Szombaton úgy döntöttem, hogy ott alszunk anyunál főpróba gyanánt. Ez nem sikerült olyan fényesre , mint kellett volna. Nagyon nehezen aludt el, és csak én voltam jó neki a Mima nem (bár szerintem, ha tudta volna, hogy én nem vagyok ott akkor nem engem keres), aztán éjjel fél 4 körül felébredt és nem volt hajlandó visszaaludni csak jó másfél óra múlva mellettem a nagy ágyban. Mindegy szerintem pénteken nem lesz semmi gond. Ugyanis pénteken lesz a szülinapom és ezt megünnepelvén Quimby koncertre szeretnék menni, ha minden csillag együtt áll. Jegyek már megvannak.
Vasárnap délután pedig a pasim szüleinél volt Zénó, mert én csavarogni mentem Gertivel. Jól be- és kiplázáztuk magunkat. Apa persze duzzogott, de hát nagyon tudom sajnálni...meg sem tudom mondani mikor (p)lazáztam már.
Hétfőn ismét apa szüleinél volt kispocok, mert mi lakógyűlésre mentünk. Mondjuk csak pár óráról volt szó . Lakógyűlésen megállapítottam, hogy mindenhol vannak olyan öreglányok(és általában azok), akik megpróbálnak mindenbe belekötni és megbéklyózni a változásokra tett törekvéseket. Remélem nem leszek olyan öregasszony, aki a kákán is csomót keres, mert akkor inkább lőjjenek le. Mindenesetre ismerve a türelmemet jókat mosolyogtam ezeken a hölgyeményeken.
Folyt köv.

2008. november 14., péntek

Zajlik az élet

Napjaink most azzal telnek , mint előző bejegyzésben írtam, hogy megpróbálom megmutatni Zénónak a határait, amit ő viszont nagyon szeretne sokkal tágabbra szabni. Ma apa szabin van, így délután fogok vezetni. Lepassz Zénót a mamáéknál és irány a road. Este megpróbáljuk Ildinél altatni, úgy, hogy nem lesz Mima. Remélem beválik. Így reggel talán egy kicsit tovább tudunk aludni.
Megy a gondolkodás, hogy mit is vegyek ajándékba a gyermekeknek a családba. Holnap gerti barátnőmmel megyünk egy délutáni terepszemlére. Kimenőt kaptam. Bár már próbálja apa a lelkiismeretemet felkelteni, de most nem fog sikerülni. egyszer ő is kibírja Minitábornokkal a napot.

2008. november 12., szerda

Küzdelem, hajtépés és segítség!!!!



Küzdünk Zénóval, hogy ki is az úr a háznál. Hát az a gáz, hogy néha én magam sem tudom. Tépem a hajam, amikor már nem tudom mit tegyek, hogy őkelme valamit megtegyen, vagy ne tegyen. Nagyon kitartó...ezt nem tudom kitől örökölte, azt hiszem az apjától. Jelenleg ő áll nyerésre én gyakran hamarabb feladom, de összességében nem akarom feladni. Csak tudnám, hogy amikor szépen szólás, kiabálás, fenékrecsapás, bünti után is még mindig nem azt csinálja amit mondok, mit is lehet csinálni. Lehet, hogy kopasz leszek, mert szálanként távolítom el a hajamat. Ma megette az összes ebédet és már tegnap is és ma is újra kért. Ez mindenképpen feljegyzendő, mert iylen még sosem volt. Amúgy egy édes kis ördög, aki képes egy szempillantásával levenni a lábamról és azt tenni, amit nem akarok:HÜLYÉT CSINÁLNI BELŐLEM. Brü-hü-hü....oda minden elgondolt, csodálatosan kiokoskodott, szépen eltervezett gyermeknevelési stratégiám. (De még nem adtam fel...remélem eljön a perc, amikor én győzök!!!!)

A fogyókúrám még mindig tart és jelenleg 9 kg-nál tartok, de még legalább 11 hátravan. Egyre jobban bírom kaja nélkül és néha felemelő, hogy nem forog minden gondolatom a kaja körül. Még felemelőbb, ha minden gondolatom az evés körül forog és mégsem eszek semmit. Vagy csak a töredékét annak, amit annak előtte.

Apával hétvégén sokat vetzettem és nagyon élvezem. Remélem ma is vezethetek egy kicsit. Majd jövök és írok.

(Zénó szótár bővítése:

  • Donát= Dodó(kó), Kifli= Fifi(kó), Ropi= Popi(kó), Fóka= Fóka-milyen meglepő, Ezen kívül mondja még a söprűt, a labdát, és még hosszan sorolhatnám, de nincsenek olyan magyar betűk amikkel le tudnám írni a kiejtését. )
Kicsit homályos de olyan jó pasi. Alább pedig egy nyári kép és Zé a zuhanyzóban.

2008. november 11., kedd

Mr. Proteus

Azóta nem is írtam, hogy megjött Zé vizeletbakter lelete. Találtak a vizeletében Proteus nevű bacit, ami a dr-néni szerint undorító egy kórság. Neten is olvastam róla és igen az is azt írja, hogy nagyon makacs és baromi nehéz kiirtani a szervezetből. Mindegy megpróbáljuk, jelenleg Zinnattal. Reggel este nagy küzdelem árán beletuszkolom kisgyermekembe az undorító állagú és undeorító tutti-frutti ízű kutyulmányt. Eddig sikeres a terápia azon része, hogy bevegye, de még 6 napig kapnia kell, mert 10 napos a kúra.
Egyébként minden rendben velünk, kisfiam boldog másféléves gyerek és a kezdődő dackorszak szele meg-megcsap minket. A tegnapi nappunk maminál ennek szellemében zajlott. Bármit mondtam, vagy tettem, csak olyan dolgot volt hajlandó tennni, amit nem volna szabad és ha szépen szóltam is felállt az ágyon (engem meg a szívinfarktus kerülgetett), és ha csúnyán szóltam akkor is, ha büntiből a járókába került akkor is első útja a szabadulás után az ágy volt, ha a seggére csaptam akkor is. Na most légy okos anyuka, úgy mégis ilyenkor mit csináljak?Megpróbálkoztam a figyelemeltereléssel is de az sem vezetett eredményre, nem és nem ....ő az ágyon állva próbált meggyőzni arról, hogy neki igenis önálló akarata van és nem és nem enged ebből az autonómiából. Mit ne mondjak, majdnem sikerült is meggyőznie. Jelenleg ennyi, mert most arról próbál meggyőzni, hogy nem akarok én írni a blogomba. Ez most sikerült neki. Folyt. Köv.

2008. november 5., szerda

Őszi képek

Apával!!!!
Tánc az avaron.




Lázas állapot

Sajna úgy lett, ahogy gondoltam és kispocok belázasodott már tegnap este és azóta is lázas. reggel már volt hűtőfürdő, amiből nem akart kiszállni, pedig csak úgy remegett a kismadaram. Remélem délutánra helyrejön, a drnéni azt mondta, hogy ez egy fél napos szokott lenni. Amúgy meg fáj a lába kicsikémnek és nem tud leguggolni és mászni rajta. De tegnap jobban fájt neki, szerintem már múlóban van. Nagyon örülök, hogy nem olyan rettenetesen töri le a láz, még tud rosszalkodni is őkelme. Szeretem nagyon.

Vezetés élesben

Tegnap azt elfelejtettem írni, hogy hétfőn végre átvettem hivatalos vezetői engedélyemet. Aztán este Zét lepasszolva el is mentünk vezetni apával. Kimentünk a telekre, odafelé csak forgalomtól mentes úton vezettem, hisz még nem ismertem az autót. De hazafelé már apa megengedte, hogy Nemesrempehollósról én vezessek szhelyig, és még a városban is én vezettem. Boldog is voltam nagyon. Egész jól ment, eltekintve attól, hogy az autó egész más, hisz ez diesel én meg benzinesen tanultam, de ez még jobb is, csak meg kell szoknom. Egyetlen egyszer húztam csak fel magam, amikor valami barom a körforgalomban rámdudált, mert nem voltam elég gyors. de ez van, inkább egyenlőre lassan közlekedem, még ha ilyen barmoknak ez nem is tetszik. Ez van. Élvezem nagyon. Ma este is megyünk egy kicsit. Várom.

2008. november 4., kedd

Szuris nap és a tegnapi

Megkapta édesem az oltásait. 11 körül jött a mi drnénink és Zénó rögtön elkezdett sírni, bár lehet, hogy csak anyu hülyesége miatt, hogy előtte mondta neki, hogy jön a drnéni és ad neki szurit. Végülis túléltük, végigüvöltötte, de rögtön a szurik beadása után már nagyon szerette a drnénit, puszit is adott neki, mikor elment. Ma a 18 hónapost kapta és az influenza ellenit, mert azt még egyszer kell eneki 4 hét múlva és valószínűleg majd azzal kapja a pneumococcust. Aztán remélem egy darabig semmi nem lesz. Tegnap egyébként nem vettek tőle vért szerencsére, de megint sikrült felhúzniuk Zalaegerszegen. Vittük a vizeletet amit nem kis kínlódás árán sikerült levennem az úrfitól, aztán az asszisztensnő benyögi nekem, hogy ő mit csináljon vele, ezt délelőtt kellett volna leadni, mert csak délelőtt van labor. apa szerencsére nem volt ott mert épp kiszaladt a kocsiba a pisiért, de szerencséje is, mert apa nem annyira diplomatikus, mint én. De most nekem is elfogyott a türelmem, és megkérdeztem tőle, hogy ugye azt nem gondolja komolyan, hogy én Szombathelyről egy nap 2x fogok elutazni, hogy délelőtt leadjam a vizeletet, délután háromkor meg jövök a nephrológiára. A hülye p...a nő meg csak húzogatta a vállát. és azt mondta, hogy miért nem csináltatjuk meg Szhelye. na, ekkor még jobban elborulta, mert az elején nekem kimondott kérésem volt mindez, hogy hadd ne kelljen minden szarért Zegre mennünk, de akkor a drnő és ő is ezt kikérték maguknak, hogy csak az ottani eredményeket fogadják el. Na, mindegy, már nem húzom fel magam, mire bementünk mindketten összeszedték magukat és normálisak voltak, bár kb. 5 perc miatt mentünk el. Szerencsére a Körmenden készült 1 hetes ultrahangot is elfogadta, így csütörtökön nem kell újra mennünk.
A lényeg, hogy innentől nem viszem a pisit, hanem majd itt a drnénink ír vizsgálatkérőlapot, aztán megcsináltatjuk itt. Ja, szerencsére nem veszett kárba a pisi, amit levettünk, mert hazafelé beadtuk a Körmendi laborba és ott megcsinálják. Na, ennyit a tegnapról. Most kisszerelemem alszik, remélem nem lesz nyügi az oltásoktól, és nem is lesz lázas a napokban, bár nem szoktuk megúszni. Délután hazamegyünk a pasim szüleihez, itthon van a nővére is, akit nagyon szeret a Zénó, bár ő mindenkit imád, de náluk meg kimondottan jó, mert mindent megcsinálnak neki, ha akarja fél órán keresztül nyomogathatja a mikró ajtaját ki és be, ki és be. Villanyokat kapcsolgathat és bármit amit megkíván őfelsége. Szerencsére ezeket nem hozza haza és itthon tudja, hogy mit szabad és mit nem, bár az hogy tudja, még nem akadályozza meg abban, hogy csinálja. Na, megyek is , mert elkészülődök, mire felébred.

2008. november 3., hétfő

Tegnap

Tegnap apa családjánál voltunk Győrben és környékén. Tíz éve együtt vagyunk az én drága pasimmal, de van még olyan rokon, akit most ismertem meg és akiknél most voltunk először. (Nekem ez azért furcsa, mert a mi családunk sokkal jobban tartja akapcsolatot és szinte mindig tudunk egymásról)Bár ugye Zénó volt a sláger mindenkinél. Nagyon jól is érezte magát, hiszen mindenki körülugrálta és szerette. Én is jól éreztem magam, mert én nagyon szeretem a családi összejöveteleket. na meg a barátiakat is.
Szegény kicsikémnek szorulása volt és sokszor csak arra lettem figyelmes, hogy nyög és sír. Ma reggel, aztán lett egy kis produktum, bár nem sok, szerintem még szenvedünk egy kicsit. Ma megyünk délután Zalaegerszegre nephrológiai gondozásre. félek a vérvételétől, de apa keményebb így ő fogja bevinni. nekem épp elég lesz a holnapi oltásos nap. Ma már a vizeletvétellel is szenvedtem, mert nem nagyon akarta hagyni, hogy feltegyem neki a zacskót. Azért sikerült, bár nem sok lett, talán ha felkel még enged egyet felrakni és pisil is bele. Nagy sírás árán de valahogy felraktam. Azt hiszem ahogy nagyobb lesz egyre nehezebbé válnak a dolgok. Még egy kicsit gondolkodom a második picúron, de a szívem nagyon szeretné.
Barátnőmék szerdán mennek Tapolcára bébigyárba. Kicsit el volt keseredve, hogy csak így lesz babusuk, de mindtam neki, hogy az eredmény a lényeg, hogy végre a kezében tarthassa a kisbabáját. Kicsit megnyugodott és úgy látom végre nem várnak tovább, hanem elindulnak azon a csúnya, hosszú és nehéz úton. Tiszta szívemmel kívánom nekik a mihamarabbbai eredményességet.

2008. november 1., szombat

Jogosítvány

Persze a jogsim akkor jön meg amikor én éppen városon kívül vagyok, úgyhogy csak hétfőn tudom átvenni. Brühühü.

A múlt hét és a jövö hét

A héten szünet volt az iskolákban és az oviban Zé uncsitesóinak, úgyhogy Főleg Lizus sokat volt itt nálunk a mamával. de volt olyan nap is, amikor mindenki itt volt nővérkém jelenlegi családjából. Csütörtökön az apósom (életem szerelmének édesapuja) 70 éves volt, úgyhogy este elmentünk vacsizni. Na, az étteremválasztás nem volt a legjobb, de jól éreztük magunkat. És mindeközben kicsi fiam a Mimával ott aludt nővéreméknél. Na, gondolható, hogy az én parázásom ellenére nem volt semmi gond vele, hiszen volt ott sok gyerek, Mima, úgyhogy az avatás (először máshol alvás anya nélkül) jól sikerült, kisfiam édesdeden átaludta az éjszakát. Pénteken délelőtt mentünk érte, mert vittük a sebészetre, hogy a dokibácsi kontrollálhassa a heréjét. szerencsére minden ok. Kicsit visszatapadt a fitymája, egy könnyed mozdulattal azt is helyrehúzta a dr-bácsi. Sírás az volt, már mikor az ágyra feküdt, de hát sajna ez van. Szívem szakad meg, de muszály. Aztán délután mentünk egy temetős kört, nagyszüleimhez Jákra, szentpéterfára, és apuhoz is beugrottunk letenni a sírdíszt. Ma csak ide Szhelyre megyünk a temetőbe Apumhoz és gyújtok gyertyát még mindazokért akiket szerettem(tek) de már nincsenek velünk. Családi program lesz, jön mindenki ide hozzám délután. Holnap pedig drágám szüleivel megyünk Győrbe és környékére szintén gyertyát gyújtani. Egész napos szintén családi program lesz. Hétfőn pedig szokásos negyedéves nephrológiai kontroll Zénóval Zalaegerszegen. Vérvétel és társai. Na és jövő héten még kap egy pár oltást is a drága kisfiam. Már előre rosszul vagyok tőle és sajnálom, hogy ki van téve mindennek. Remélem jól vészeljük át a dolgot. Majd jövök és írok.

2008. október 27., hétfő

Hosszú hétvége

Hú, de jó volt együtt töltöttünk 4 napot mi 3-an és csudajó volt. Eltekintve attól, hogy apával néha igazán nehezen viseljük el egymást, pedig bizisten imádjuk egymást. Na, de a tűz (én lennék) és a víz( apa-vagy inkább kő) erőteljesen ellentétben áll egymással. de nem unatkozunk és nem áll a víz körülöttünk. Mindenesetre jó volt. Elutaztunk szerda este Sopronba barátosnémhoz Krisztihez és Lacihoz (Zénó-Caci), igazából semmi különös nem történt velünk, mégis nagyon jó volt. Minden délután sétáltunk egy hatalmasat Sopron gyönyörű városában és Zénó igazán élvezte, hogy egy percre sem volt nélkülünk. Nagyon ügyesen elaludt délután és este is, a pakoláson kívül nem volt vele gond. meg hát még az együtt sétálás, ha nem babakocsiba ül a gróf, akkor kicsit lassú és macerás, mert Őfelsége persze pont nem arra szándékozik közlekedni, amerre szülei. De ráértünk és megvártuk és jó volt. csak kicsit hideg. Folytatom, mert most megjött a Mima és Liza. Rakok képeket is.

2008. október 21., kedd

Godám

Kis Melissám rosszul értetted, az nem gozám, hanem godám. Ez az a szó, amit nagyon sokszor használ a drága. Ma reggel beszélgetni akartam vele és bármit kérdeztem arra GODÁM volt a válasz. Sajnos nem tudok rájönni, hogy mit jelent. Úgy gondolom hogy egy Joker szó, amit mindenre lehet használni. Talán egyszer elárulja magát és rájövök, hogy mi is az. Most felsorolom a jelenleg használt szavakat:
  • N(y)an(y)a= ez volnék én, vagyis anya. Ez naponta a legtöbbször elhangzó szó.
  • Papa= apa-ez is sokszor hagyja el kicsi száját
  • Mima= mami-ez ugyanolyan gyakran hangzik el, mint a nyanya. Egyébként már tudja mondani, hogy mami vagy mama, de anyukámra leginkább ezt használja.
  • Dídi(kó)= Ildikó
  • Bebe= Rebe(ka)
  • Dzsizsa= Liza
  • (szegény Melissát nem hajlandó semmilyen formában mondani. )
  • Dzsedzsi= Erzsi
  • Nóni= Norbi
  • Csencsi= Encsi
  • Ei= Erik
  • Amiket tisztán ejt: baba, cica, tütü, brüm-brüm, néni, kuka (ezt nagyon okosan használja is, ha bármi szemetet meglát azt azonnal viszi a kukába, csak sajnos olyat is ami nem lenne odavaló),
  • Ví= víz
  • Kakakó= kakaó
  • Pámpu= lámpa
  • Tajtó= ajtó
  • Bábu= bácsi
  • En= elefánt
  • caci= Maci
  • ha a malacról beszél, akkor torokhangon röfög valamit és hasonlóképpen a traktor szónál is.
  • Gyigyi= vezetést jelent, de használja a lóra is és a felismerhetetlen négylábúakra

Egyenlőre nem jut eszembe több, pedig tuti, hogy van, majd folytatom.

Most kezdünk áttérni a délutáni alvásra, mert eddig délelőtt 10-kor leraktam, délben felébredt és estig nyomta az ipart. Ez már nem volt annyira jó, mert 7kor már nem tudott menni és már 5kor nagyon fáradt volt, persze elaludni nem akart. Így most kínzom délelőtt (pedig már 10kor eléggé alfás)és csak délben megy aludni, de így jobban bírja az egész napot. talán átáll és akkor jó lesz. Holnap megyünk Sopronba barátnőmékhez és szombatig maradunk. Remélem szép őszi napok lesznek.

2008. október 20., hétfő

Zénó megmentése

Niki óriási dumája: Anya, Zénó elesett, de az anyukája megmentette. (köszi Andi, hogy emlékzetettél, ezt muszály megörökíteni az utókornak)

Hétvége

Szombaton, ugye munkanap lévén voltunk ultrahangon, eredmény lásd alább. Azt azért leírom, hogy úgy gondoltam, hogy ha a doktorbácsi előbb engem vizsgál, akkor Zénó majd nem fog sírni. Na, de ezt a Minitábornokunk nem így gondolta. És ugye az ultrahang vizsgálat még csak nem is 2 perc, úgyhogy édes egyetlen életem értelme kb. 20 percig sírt kétségbebesetten és kántálta, hogy: NEM, NEM: Pedig biz'isten nem fájt neki. Ki is fáradt rendesen a drágám. Utána mentünk Jákra a bátyámékhoz. Persze én úgy gondoltam, hogy én ott maradok rucikat válogatni (keresztfim kinőtt ruháit) és apa pedig elmegy Zével valahova, és együtt töltik azt a pár órát. Ebből persze az lett, hogy apa elfeküdt és elaludt, én pedig felváltva ruhaválogattam és gyerekfelügyelttem, nehogy felébressze apát. Jó hülye vagyok, tudom. Mindenesetre jót hintáztunk, kutyát bámultunk, persze biztonságos távolbó és csúszdáztunk. Apa felébredt és én azt az utasítást adtam neki, hogy most egy kicsit ő játszon a kertben a gyerekkel. 2perc múlva bejöttek, hogy a gyerek egyfolytában engem keres és be akar jönni. Persze ez csak duma volt és én rettenetesen mérges is voltam. Mindegy, talán majd változik a helyzet.
Szombaton is Jákra mentünk, vittük Mimát is, és otthagytuk a miniterroristát neki, mert mi kimentünk a telkünkre, hogy fát vágjunk a bátyámnak télire. Csodaszép idő volt és a telek gyönyörűséges volt. Imádom az őszt, a kedvenc évszakom. Semmikor máskor nem képes a természet ennyi színt produkálni és sosincs ilyen illat. Főleg, hogy fát is vágtunk és a fa illata is belebújt az orromba. Olyan sok beteg és öreg fa volt a telken, hogy jó sokáig kint voltunk. Istenien ééreztem magam. És Zénó is mindeközben,mert az unokatesóival (közben megérkeztek nővéremék is) egész délután jókat játszottak. Folyt. köv.

2008. október 19., vasárnap

Szóval...na

Szóval csak egy rövid összefoglalót sikerült írnom az előbb, az is eltűnt valahol az éterben. Röviden:
  • Sikerült a vizsgám...hétfőn megyek ocsmányirodába...és talán 2 hét múlva lesz jogsim.
  • Mammográfia negatív. (ultrahanggal sem találtak semmi kórosat)
  • Veseultrahang: Zénónak ugyan nőttek a veséi, de ő maga is, úgyhogy szerintem ez normális.
  • Anya veséi nem mutatnak változást.
  • Időm semmi, pedig most bele kell vetnem magam az angol tanulásba.

Nemsokára talán bővebb bejegyzést sikerül produkásnom. Melissát üdvözlöm a blogolók közt. Puszi

Konkrétan

Anyád...kitörlődött a bejegyzésem, pedig nincs semmi időm. Na, majd újra megpróbálkozom vele.

2008. október 12., vasárnap

KO

Ko 1: Zénó eleinte Ildi nevű nővéremet Dídinek hívta, majd megtanulta azt is, hogy Dídikó. Na, azóta a -kó végződést minden után berakja. Így lettem én Nyanyakó, az apja Papakó, és jött a többi: Mimakó, gyigyikó, csicsikó, de a legédesebb a csá-kó.

Ko 2: Anya is KO volt pénteken. Olyan szarul vezettem, hogy borzalom. Komolyan mondom sírni tudtam volna...és kedden vizsgázom. Úgy volt, hogy apával kikapcsolódunk egyet és elmegyünk a barátainkkal a Balatonra. De aztán ennek örömére csak apa ment én meg maradtam itthon, hogy ma még tudja vezetni. Ma egész jól ment. Ma is átmentem volna a vizsgán. a statisztika szerint minden második megy rosszul, úgyhogy holnap jön a rossz, kedden meg okosan és ügyesen átmegyek a vizsgán. Ezt hívják úgy, hogy pozitív gondolkodás, ugye? csak remélem még holnap és kedden is így tudom gondolni.

Hét elején kell beutalókat kérnem ultrahangra Zénónak is nekem is. Szombaton megyünk a szokásos veseellenőrzésre. Persze megint a seggemben van a zabszem, hogy mindkettőnknek jók legyenek az eredményei. Ráadásul én szerdán megyek mammográfiára is, mert valahogy nem tudom olyan furi a mellem, fáj is meg...nem tudom. Remélem csak a szoptatás utáni mirigyes dolog. Olyan hülye irányban tudok néha elkalandozni, ha valami nem stimmel nálam. Persze a legfontosabb, hogy Zénó rendben legyen, de ha belegondolok abba, hogy nekem lesz valami komoly bajom az is szörnyű, mert nem volna jó magára hagyni a kisfiamat semmilyen körülmények között. Olyan pici még és olyan fontos vagyok neki. És még ő milyen fontos nekem. NA, azt hiszem túlságosan elkalandoztam...nem nincs semmi bajom, és minden rendben lesz, velem is és vele is. Punk-tum.

A fogyókúrám még tart eddig kitartottam. A 90 napból már a 8.-on tartok...hú, de k...va messze van a vége. De erős leszek és nyomom tovább és átvedlek vizilóból csikóhalra. Különben már minusz 3 kg-nál tartok.

2008. október 8., szerda

Nyugi

Ma éjjel nyugi volt, tegnap biztos rosszul álltak a csillagok. Ma vezettem 3 órát és ha ma vizsgáztam volna, meglenne a jogsim. Pedig már majdnem egy hete vezettem. Úgy látszik mindennek kell egy kis leülepedés. Szóval ügyi voltam, most meg írom az angolt, mert tegnap nem sikerült befejeznem, fél5 kor meg órám lesz. Mára ennyi. Puszi Melissámnak.

2008. október 7., kedd

Tegnap éjjel

Tegnap egész délután a Mimánál voltunk, ugyanis születésnapja volt a drágának. Segítettem neki, kaszinótojást csináltam, meg franciasalit. Ő már délelőtt megcsinálta a fasírozottat. Zénó nagyon jól érezte magát, hiszen egész délután az unokatesóival játszott. Estére már annyira fáradt volt, hogy fürdés után csak ölelgetett és puszilgatott. Na, nem mintha ez ellenemre lett volna...sőt!!!Aztán 2 perc alatt elaludt. Mi az édes drágámmal(vagyis Apával) elkezdtük nézni a NCIS-t, de kisfiam a felénél nagyon elkezdett sírni és kiabálni, hogy NYANYA!!!Apa ment be hozzá, de most nem volt elég, anya kellett. Szerintem valami rosszat álmodhatott, mert nagyon könnyes volt a szeme. Átvittük magunkhoz nicist nézni, de nem tetszett neki a rendszer, Hálószobába vonultam vele, de az sem volt az igazi. Vissza a kiságy és anya a földön mellette...na, ez vált be. De előtte kellett a bújás. Aztán úgy 3 körül ismét jött a Nyanyázás, de akkor már nem mentem oda, hisz nem sírt, hanem csak átszóltam neki, hogy aludjon. És láss csodát, így is jó volt. Néhány perc után elaludt. reggel fél 9-kor kelt, ja persze, ha valaki randalírozik iccaka.
Ma egyenlőre úgy néz ki, hogy jó kisfiú, de hát hol van még az este. Most alszik én meg megírom az angol házimat. Már vasaltam és főztem, kelkáposztafőzeléket, meg gombapörit petrezselymes burgonyát. A fogyókúrám még tart, de még mindig: ÉHES VAGYOK!!!!De megpróbálok kitartani. Le kell adnom vagy 20 kilót és ez nem megy hamar. Lehet, hogy készítek magamról egy elrettentő fotót és kirakom a tükörre. :-))))

2008. október 6., hétfő

Zénó a szekrényben



Elfelejtettem írni, hogy mostanában egyik kedvenc tevékenysége a szekrényekbe való bemászás és ilyenkor rámparancsol, hogy:TAJTÓ!!! Vagyis csukjam be az ajtót.


Folytatás

Nem volt időm eddig, úgyhogy most befejezem az átlagos napunk leírását.
  • Szóval, miután felébredt az úrfi délelőtti szunyókájából, akkor jöhet az ebéd. Irány az etetőszék, és nem is nagyon van gond az evéssel ilyenkor. Közben kedvenc olvasmányát lapozgatjuk, mert máskülönben nem érne rá a kajára, mert annyi dolga lenne, így tehát olvassuk a Praktiker katalógust. Anya elsorolja az összes brüm-brüm nevét, kezdve a fúrótól a dekopírfűrészen át az asztali körfűrészig. eközben a Pocokfiú közli velem, hogy hétvégén apa éppen melyikkel csinált akármit. Majd lapozunk megnézzük a tik-tak órát, és jöhetnek a villanykapcsolók és így tovább.
  • Után a gonosz Nyanya beleteszi egyetlen édes kisfiát a járókába, hogy esetleg ő is tudjon ebédelni. Általáben nem is szokott gond lenni, játszik okosan a fiúcska.
  • Aztán Nyanya kiveszi parancsra kisfiát a járókából és ismét következik a lakás alapos szétpakolása. Anya megpróbálja rávenni gyermekét az építőkockázásra, a kirakózásra és még egy csomó szerinte értelmes, fejlesztő játékra, na, de ezek csak szerinte jó játékok. Zénó szerint sokkal jobb kipakolni a konyhaszekrényból, lepakolni a polcról egy csomó olyan dolgot, amiknek köze nincs ajátékhoz, és megpróbálni le és kipakolni olyan dolgokat, amiket nagyon jól tudja, hogy nem szabad. És ezt onnan tudni, hogy tudja, hogy nem szabad, hogy hamiskás mosollyal hátrapillant a válla felett és úgy nyúl a dolgokhoz, mégpedig villámot megirigylő gyorsasággal. Ilyenkor elhangzik szépen halkan, majd csúnyán hangosan, hogy "nem szabad Zénó", és ezt követi egy mosoly a gyermek részéről. (szerintem ilyenkor konkrétan kiröhög)Szóval ez van. Ha anya rácsap a gyerek kezére azt is általában ez a mosoly követi. És így telik el a délután. Mielőtt apa megérkezne lemegyünk egy kicsit sétálni, ha épp nem mentünk le délután. Apa (Zé: PAPA) megérkezése előtt már kb. 400X elhangzik a bűvös szó, hogy :GYIGYI. Ez azt jelenti, hogy mihelyst megpillantja apa autóját azonnal be akar szállni és vezetni akar. És így is tesz. Elállítja az összes beállított rádióadót, bekapcsolja az elakadásjelzőt, lezárja a központi zárat, sebességet vált, letörli az ablakot (ha esik, ha nem), felkapcsolja a belső világítást és ez általában egész éjjel úgy is marad az autón. Nem volt még olyan, hogy eme tevékenységet kisfiam megunta volna. Általában sírással sikerül kicibálnunk az autóból és felmenni a negyedikre.
  • Apa következik egy kicsit, ölelgetésben, puszilgatásban, gyerekfelvigyázásban. aminek végén kijelenti, hogy gyermeke teljesen kikészítette...mindezt röpke fél óra alatt. :-)))
  • közben anya kaját csinál apának és gyermeknek- És jöhet a vacsi. Ismét olvasunk valami roppant építő reklámújságot, mert a herceg a saját mesekönyveit egy jól irányzott dobással megröpteti. Kaja után anya vizet enged és apa próbálja meg összefogdosni kisfiát a lakásban, hogy kihámozza ruháiból. Ő is ismeri már ama polipot, akit nem és nem lehet nyugira bírni. Miután siker koronázza a vetkőztetést irány a fürdőkád. Imád fürödni a kisdelfin. Apa fürdeti, és ha néha anya megy be vele, akkor fennhangon kiáltja, hogy PAPPA!!!!Egyébként ilyenkorra már annyira fáradt, hogy általában összeakadnak a lábai és elesik bármiben és semmiben. Anya kiemeli a kádból ázottveréb kisfiát és jól megtörölgeti. Ilyenkor már kevésbé kell harcolnunk. Majd jöhet a csicsistruccok felkutatása, puszi apának és irány az ágy. Néhány perc éneklés után pedig mély álomba szenderül és általában reggel 7-8ig nem hallani hangját. Kivéve, ha igen.

Ez egy olyan nap leírása volt, amikor nincs itt a Mima, és nincs semmi egyéb programunk. Legközelebb leírom azt, hogy milyen is akkor, ha elmegyünk a papáékhoz, ahol mindent szabad a gyereknek. Én nagy örömömre.

Ma végre nekiálltam a fogyókúrámnak. Nem tudom mennyire leszek kitartó, de egy biztos lassan össze lehet téveszteni egy hatalmas jetivel. Egy baj van a fogyókúrával ÉHES VAGYOK!!!!!!!!!!!!!!ENNI AKAROK!!!!!

Egy biztos, hogy már fél napja fogyókúrázok. Vajon mennyit fogytam???:-)))))

2008. október 3., péntek

Nem történik semmi

Mostanában nem történik semmi igalmas velünk. a szokásos hétköznapokat éljük, ami nagyjából így zajlik:(abban az estben, ha ninsc itt a Mima)
  • Zénó reggel 7 és 1/2 9 között felébred, néhány percig énekel és beszélget az ágyában, majd határozott hangon azt kiabálja, hogy: NYANYA!!!!
  • Ekkor Nyanya magy kiveszi a kiságyából kótyagos csemetéjét, első körben végigcsókolgatja, majd második körben könyörög, hogy gyermeke tegye ugyanezt, majd harmadik körben újra jönnek a puszihalmok.
  • Ezután jön a felöltözés. Ez többé kevésbé zajlik úgy is, hogy gyermek mosolyog és bármit megenged, ilyenkor gyorsan végzünk, vagy történhet úgy is, hogy anya megpróbál könyörgések, birkózások, játékokkal lekötések, rászólások közepette felöltöztetni egy speedes polipot. Ekkor nem gyors ez a tevékenységünk, sőt kimondottan sokáig tart, és anya türelme sokszor fogy el eközben.
  • Aztán átmegyünk a nagyszobába, mesére kapcsolunk, (mert apa zenecsatornán hagyta reggel a tv-t, és azt Zé nem komálja...még) és jöhet a kakaó (Zé: KAKA), ennek elfogyasztása is többféleképp történhet: Mesebam,bulás esetén gyorsan megissza anyához simulva kisfiú a kakaót, vagy anya magához szorítja erősen menekülésre készülő gyermekét, de így fele megy a pocsékba. Na, kérem nem mindig ér rá ilyen hülyeségekre, mint evés!!
  • Aztán anya megfogja édesét visszateszi a kiságyába játékok tömkelegével, ekkor egy jó félórája van anyának előkészülni a főzéshez és esetleg az előző esti mosogatást megcsinálni, ha már nem volt kedve. Aztán jön a jól ismert: NYANYA!!! és ez elhangzik ekkor 20x, pedig nem több idő telik el az elsőtől, mint anya megtörli a kezét.
  • Nyanya megy Zé-ért és kiszabadítja, kiságya fogságából. Ekkor a tornádó effektus következik és az elkövetkezendő időben minden létező dolgot átvisz egy másik helyre, ahol annak semmi keresnivalója nem volna. Az előszoba tele lesz hirtelen cipőkkel,játékokkal és ha sikeresen kijátsza anya figyelmét a konyhaszekrényből szerzett relikviákkal.
  • Anya mindeközben megpróbál főzni és fegyelmezni kisfiát, több-de inkább kevesebb sikerrel. Közben megpróbálok neki olyan étkeket adni, amit szerintem már rég ennie kellene, de őfelsége nem így gondolja. Ilyen a kenyér, a kifli, a felvágott.
  • Aztán eljön a 10 óra (esetleg 11) és Zénó már annyira fáradt, hogy jön a tejpép sok gyümivel és irány a kiságy, ahol a struccaival édes álomba szenderül. Anya ilyenkor nem is tudja mit csináljon, pihizzen e egy keveset, vagy gyorsan csináljon meg mindent, amíg lehet. Többnyire a második eshetőség áll fenn. Jöhet a főzés, mosás, takarítás. De főleg a vasalás, mert azt tényleg nem lehet akkor amikor fent van, mert a vasaló zsinórján akar a kisfiú hintázni, ezenkívül vasalni is szeretne, de hát én gonosz anya vagyiok és nem engedem.
  • Aztán felhangzik a következő:NYANYA!!!!

Mint most is, úgyhogy húzok teljesíteni a kötelességem és rendes alattvalóként teljesíteni az uralkodóm minden kívánságát. Jövök vissza, talán holnap, mosás, főzés, takarítás után, míg Ő alszik.

2008. szeptember 29., hétfő

Na, hogy is vagyunk???

Szóval én egy manipulatív anyuka vagyok, aki a saját akaratát akarja rákényszeríteni áldott jó kisgyerekére. Na, remélem, hogy nem lesz így. Szeretném, ha a gyermekemnek saját döntései lennének és semmiképpen sem szeretném az én életemből kimaradt dolgokat vele véghezvitetni. Persze minden szülő számára a legfontosabb, hogy a agyereke jó döntéseket hozzon, úgyhogy a rossz döntéseknél(azok, amik tényleg rosszak és nem csak szerintem) ott leszek és megpróbálom majd bevetni a manipulatív adottságaimat. Egyébként, amikor apának felolvastam hamiskásan mosolygott, majd a képembe vágta, hogy vele is ezt teszem. :-))))

Kisfiamra a messzemenőkig igaz a legtöbb dolog, a horoszkópjából, bár vannak dolgok, amik nem ennyire élesek, és sokszor veszem rajt észre, hogy valami aszcendens erősen nyomul a viselkedésében, ami azt jelenti, hogy el-el tünedezik a nyugalom az én kis Bikámból. És sajnos nem annyira hagyja magát babusgatni, mint a horoszkóp írja és mint amennyire én szeretném.

Talán jövő héten vizsgázok vezetésből és ha a szerencse és a vizsgabiztos is úgy akarja, utána lesz jogsim. Egyébként, be kell látnom, hogy kezdetben könnyebben ment és ügyesebb voltam, mostanában néha olyan bakikat vétek, hogy jujjjj. Gondolom ilyenkor már az ember úgy gondolja, hogy már tud, aztán meg nem is. De ígérem, hogy sokat gyakorolok és nem fogom veszélyeztetni az embereket az utcán.

Zénó alszik és én csak bámulom, hogy mennyire édes és sokszor szeretném felébreszteni, hogy magamhoz öleljem. De persze több eszem van annál. :-))))

2008. szeptember 27., szombat

A mi horoszkópunk (ha már így beindult a téma)

SKORPIÓ (Október 23. ? November 21.) ANYUKA

A Skorpió anyuka nagyon lelkiismeretes a gyermeknevelés kérdésében, s igazi ?erős ember?, akire a kicsi minden gondjával támaszkodhat, s általában ketten találnak ezekre megoldást. Itt a legfontosabb probléma a hatalom és a manipuláció kérdése lehet. Az Skorpió anyuka gyakran manipulálja a gyermekét a neki tetsző eredmény elérése érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy erőszakos vele, más eszközei is vannak. Például, ha a Skorpió anyuka legfőbb vágya, hogy gyermeke orvosi hivatást válasszon, akkor már idejekorán mondogatja gyermekének, hogy ?milyen jó lesz, ha doktor bácsi leszel, akkor meggyógyíthatsz engem, ha megbetegszem?. Emellett ennél az esetnél nagy a veszély, hogy a Skorpió anyuka saját félelmeit ?átviszi? a gyermekére, s abból aztán van elég. Groteszk módon ez néha azért történik, hogy a gyermek által tudja feldolgozni a saját félelmeit. Például, ha az anyuka fél a rovaroktól, akkor a gyermek is nagy eséllyel táplál ebben a témában félelmeket. Ám az anyuka ebben az esetben már kénytelen legyőzni a félelmét, hiszen csak így nyugtathatja meg a gyermekét.

A Skorpió anyuka erősségei:
határozott és erős ember, aki biztonságot kínál gyermeke számára. Annyira elszánt, hogy bármi áron megvédi a gyermekét, nem számít, hogy mit kell ezért megtennie. Nemcsak az emberektől képes megvédeni a gyermeket, hanem külső körülményektől is: rengeteg munkával, de megteremti az áhított életkörülményeket gyermeke számára, s nívósan fogja felnevelni.

A Skorpió anyuka hiányosságai:
nagyon makacs ember, aki sokszor csak azt az álláspontot fogadja el, ami az övé. Élete a folyamatos változási folyamatokból áll, bár ezek a változások nem feltűnőek. Inkább belső vívódások, harcok, amelyek azonban óhatatlanul is megjelennek a gyermek lelkiállapotában. Nagyon magnetikus ember, s képes arra, hogy ?beleszuggeráljon? képzeteket a gyermekbe, ha az elég fogékony rá, tehát nagy eséllyel fogja manipulálni, még, ha tudat alatt is a gyermekét.

Bika gyermek (ez volna én Zénóm)

A kiságyból ránk mosolygóelégedett, az étkezéseket lelkesen fogadó baba minden valószínűséggel a bika jegyében született. Imádnivaló kisgyermek, hiszen nem sok gondunk lesz vele. Testi irányultságú, ezért nagyon fontos, hogy babusgassák, dédelgessék, erős legyen a biztonságérzete és a családi kötelék. Szereti a hasát, igényli a jó ételeket, egyszóval minden érzéki élvezet nagyon fontos számára. Fontos számáraa precíz időbeosztás, az, hogy tudja, a dolgok mindig a meghatározott időben történnek.

A gyermek olyan nyugodt, hogy egész kicsi korától egyedül is eljátszik, nem mindig igényli, hogy foglalkozzunk vele. Makacs, konok természet, s ha kiborul nehezen lehet megnyugtatni, s néha-náha számíthatunk komolyabb érzelmi kitörésekre, hisztikre is. Nem szereti, ha hangosan szólnak hozzá, ő ugyanis a az igazi csendes, nyugodt családi harmóniát kedveli. A családi atmoszféra megadhatja neki az igazi érzelmi biztonságot, kielégítheti szeretetéhségét.

Kényes a ruháira, az ágyára, a játékaira. Emellett nagyon szeret gyűjtögetni: faleveleket, csigaházakat, kavicsokat. Gyűjteményét lehetőségszerint ne dobjuk ki, tartsuk tiszteletben. Meglehet kissé késve tanul meg járni, ám ennek nincs más oka, mint, hogy túl kényelmes; lusta mászni, nem beszélve a járásról. Ennek ellenére a Bika kisbaba gondozása csupa csupa öröm és élvezet. A lassú fejlődés alapjában véve még nem ok az aggodalomra, ha tanul valamit, azt alaposan teszi és egyszer és mindenkorra elsajátítja.

Gyermek:
Igányli a gyengédséget, ne fukarkodjunk a kedveskedéssel, cirógatással, mert ezek hiányát nehezen viseli. Még a kisfiúk is egészen sokáig hagyják magukat babusgatni, s igénylik is a testi gyengédséget. A gyermek minden kedvessége ellenére fontos a fegyelem, mert ebben a jegyben született gyermekeknek szüksége van arra, hogy szervezett keretek közt éljen, mivel alapjában véve konvencionális alkat. Ezt különösen azok a szülők tartsák szem előtt, akik boldogabban élnének liberálisabb családi légkörben. Amikor egyedül szeretne maradni, ne zavarjuk meg, időnként szüksége lehet egy kis magányra, hogy feldolgozza az őt ért új benyomásokat.

Kamasz:
Könnyen irányítható, kezelhető, tökéletes összhangra törekszik. A nagyon erős alaokon álló kapcsolatokat szereti, Szereti a finom ételeket, a nagy baráti összejöveteleket. Érzéki természete miatt viszonylag korai időpontra eshet az első szexuális élménye, de ez nagyban függ a családi légkörtől. Jó családi viszonyok között, lehet, hogy "későn" esik át a sorsdöntő élményen.

Tanulás:
Ha kitűz egy célt maga elé. ahhoz tartja magát. Ám ösztönzés, vagy célkitűzés hiányában hanyag, nemtörődöm lesz. Nagyon fogékony a művészet és az esztétika iránt. Vásároljunk neki ilyen témájú könyveket és gyakran vigyük őt múzeumba. A legnagyobb nehézség azonban a tanulásban a lustasága lehet, amelyet valóban nehezen győz le.

Pozitív személyiségvonások:
  • Türelmes és megbízható
  • Melegszívű és odaadó
  • kitartó és céltudatos
  • Higgadt és becsületes
  • harmóniára törekszik

Negatív személyiségvonások:

  • Féltékeny és kisajátító
  • haragtartó és merev
  • Önmagával szemben elnéző
  • Fél kockázatot vállalni
  • túlságosan szereti a biztonságot
  • Hajlamos a konokságra és belesüppedni a megszokásba.

Így alszik Életem


2008. szeptember 22., hétfő

Betegek

Pénteken délelőtt, ahogy az lenni szokott Zénó belázasodott. Na, de nem stem kétségbe, hiszen éppen 8 napja kapta meg a 15 hónapos oltást a drágám és nagyon valószínű, hogy az oltási szövődmény volt. De azért még több aggodalommal hagytam itthon az én drágámat. Szombaton délelőtt elindultunk hát Vácra. Anyuval itt maradt az én kisfiam, szerencsére reggel már csak hőemelkedése volt. Jöttek anyuhoz a bátyámék és nővérem gyerekei is, hogy Zénó még kevésbé vegye észre a szülei távollétét. És mint gondoltam nem is volt vele semmi gond. Szinte észre sem vette, hogy nem vagyunk itthon. Na de én néhány óránként azért telefonáltam, hogy minden ok e és apának sem volt ellenvetése. Az esküvő és a lagzi jól sikerült és jó volt így, hogy nem vittük a pockot, mert így én is egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Vasárnap délután 5kor értünk haza és mint megjósoltam kisfiam sértődött volt és néhány percig nem is vett tudomást rólunk, aztán persze kezdődött, hogy semmit sem tudtam csinálni nélküle. Wc-re úgy megyek ilyenkor, hogy ott ül az ölembe és tépkedi a wcpapírt. De hát ez így természetes. Minden ok volt tehát. Csak az volt a baj, hogy én annyira fáradt voltam,hogy majd meghaltam hiszen szinte alig aludtam éjjel. Ma reggelre pedig sikerült megbetegednem, köhögés és nem túl jó közérzet a tünet. Kriszti barátnőm pedig egész éjjel lázas volt. Ja, apa már akkor beteg volt, mikor elindultunk nátha és az ezzel járó halálos tünetek. Most csak azon aggódom, hogy kispocok ne kapja el tőlünk és ne legyen újra beteg. Tegnap egyébként neki már semmi baja nem volt.
Délután megyek vezetni, remélem egy kicsit jobban leszek.

2008. szeptember 17., szerda

Apa, nem

Zénó minden reggel, ha ébren van, amikor elmegy az apja, dühös lesz és tépi a ruháját, vagy földhöz vágja a keze ügyébe kerülő első dolgot. Ma reggel is így tett és legörbült szájjal mondta: APA, NEM. Hát szóval így kezdődik a mondatokban beszélés. Azt hittem megzabálom és az apja is rendesen elérzékenyült.

Szombaton esküvőre megyünk Vácra. Úgy gondoltuk, hogy most már megengedhetjük magunknak azt, hogy Zénót itthon hagyjuk Mimával(mami), és így tényleg el tudjuk magunkat egy kicsit engedni. Legalábbis én, mert apa amúgy is elengedné magát. Csakhogy mivel ez Vácon van, így gyermekünket 2 napra itthon hagyjuk. Szombat reggel elindulunk és vasárnap este megérkezünk. Mivel ilyen még nem volt tele vagyok parával, pedig tudom, hogy mamával a legjobb kezekben lesz. Ráadásul most erőteljesen éli az anyás korszakát. Mindig azt mondtam, hogy kell ilyen mert a gyereknek le kell válni szépen fokozatosan anyáról, de most mégis valahogy ...Pedig sokszor volt már, hogy egész napra itthon hagytam, de az más volt. Mindegy gondolom majd naponta 10x felhívom a mamát (persze erről majd a pasim megpróbál lebeszélni és lehet, hogy igaza is van), és kb. félóránként kezdek el aggódni, hogy mi is van vele.
De azért azt is remélem, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni, hiszen az ország minden tájáról összesereglenek a barátaink. Olyan ritka az ilyen.

Kispocok, pedig észre sem fogja majd venni, hogy nem vagyunk itthon. Igaz???

2008. szeptember 16., kedd

Időhiány

A napokban időhiányban szenvedek, semmire sem elég. Beugrok a blogomba írni, de akkor úgy döntök először elolvasom Perecét és el is megy vele az időm, mert hát ugye azt meg nem tudom abbahagyni. Úgyhogy az én blogom várakozik az újjabb bejegyzésre. Bár igazán lényeges dolog nem történt, de egy ekkora gyerekkel minden nap hoz valami újat, amit leírhatok. Talán majd később. Most mindjárt megyek vezetni és csak nemrég értem haza a kozmetikustól. Holnapi angolra kéne tanulnom, fodrász kéne (nővérem az, így kb. félévente meg is csinálja a hajam), mert hétvégén meg megyünk esküvőre. Zénót itthon hagyom és kicsit aggódom...de erről majd később.

2008. szeptember 12., péntek

Rutin kipipálva

Tegnap megvolt a rutinvizsgám és szerencsére sikeresen. Balra hátra kapuba beállást húztam (illetve a vizsgabiztos kérdezte, hogy elfogadom-é, hát én mint okos vizsgázó igen, elfogadtam-szerintem jópont volt nála). A műszaki kérdésemet ezek után nem is kellett elmondanom, csak a rutin feladatokat. És jó volt, semmit nem rontottam el, nem úgy mint előtte nap, amikor borzalmasan vezettem. de állítólag ennek így kell lennie.

Tegnap délelőtt váratlanul beállított a mi drága háziorvosunk, ugyanis valószínüleg elbeszéltünk egymás mellett, én azt hittem, hogy hívnom kell csütörtökön, ő meg azt hitte, hogy jönnie kell...hát jött. de talán így jobb volt, mert nem paráztam agyon az oltásokat. kapott egyet a kezébe, meg egyet a lábikájába. És csak picit sírt, tényleg. És én is. :-))) Aztán olyan hamar felejtette el, hogy sírt a drnéni után mikor az elment...ennyit, az anyák parájáról.

Ma délelőtt a kinyithatóajtós nínóautójával játszott és folyamatosan azt magyarázta nekem, hogy ő be akar ülni kormányozni...hogyan lehet egy ennyi idős gyereknek megmagyarázni, hogy nem lehet beülni egy játék rendőrautóba és nem lehet kormányozni. ??????Hosszas magyarázás után végül csak annyit tettem, hogy elcsentem tőle az autót és így nem látta már bánata tárgyát.

Most alszik és remélem nem lesz az oltásoknak szöcődménye, vagyis láz és annak velejárói.
Szeretem.

2008. szeptember 10., szerda

...mert éjszaka fent lenni jóóóó....

Kisfiam, az édes, drága, éjjel 4 óra után úgy döntött, hogy ő bizony már kialudta magát és "szólt " is, hogy ne legyen már egyedül. S mivel történt ez hajnali 3 óra után (apával felosztottuk az éjszakát,3ig ő az ügyeletes éjjeli bagoly lévén, 3 után meg anya) anya kapta a kispárnáját átcuccolt a gyerekszoba padlószőnyegére. Zénó szépen abba is hagyta a sírást, és úgy tett, mint aki elalszik...na, de amikor én megmoccantam, hogy most visszamegyek jó meleg és kényelmes ágyikómba, őfelsége talpra ugrott és ott folytatta, ahol abbahagyta. És ezt eljátszottuk néhányszor. Aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy átviszem magamhoz, hely van bőven, mert apával külön alszunk (na, nem azért mert kihűlt volna köztünk a kapcs, hanem mert apa mostanság horkol, és anya nem tud tőle aludni). Zénó jött, hát a nagy, hitvesi ágyikóba. És kezdődött a műsor. Elsőre azt mondta nekem, hogy szia, nyanya...és talán ha nem éjjel fél 4 lett volna össze-vissza zabálom...aztán jött a falrugdosás, távirányítók megszerzésére irányuló műveletek... mindeközben néhányszor rászóltam, hogy ha nem hagyja abba, visszaviszem az ágyába, olyankor vigyázfekvésbe vágta magát és úgy tett, mint egy kis angyal, aki alszik...na, de 5perc múlva kezdte előlről...fűszerezte azzal, hogy a nyakamba bújt és puszikat adott...csakhogy nekem nem volt kedvem játszani, vajon miért????És végső pontként felkapcsolta az éjjelilámpát, mondanom sem kell, milyen érzés az éjjel közepén...na, akkor megfogtam és visszapenderítettem az ágyába...és láss csodát, fogta magát és egy hang nélkül elaludt. De ekkor már 6 órát kakukkolt az óra.

Hát így érzem ma magam...fáradt vagyok és álmos, csakhogy én nappal nem nagyon tudok aludni, így hát főzök és csinálom a dolgom. De milyen isteni levest főztem...nemrég láttam a Paprika TVben a receptet és nagyon ízlik mindenkinek a családban. Tejfölös karalábéleves... gondolom néhány embernek ez maga a szenvedés lenne, de mi imádjuk a karalábét.
(úgy döntöttem csinálok, még egy blogot és ott leírom a receptjeimet, bár valószínűleg azt sem fogja olvasni senki csak Andi barátném...így hát saját receptgyűjtim lesz.)

Délután kezdődik az angolom kisebb kihagyás után, utána meg megyek vezetni. Holnap rutinvizsga...

2008. szeptember 9., kedd

Zénó

Zénó jár!!!!És teszi ezt minden körülmények közt, minden akadályon át, és bármit cipelve a kezében. Valamikor egy nála nagyobb dobozzal az egyik kezében, a másikban pedig az öntözőkannával, de semmi sem jelent neki akadályt. Egyenlőre még nem volt óriási esés (gyorsan lekopogom), de szerintem lesz majd. Reggelenként még elég bizonytalan és este amikor már fáradt akkor már mindennek nekimegy és minden második lépésnél seggreül. Majd belejön. Mindennap elbűvöl, eszméletlen kedves, osztja a puszikat és kacsint az arra érdemesre (de egyébként számára szinte mindenki érdemes rá), mosolyog és bárkit levesz a lábáról. Engem főleg. A beszéd is elindult, bár elég furcsa még, és mint másoknál is sokszor csak anya érti, hogy miről is vaker a kiscsávó. A mamit mimának hívja, engem még mindig nyanyának , és apa még mindig papa. Sokszor csak ül valamit fogva a kezében és pont vessző nélkül mesél valamit. A nínóautó hangját hallva feltartja a mutatóujját és mondja, hogy "ha, nínó". Imád minden autót, motort, munkagépet, trakit, tűzoltóautót, rendőrautót és mindent ami pasis. Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar kialakul bennük. Bár sokszor babázik is a csúnya babával, levetkőzteti, majd odaaadja, hogy öltöztessem fel. Mindent megért amit mondok neki sőt sajnos sokszor olyat is amit nem kéne. Még alig mond szavakat, de a káromkodást már tökéletesen tudja utánozni. És hát szégyenlem, de nálunk azért hall is rendesen. Na,, nem minden kötőszónk káromkodás, de azért megfordul a szánkban néhány. De mindegy, mert ha nem itthon, akkor majd máshol tanulja meg. Nem nagyon csinálok ebből ügyet.
A kajálással sincs már gond, bár néha válogatós, de mutassanak nekem egy gyereket, aki nem az.
De minden szép és jó, boldog vagyok, ha csak rápillantok és nem tudok eltelni vele. Sokszor majd összeroppantom és csúnyán zaklatom a puszijaimmal. Bár már apa is megmondta, hogy én egy pusziterrorista vagyok. De hát mit csináljak, különben meghalnék.Puszi kell és lesz is amíg élek. És kész.

A vezetés egész jól megy sajnos semmi olyat nem tudok írni, ami meg kellene, hogy félemlítse embertársaimat. Nem mondom, hogy a közlekedésben részt vevő partnereimről nem tudnék egy-két "szépet és jót" írni, de nem dühöngök. Volt ami9kor a hátam mögött vezető szőke kislány, aki apától kapott szépautóban ücsörgött és taláán még a jogsival sem strapálta magát, hanem apa kicsengett az árát a piacon, a hátam mögött jött és terjegetett a kezével, mert nem mentem elég gyorsan szerinte. De leszarom, az ilyen idegbeteg hisztiző kis p...kat, akik elfelejtették, hogy ők is tanultak valaha vezetni, és gondolom, a kötelező óraszám dupláját kellett venniük, hogy végre megtanuljanak vezetni. De most ők a menők és mindenki takarodjon az útról, mert ők jönnek. Hát én csak mosolyogtam rajt és folytattam az utam, a szerintem (és az oktató szerint is) megfelelő tempóban.
Szóval nem kell félni, nem vagyok gyorshajtó és megpróbálok mindenkire odafigyelni. Persze néha hibázok a rutinpályán, de senki sem született úgy hogy tudott vezetni. Majd én is megtanulok, ha már meglsz a jogsim és elkezdek vezetni úgy igazán.

Kisfiam még mindig nem kapta meg a 15 hónapos oltását, mert mindig közbejött vmi betegség, vagy betegséggyanú. Most az uncsitesójának van tüszös mandulagyuszija és mivel egész hétvégén együtt voltak, sőt aznap, amikor elkezdett fájni Melissa mandulája még egy nyalókát nyaltak, ezért most várunk néhány napot, hogy nem jön e ki rajta is a betegség. Én nagyon remélem, hogy nem.

2008. szeptember 1., hétfő

Balaton




Nyár végi nyaralásunk, nem túl melegre, de jóra sikeredett. Rövid volt, mint az összes idei kiruccanásunk, de élveztük. Balcsiba fürdés nem volt, helyette édesem kiskádban fürdőzött(lásd a képen), és játszóterezés volt, meg kirándulás, de mindent élvezett.
(másik kép Zé anyával)
Az alvás macerás volt, hisz a mobilház amiben voltunk éppen megfelelt, de a szobácskák mérete nem volt túl nagy. Zénó kiságyát berakva a franciaágyunk végébe már csak fél négyzetméternyi hely maradt, ahol besurrantunk az ágyunkba. Az én combméretem már erősen szorult az ajtó és az ágy között. Mindegy megoldottuk és nem volt gáz. Zénó, mint rendesen éjjel 2x fent volt, majd lassan már megszokom, hogy hajnalban mellettünk alszik el. De itthon már minden a rendes kerékvágásban ment éste egyedül aludt el és egész éjjel nem volt fent. Ennek én nagyon örültem, mert már hulla voltam.

Hazafelé kirándultunk Tihanyban és ami leginkább elvarázsolt engem az a belső tó és az onnan nyíló kilátás. Persze az apátság is a szokásos lebilincselő élményt nyújtotta. (((((És azt is megtudtam, hogy a Berkes Gabinak(Első Emelet) harapós a kutyája, mert amikor a gyerekek meg akrták simizni felhívta rá a figyelmüket. És azt hiszem kissé meg is van fázva, mert nagyokat tüsszentett...))))De ezeket tényleg csak zárójelben.

És az én örök álmom és csodálatom tárgya a Káli medence felé vettük az irányt és mint mindig most is csak bámulom a hegyeket körben, és azt a vidéket, aholszeretném leélni a nyugdíjas napjaimat. Kővágóőrs pont az a hely, amit kiszemeltünk, csupa vörös kőből épült, nádtetős ház. Imádom. (most meg is nézek néhány ingatlanost, hogy mennyi lehet ott egy ház...nem röhögni ki, csak álmodozom)

Aztán megálltunk Sümegnél a vár alatt, mert Gerti barátnőm kisfiának be lett ígérve egy várnézés. Mi anyáztunk rendesen, mert nem kis emelkedővel kellett megküzdenünk míg felértünk a várkapuhoz, és közben cipelni járni még nem tudó kisfiamat, mert a bazaltokon a kocsi sem lett volna könnyebb. Na, a várkapuban aztán elment minden kedvünk, mert a néni bejelentette, hogy 1500 forint a belépő...anyád.Az úgy összesen nekünk kb. ha a gyerekek keaptak volna kedvezményt...úgy 7-8 ezer lett volna. Na akkor jött Boldizsár meggyőzése, hogy nem is olyan jó most a vár és eljövünk amajd máskor, ha lovagi játékok is lesznek...kicsi sírás...de sikerült a ráduma.

Aztán hazafelé édes drágám végre elaludt.

Ma meg jött az én napom...mosás...pakolás...vasalás...stb. nem is részletezem.

Ma mégsem voltam vezetni, majd holnap 4kor. De a vizsgára már bejelentett az oktatóm, jövő csütre.

2008. augusztus 28., csütörtök

Szeretem


..csajok vigyázzatok, mert jövöööök..

Zénó narancsol


Imádja, naponta kb. 2-3 nari levét dönti magába. Én meg őt imádom.

Vezetés

Tegnap megvolt életem első volán mögé ülése és vezetése. Húúúú...ezt rettenetesen élveztem. Állítólag ügyes voltam és van hozzá érzékem...de szerintem majd lesz ez még így se. Rögtön a mélyvízbe dobott az oktató és csinálnom kellett mindent...vagyis balra hátra kapuba beállni, jobbra előre ugyanez, gyorsítás 2be kapcsolás, emelkedőn elindulás, szlalom, és az összes feladat, amit rutinon kell. De nagyon jó volt, lehet, hogy szeretni fogok vezetni. :-))))Ja, és még egészen a városig én vezettem be és csak ott ültetett át az okító. Szóval egyenlőre még rutinpálya, de ígárem, ha forgalomba megyek szólni fogok előre, hogy aki szeretné megtehesse, hogy aznap nem közlekedik az utcán.

Zénó kezd újra a régi lenni, alvásilag...már nem minden nap kell befeküdni hozzás, és csak néha ébred fel éjszaka. Persze lehet, hogy most újra nem fog neki jót tenni, hogy ma elutazunk a Balatonra és megint néhány éjszakát együtt töltünk. Na, de mindegy, majd ez után is visszaszokik. A kajával már kevesebb gondunk van, lasan mindenevő lesz.
A menés egyre közelebb, már sokszor elfeledkezik magáról és A-ból B-be átsétál. Ez persze max. 5-6 lépés. na de akkor is. Gondolom mindenki így kezdte.Szóval meglesz ez....
Na, most megyek mert még össze kell pakolnom az útra, apa meg 2körül jön és indulunk. Meg sütök egy sütit is.
Tegnap 17 üveg lecsót tettem el, ma meg 8 liter paradicsomlevet, és még jövő héten egy 20kila parit befőzök. Jó kis elfoglaltság, de hát élvezem és imádoma házi parit a legjobb azzal főzni.
Na, pussz...hétfőn újra vezetek.

2008. augusztus 19., kedd

Hurrá

Eza a kép még Soproni kiránduláson készült, apa és Zé sörözik. És apa nagyon hülyén néz ki Zé sapijában.

De a lényeg:
Tegnap este Zénó magától aludt el, nem kellett vele lenni a szobában...mint a régi szép időkben. Gondolom ebbből nem fog rendszert csinálni, és ma este ismét kucorodhatunk a szőnyegére.

Na, és mi történt még??Zé megette élete első fél kiflijét. Igaz, hogy egy egész délutánon át tartott, de mégis...Örülök nagyon. És ma is kiflit eszik a drága.
Alig várom a hétvégét, hogy kisfiammal mehessünk csavarogni a vásári forgatagba. Imádom a Savaria Történelmi Karnevált. És végre egy színvonalas szombathelyi esemény, ami nem bukott meg 1 év alatt. Nagyon örülök.

2008. augusztus 18., hétfő

Zé, apa és a brüm-brüm


Ez volt az a bizonyos brüm-brüm, amire gyermekemet kb. 100x kellett felültetni egy nap Alsónánán. Azt hiszem igazi pasi. Csak még nem tudom, hogy ezért sírjak, vagy nevessek....

Vendégsereg


A hétvégén életem párja és barátai legénybúcsút rendeztek elhagyott telkünkön a világ végén Nemesrempehollóson. Igazi nomád körülmények vannak arra fele, de hát a drágák nem is öltönyös és józanos bulit szerettek volna és a foglalkozás el is érte célját. Pénteken az óriási vihart is kint vészelték át, hiszen nem is lett volna épkézláb(=józan) ember aki hazavezette volna az autók bármelyikét. Túlélték, bár utolsó telefonbeszélgetéseinkre már senki sem emlékezett közülük. Lehet, hogy azt kellett volna mondanom apának, hogy beígért egy szép kis új táskát...:-))))

Mindeközben a menyasszony, akit előtte nem is ismertem, és az asszonyok nálam lettek elszállásolva. Így tehát azzal telt a hétvégém, hogy kiszolgáltam a vendégeket, főztem és hasonló aranyos dolgok. Szombaton más a fiúk is itt voltak, azt hiszem úgy 9en lehettünk.Tehát egész hétvégém azzal telt, hogy főztem, mosogattam, pakoltam a gyerekek után, ugyanis a gyerekes anyuka hatalmas hassal várja a következőt, így kímélnem kellett őt is. Hát éppen ezért nem, igazán nem esett jól amikor apa tegnap este benyögte nekem, hogy majd, ha ráérek össze kellene pakolni a lakásban. Ja, és kb. 1 hete helyiségről helyiségre haladva a lakásban nagytakarítást végzek, ma épp a konyhát olvasztottam ki a több hónapos zsírból hideg zsíroldóval, ablakot pucolok, és mindemelllett a szokásos unatkozós házimunkát is elvégzsm, mosok, főzök, vasalok, ja és van egy 16 hónapos gyermekem is, akit nevelgetek...Szóval rendesen felhúztam magam, de nem vesztem vele össze, mert arra sem volt energiám...pedig bele kellett volna másznom az arcába. Mindegy, rendes asszony vagyok és ha ráérek akkor majd összepakolok a lakásba. (Anyád!!!!)

Zénó még mindig csak velünk alszik el, de már lassan megszokjuk, csak az első pár este volt zűrös, mert máshoz voltunk szokva. Éjjel is fent van, bár nem minden este. de majd ezt is megszokjuk. Hasmenés elmúlóban, fenék rendben. Még mindig nem indult el, és még mindig nem eszik kenyeret. Rövid helyzetjelentés édes kis fiacskámról. Viszont egyre jobban tud hízelegni, zsiványkodni, huncutkodni és ha lehet rosszalkodni. Imádnivaló.

És én imádom is. Apát most nem annyira...de majd ez is elmúlik.

2008. augusztus 14., csütörtök

Jaj-jaj

Tegnap éjjel Zénó ismét alakított. 3tól fél 6ig fent volt. És így én is...semmi nem volt jó, sem mellettünk, sem ölben, sem sehogy. Aztán elfáradt a drágám. Bár úgy gondolom, hogy most nem rosszaságból volt fenn, mert néhány napja hasmenése van és lehet, hogy ettől nyügi. De ez a hasmnés is olyan furi. Nem sűrűn van neki, hanem mint rendesen naponta 2x viszont az híg. A fogaira sem lehet fogni,. mert ez most más. Már beszéltem a dokinővel, diéta, jó bacik egyenlőre, aztán majd meglátjuk. Az étvágya amúgy most jó, csak most meg nem adhatok neki fincsiket. Remélem minél hamarabb elmúlik, mert mára már nagyon durván néz ki a popsi, sőt a kuki is. És van ám üvöltés peluscserénél...na, de ki nem üvöltene, ha így felcsípte volna neki. Most jó sűrűn pelus nélkül kell hagynom de az sem mindig tetszik neki, az bezzeg igen, ha anya fújja. Így hát fújom, mint jó anyukához illik. Szóval jaj-jaj, mindenkinek a családban. Apa szintén alvás nélkül ment ma dolgozni, én sem sokat aludtam, és Zénó amellett, hogy nem sokat aludt, még fáj is a csöpp feneke. Na és mi lesz ha még lefogy az én drágám, akkor a mama mit fog mondani, mert most nem győzi elégszer elmondani, hogy mennyire sovány ez a gyerek és el kellene vinni orvoshoz. Nem mintha nem látná az orvos kb. havonta?Na, de mindegy.

Most meg szétfőztem a tésztát a krumplistésztához, úgyhogy meheteka boltba tésztáért, mert ezt ki kell dobni. Jaj-jaj-jaj...

2008. augusztus 11., hétfő

Hová tűnt?

Sírok, mert nem tudom hová tűnt az én nagyon okos és tüneményes kisfiam. Nem kell megijedni nagyon, csak engem is elért az a bizonyos valaki aki elvitte a jó fiamat és helyette itthagyott egy nem annyira jót. Persze így is imádom, de akkor is toporzékolni tudnék...pont mint ő. Lehet, hogy Andiék Hisztinája volt, vagy a Brüm-brüm tündér, de jelenleg óriási küzdelem folyik kisfiam és köztem.
Az én drágám, aki eddig esténként szó nélkül elaludt, most nem hajlandó, csak akkor ha vele vagyok a szobába, vagy ha nem akkor hányásig sír. Éjszaka sosem ébredt fel, (eltekintve néhány alkalomtól) most éjjel is addig üvölt, amíg nem megyek át hozzá. Ma velünk aludt el éjjel fél 3kor és szerencsére át tudtam vinni, mert különben én nem aludtam volna. A kajálás még mindig borzalmas és meg tudnék néha őrülni, hogy mit is adjak neki reggelire, mivel a kenyér, zsemle, kifli, és társai ki vannak zárva. Néha egy üres virsli fele, háromnegyede, néhány falat tojás rántotta, de semmi normális evés. Még 2x kénytelen vagyok neki tejpépet adni, mert különben éhenhalna. A déli esti kajánál most már beszigorítottam, és nem vagyok hajlandó pürézni, de hát azt a nyammogást amit rendez....borzalom. Elibndulás már majdnem megvan, de csak majdnem és ha kiveszem az ágyból, járókából (márpedig kénytelen vagyok, mert üvölt), akkor nem tudok tőle mit csinálni, mert a lábamba kapaszkodva követ. Ja és naponta 100x kéne megmutatnom neki az ablakból a brüm-brümöt, ami már nincs is az ablak alatt de ő katatón ismételgeti.

Lehet, hogy velem van a gond, de nem tudom, hogy a híres türelmem meddig tart. Most meg ráadásul jó lenne a Kresz vizsgámra tanulni, mert szerdán megyek és az autós fizika, műszaki jó asszonyhoz méltóan kínai nekem és hatalmasat fogok hasalni, ha nem nézem át őket, és így is baromi sokba kerül nem még ha minden vizsgára kétszer megyek.
Szóval, jelenleg tele a tököm vagy mim.
Segítsééééééég!!!!!

2008. augusztus 7., csütörtök

Tegnap esti hányás

Alsónánai beszámolóm előtt le kell írnom a tegnap estét. Nem, nem volt beteg az én galambom, csak anya elkövetett ismét egy óriási hibát és a szúnyogírtó helikoptert megmutatta kisfiának. És mindet vacsi előtt. Na az én kisdedemnek több sem kellett, rágörcsölt a helikopira és csak az nézte volna, de hát az már rég elröpült. Nem és nem volt hajlandó mással foglalkozni, így a vacsit az erkélyen próbáltuk belediktálni az úrfiba nagyon kicsi sikerrel. BEMBRÖMBRÜM-ez a helikopter Zénó nyelven. Na ez a szóféle kb. úgy 50x hagyta el a száját, mindezt legörbített szájjal és szomorú ábrázattal. Sajnos nem jött a heli többet, így nem igazán nyugodott meg kispocok. Vacsi után ahogy máskor bele a kiságyba, otthagy, és pocok alszik...ez máskor így működik. Na tegnap BEMBRÖMBRÜM és sírás volt a helyzet és kb. 1 perc múlva hányás. Anya gyorsn öltöztetett, ágyat húzott, felmosott...na de a szőnyegből nem sikerült teljesen eltüntetetnem a bukét és rá is fáztam hisz lefeküdtem mellé, hogy elaludjon, de a kiságy nem anya biztos így általában a szőnyegre fekszem le, ha nagy ritkán így alakul a helyzet, hogy csak így alszik el. Így most közel fél órán keresztül mozdulatlanul szagoltam gyermekem gyomortartalmának ottmarado szagát. Ez az anyák sorsa...
De a helikopival nem tudom mi lesz ma? Lehet, hogy el kell mennem a helikopterboltba és vennem kell neki egyet??????????????????

Hétvégénkről talán a délelőtti alvás ideje alatt tudok írni, mert most már felébredt és énekel a pocokúrfi.

2008. augusztus 6., szerda

Ez nem sikerült

Tegnap írtam egy jó hoszú bejegyzést és akkor jött Zé és egy gombnyomással eltüntette, kitörölte. Hát nem nagyon volt kedvem újra írni. Ma meg időm sincs. de talán este megírom a hétvégénket amit Alsónánán töltöttünk és nagyon jó volt.

2008. augusztus 5., kedd

Alsónána

Pénteken felkerekedtünk és elutaztunk barátainkhoz Alsónánára. Alsónána Szekszárd alatt van és egy közepes falu. A barátaink egy völgyben laknak, ahol a házak löszfal tövébe épülnek és eszméletlenül csodálatos ott az élet. Néhány éve építettek a régi istállóból egy gyermektábort és így sok alvóhelyük van. Jó régen sikerült úgy összehoznunk a társaságot, hogy ennyien együtt legyünk. 10en mentünk, ebből 2 picurka gyerek és a házigazdáéknál még volt két gyerkőc. Zé nagy örömére. Zénó hajlamos akár rólam is megfeledkezni, ha megfelelő számú és érdeklődésű gyerek áll a rendelkezésére.
Annyira jó volt, hogy csupa zöld vett körül minket és jó levegő, és minden olyan ami egy ekkorka gyereket érdekelhet. Tyúkok, kakas, fűnyírótraki, nagytraki hinta, mászóka, és fű, meg fű, meg fű. Én kisfiam, mivel még mindig nem hajlandó elindulni mászott. De hát hol máshol mászna az én urbánus gyermekem, mint a betonon....én meg jajgatva próbáltam meggyőzni, térdbőre érdekében, hogy másszon inkább a füvön, de ő csak nem akart. A térdén lévő bőr lassan olyan vastag, hogy akár szarunak is nevezhetném. Mindegy, mert ő jól érezte magát és mit sem törődött jajgató anyjával és térdbőrével.
Amikor épp nem volt más dolga, (tehát sokszor) akkor állandóan ennyit lehettet tőle hallani, hogy BRÜMBRÜM. Ami azt jelentette, hogy akkor bármit eldobva, és mindent otthagyva ugorjon neki valamelyik szüleje és vigye azonnal a fűnyírótrakihoz, hogy ő azon feszíthessen. Kár volt elkövetnem ezt a hibát, hogy megmutattam neki. de hát fiú a lelkem és nagyon annak tűnik, mert minden jármű, gép és szerszám, (még a nagyon hangosak is) nagyon érdeklik és le sem bírja venni róla a szemét. Nem ám nagy bőgések vannak, amikor valami éktelen hangos gép megszólal, hamen ugrálás és figyelés. És ha netán abbahagyja a gép, akkor hiszti, hogy méééég.

Folyt köv, de most szólít a pocokfiú.

2008. július 28., hétfő

Kellemes meglepetés

Kellemes meglepetés ért Zalaegerszegen. Mindenki normális volt, bár nem mondanám, hogy ilyen orvosról álmodik az ember a gyerekének, de nem volt semmi gáz velük. Most nem voltak bunkó megjegyzések, bár minden viszonyítás alapja és hát nekem a múltkori minősíthetetlen után már úgy látszik minden pozitívnak látszik. Mindegy a lényeg az, hogy Zénót nem különösebben viselte meg a vérvétel és társai, bár be kell vallanom, hogy apa ment be vele a csapoláshoz. Én múlt év novemberében, mikor műtötték és vizsgálgatták nagyon sokszor hallottam sírni és most nem volt hozzá erőm. Bár apa szerint túlparázom a dolgokat és nem nagyon ért meg engem, de hát ő sosem volt anya és egész más a kapocs köztük. Rettenetesen szoros és intenzív, de mégis más. November 3-án megyünk legközelebb, úgyhogy egyenlőre nem lesz dokicsere.
Köszi Perec, hogy velünk voltál és szorítottál, lehet, hogy ez volt a segítség. A pozitív energia.
Most, hogy belegondolok lehet, hogy tényleg hajlamos vagyok a túlparázásra, mégis csak egy egyszerű vérvétel és kivizsgálás volt. Talán már a következő nem lesz ennyire parás.
És a legfontosabb, hogy minden eredménye jó volt, kis veséi remekül működnek.

Most majd a 15 hónapos oltás fog következni, de attól nem félek, az oltásban már rutinos az ember lánya.
Csütörtökön egyébként belázasodott Zénó és volt nálunk a háziorvosa, aki annyira aranyos, hogy szabadsága alatt is kijött. Lehet, hogy az a baj, hogy hozzá mérem a dokikat és nehéz ezt a szintet megütni. Szerencsére "csak" valami vírus infekciója volt a kisúrfinak és hamar (3nap) le is ment a láza.

Hétvégén ismét megünk egy rövid nyaralásra, és úgy tűnik, hogy az idős is velünk lesz.

Tegnap voltunk apával éppen 10 évesek. Illeteve a kapcsolatunk. :-))))
Nem nagyon ünnepeltük, hiszen előtte már napok (vagy hetek???) óta veszekedtünk, minden szaron. A sors viszont úgy hozta, hogy mégis egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk hármasban és méltóképp szeretttük egymást ezen a napon. Elmentünk Kőszegre és tettünk egy kis túrát a Hétforráshoz. Mindketten gyerekkorunkban jártunk itt utoljára. Jó kis séta volt és gyönyörű volt az erdő és isteni volt a forrásvíz de legfőképp a hangulat.
Zénó mindent mutogat és én egyfolytában mondom neki, hogy mi micsoda. Találtunk egy szép szarvasbogarat is, amit kisfiam matricává akart simogatni, de inkább elküldtük sétálni a bogárkát. Utána állandóan bogarat akrt látni, de nem találtan akkorát és olyan szépet,amit halált megvető bátorsággal meg mertem volna fogni. Szedtem hát neki virágot, több sem kellett kicsikémnek nekiállt megenni, és bár úgy tudom, hogy az általam leszedett virág nem mérgező, sőt egyenesen ehető a kisördög mégis bennem volt és nagyon nem szerttem volna, ha megeszi. Ő huncutan úgy tett, mintha nem akarna megenni, majd rámsandítva tekintetét hopp eltűntette a szájában. Mondja meg nekem valaki, hogy erről, hogy mindent megkóstol és a szájába tesz, mikor szokik le???????????????????????????????????????
Hazafelé elaludt a kocsiban, alfában szedtem ki az autóból és persze nem tehettem meg, hogy leteszem aludni, mert egész délután szinte egy falatot sem evett. Namármost, ha nem akartam éjfélkor felkelni etetni, akkor még kicsit ébren kellett tartanom, és félálomban belelapátolni a még mindig nem darabos kajáját.
Azt gondoltam, hogy mivel kicsit megcsúsztunk az alvással majd ma reggel kellemes időben fog felkelni, na megis tette 7 órakor, a megszokott 8 helyett. Így jártam. Most alszik mint a tej édesen szunyókál. Álmodjon szépeket.
Szeretem.

2008. július 23., szerda

Anya kreszre jár

Hétfőn elkezdtem végre a kreszt és talán október-november körül már lesz jogosítványom. persze nem akarom elkiabálni, hisz lehet, hogy teljesen lehetetlen vállalkozás lesz engem megtanítani vezetni. Persze bízom benn, hogy ez nem így van.
Most tehát így néz ki a hetem:Hétfő du. KRESZ, Kedd: du. KRESZ, Szerda: du. angol, Csütörtök: du. KRESZ. Így tehát a hétfő-kedd apáé ő vigyáz imádott kisfiúnkra. Nagyon örülök neki, hisz így sokkal több időt tudnak együtt tölteni és apa is kiveszi a részét Zénó neveléséből. Szerda-csüt meg a mamáé. Persze apa napjain édes kis jófiú volt, na ma aztán bepótolja, mert egyenlőre nagyon nyügi. Bár az idő borzalmas, nekem is napok óta fáj a fejem, lehet, hogy ő is ezt érzi. Én úgy láttam, hogy esett a hó. Persze ezt csak félve merem leírni, nehogy dokit küldjenek hozzám, hogy nézze meg az agyam. De lehet, hogy meg kéne mert nagyon fáj.

Doktornéninket megkérdeztem, hogy kell e aggódnom a kisfiamért, hogy állandóan veri valamibe a fejét...nem kell azt mondta, ez egyfajat hiszti és remélhetőleg, ha nem reagálunk rá se pozitívan, se negatívan akkor kinövi. Most így teszünk, bár néha nehéz megállni röhögés vagy sírás nélkül, főleg amikor épp szétfejeli a számat. (mert ezt tette a minap---vérzett és fájt)

12. fogacska még nem bújt elő és Zénó baba még nem kezdett el járni. (majd meglesz az is)

Egyre közeledünk a péntekhez és a zalai orvos látogatáshoz és nekem egyre jobban szűkül össze a gyomrom és szorul ökölbe a kezem. Rettenetesen utálatos egy dokinő akihez járunk, de valószínüleg ez lesz az utolsó és ha most is olyan lesz mint múltkor, akkor...nagyon morci leszek és lehet, hoyg elküldöm az anyjába. Borzasztó az, hogy kihasználva azt a helyzetét, hogy a közelben nincs gyermeknephrológus. Semmiféle információval nem gazdagodtunk első látogatásunkkor és szinte arra sem méltatott minket, hogy szóba álljon velünk. ....Na, mindegy nem húzom fel magam, majd meglátjuk...kap még egy esélyt, aztán ha nem él vele elvisszük Zénót Pestre dokihoz. Kicsit hosszabb lesz az út, de lehet, hogy megéri.

Na, most mégjobban megfájdult a fejem...

2008. július 21., hétfő

Kérdések

Múltkori bejegyzésem utáni éjszaka kicsi fiam kiengedte azt a bizonyos kisördögöt és miután éjjel fél 2kor felébredt nem volt hajlandó visszaaludni úgy kb. 3ig. De amúgy semmi baja nem volt, hisz ha felvettem, átvittem az ágyunkba boldogan játszott és nézelődött tök kómásan, csak amikor vissza akartam helyezni a kiságyban akkor került elő az emlegetett sikítás. Nem aludt vissza sem egyedül, sem mellettünk, ezért anya fogta a kispárnáját és a jó kemény és hideg padlóra kucorodva alvást színlelve lefeküdt és várta, míg édes kisfia elalszik. Ez vált be.
Azt hiszem csak egy kis éjszakai játékra volt szüksége. Nem nagyon olvasok szakirodalmat a gyermeknevelésről, de úgy gondolom ez nem a megfelelő idő a játékra, ugye???

A másik számomra kérdéses dolog a kisfiammal kapcsolatban már egy kicsit veszélyesebb rá nézve. Az utóbbi időben észrevettük apával, hogy ha valahonnan hazaérünk és lerakjuk a gyereket, hogy másszon, ő első körben a homlokát a padlóhoz érinti (azt hiszem nem Mekka felé) nem kis erővel. Aztán tegnap észrevettem, hogy ezt máskor is csinálja, ha fáradt, és ha valamit nem tud elérni és megvalósítani akkor vagy a padlóba, vagy bármibe elkezdi verni a fejét. De nem ám úgy finoman, hanem néha úgy hogy nekem is fáj.
Erről sem olvastam, de azt hiszem ez sem normális.
Persze lehet, hogy csak a padlóhozverdeséses hiszti előszele...no, de akkor is én ezt nem akarom ...

Egyébként a napokban nyűgösködik az úrfi, de minden oka megvan rá, hisz éppen 2-2 foga jön egyszerre, a kisőrlők, és rettenetesen meg vannak duzzadva. 3 már előbukkant, a 4.még nagyon feszít. Szurkolok, hogy minél hamarabb túl legyen rajta.

Pénteken meg irány Zalaegerszeg..megyünk vele a nephrológushoz. Én már előre rettegek...de nem tudom hogy fogja viselnia vérvételt és a többit. Meglátjuk.
Szeretem.

2008. július 18., péntek

Sopron

Múlt hétvégén Sopronba utaztunk a barátainkhoz. Zénó már nem először volt ott, de nem gondoltam, hogy még rémlik neki valami és azt hittem, hogy meglepődik, hogy ujjabb helyen vagyunk. De azt hiszem emlékezett rá, mert nagyon otthon érezte magát. Elég nehéz ez a mostani időszak, mert még nem megy, viszont, már nagyon nagy a helyigénye. Ezért ha kiveszem az utazóágyból akkor minden másodpercemet leköti, viszont, ha nem veszem ki akkor visít. Így mit tehettem a fele napot visításban, a felét meg szolgálatban töltöttem. Apa a délelőtti alvást szerencsére megoldotta, hogy elvitte sétálni az barát pár fiú tagjával, mi meg csajok egy kicsit lazíthattunk volna, ha nem kell ebédet varázsolni az asztalra, de addig legalűább nyugiban tudtunk dumálni. Pénteken elmentünk sárvárra és kiderült számunkra, hogy milyen gyönyörű arborétuma van. Pedig párom 3 évig dolgozott ott és azért elég sokszor jártunk már együtt is ott, de eddig nem akarta hogy megnézzük. Tényleg nagyon szépséges, óriási, öreg gyönyörű fák, tavacska és csupa gyönyörűség. de a lgjobb a nyugalom volt, ami ott volt és az volt a furi, hogy mindez bent a város szívében. Elmegyünk máskor is ígérem...Egyébként Zénó egy hatalmasat aludt az óriási platánok tövében, majd feketére mászta a térdét.

Az a jó, hogy Zénó mindig boldog, mindig jól érzi magát és csak nagyon ritkán van, hogy besokall és úgy dönt, hogy ebből elég és most kiengedem az kisördögöt...
Egyébként, kár hogy nem láttam mikor kiemelték a hasamból, mert esküszöm, hogy ő mosolyogva jött a világra...(lehet, hogy azért nem sírt fel olyan hamar mert nevetett) Mindig mosolyog, állandóan...(ez 98%-ot jelent)-és vannak rá tanuim is.

Még nem kezdett el járni, de már nagyon sokszor lépeget oda hozzám. És ezt azért szeretem mert olyankor megöleli a nyakam és hozzámbújik. ( nem tudom miért van az, hogy ha kérem akkor nincs se puszi, se ölelés) (Bár én egész nap azt kérek tőle, lehet, hogy unja)
Szeretem és ezt nem szégyenlem naponta akár százszor is a fülébe súgni. És ugyanígy teszek apával is, és a puszit és ölelést is beleérthetjük és azt tudom, hogy ő unja...néha kikészítem vele. De azért szeret.
Zénó 2 napja megtanulta kimondani azt a szót, emit az elkövetkezendő évben a legtöbbször fog használni...NEM(és tekeri hozzá az édes kis fejét...de derékból)

2008. július 14., hétfő

Zénó az ajándék

Zénót 2007. április 26-án kaptuk ajándékba a sorstól, istentől vagy ki tudja honnan. Illetve, már előtte 37 héttel, amikor megfogant. Bár a terhességem idején, még nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, hiszen végig küzdöttem a hányingerrel, a fogínyvérzéssel és csupa olyan dologgal, ami kizárta, hogy áldott állapotnak hívjam ezen időszakot. Sőt a születése sem volt zökkenőmentes, hiszen a 37. héten egy vizsgálat alkalmával indult el erre a világra, amit aztán császármetszés koronázott. Valóságos köldökzsinórcsomót kötött a drágám, így az orvosom szerencsegyereknek hívta és innen számolva tényleg egy szerencsés világ kezdődött. (valószínűleg nem tart majd örökké, és néha elég cikinek is érzem, hogy alapvetően az én gyermekem igenis, hogy jó gyerek)
Az első pillanat amikor megláttam nem a szokásos meghatódós, elérzékenyülős pillanat volt, ha csak a hányingert nem nevezzük elérzékenyülésnek, és a remegést meghatódásnak. Szóval elég szarul voltam, úgyhogy apa kezdett csak rajongani kisfiúnkért és hagyott magamra a remegéssel és hányingerrel valamint a műtét utolsó simításaival. Bár ez engem akkor nem nagyon érdekelt. Este 10 órakor végre eljött az elérzékenyülős, meghatódós pillanat, amikor is megpillantottam és végérvényesen beleszeretttem a kisfiamba. És sikítani tudtam volna, hogy kb. 5 perc múlva elvitték tőlem és várnom kellett 10 órát hogy újra lássam.
A reggeli börleszk (csak így) -ami a hasműtét utáni felkelést és másik osztályra átballagást foglalta magába-után végre együtt voltunk. Ne mondom, hogy nem volt tele a gatyám, hogy mi is lesz ezután....de Zénó és az ösztöneim mindent jó irányba tereltek. Zénó álomgyerekként 3-4 óránként ébredt, megpróbált enni aztán szunyó tovább. Bár a saját paráimnak, valamint a hormonok túláradásának köszönhetően én is sikeresen végigbőgtem a harmadik napot, és a szomszéd babájának sírásától nem sokat aludtam(amikor horkolva elaludtam akkor meg szegények kénytelenek voltak felébreszteni, mert ők nem tudtak aludni tőlem). Mindegy túléltem a kórházi napokat, aztán jöttek az otthoni első napok, amikről majd legközelebb írok. Most anya megy aludni.

Zénó a napokban egyre többször engedi el a dolgokat, amikbe kapaszkodik és néhány esetlen lépést még tesz is felém...ez már a járás előszele...szerintem nemsokára elindul.
Szeretem...nagyon.

2008. július 7., hétfő

Olaszország

Múlt hétvégén megesett életünk első külföldi nyaralása, és nem véletlenül írtam többesszámban, mert nekem is ez volt az első. 5 napot töltöttünk Caorle mellett egy kempingben, és én végigparáztam az előtte lévő napokat. Felmerültek a kérdések bennem, hogy mi lesz, Zénó hogy alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez...hát kár volt. Zénó a maga tüneményével minden akadályt simán vett és nagyon boldog és kiegyensúlyozott napokat töltöttünk ott. A tengert ugyan még utálta, de hát megértem...hideg, sós, hullámzik...egy 1 éves pasinak ez a kihívás még nem jött be. Szerencsére nagyon bababarát kemping volt és baromi jó saját strandokkal, ahol az én kis pasimnak tökéletes pici, meleg, nem hullámos, nem sós medencék voltak. Na...azt élvezte. Kirándultunk is, városnézés...stb. Velencében én már 1szer voltam karnevélon, de most még jobban elvarázsolt. Próbáltunk arra közlekedni. amerre nem taposták egymást a túristák és sikerült is felfedeznünk csodás kis utcákat és házakat. Tudni kell rólam, hogy tetőterasz mániás vagyok, úgyhogy arra vitt az utunk ahol megcsillant egy-egy tetőterasz. Mindent összevéve, és levonva nagyon jól éreztük magunkat. Zénóval beültünk kis parkba megetettük, vaporettóztunk, amit az én drágám végigaludt, majd tettünk egy röpke fél órás látogatást Buránón, ami szintén varázslatos kis sziget.

Azt azétr elmondanám, hogy magamtól sosem mennék Olaszországba nyaralni, de örülök, hogy a barátaink elhívtak. Egyszer még szeretnénk elmenni Velencébe, valamikor, amikor sokkal kevesebb ember taszigálja egymást az utcákon és nincs 10000 fok. Talán egy szeptemberi-októberi hétvégén...Biztos csodás akkor is ...

Talán addigra Zénó megtanul járni, mert sajnos Velence nem baba és babakocsibarát...lépcső hegyek és két híd kivételével sehol egy rámpa...sajnálom szegény kerekesszékes embertársaimat, hogy nem juthatnak el Velence minden részére. És ezen egyébként nagyon meg is lepődtem és kicsit fel is háborodtam.

Következő bejegyzésem Zénóról fog szólni, hogy ki ő és hogy szerencsére mi kaptuk őt ajándékba az élettől.