Itt vagyok, csak nagyon úgy néz ki, hogy én téli blogger leszek. Amióta megjött a jóidő szinte semmi időm nincs a gép előtt ülni. De ez így van jól. Most alszik a pocok és már a főzéssel is megvagyok, úgyhogy összefoglalom az elmúlt időt. Végre elkezdhettünk a telekre járni, ami azzal is jár, hogy egy csomó olyan dolgot kellett megcsinálni, ami gyerekbiztossá teszi az ottlétet. Kezdve attól, hogy eddig nem volt kerítés, hát most elkezdtük bekeríteni, bár csak szakaszosan, mert drága a drót és baromi nagy a telek. Közel 200 méter kerítést kell kihúzni. Jelen pillanatban 75 méternél tartunk, de ez már elegendő ahhoz, hogy pockot biztonságosan szabadon lehessen engedni. Már majdnem kész a faház is, ami meg azért kell, hogy komfortosabban érezhessük magunkat és ne azzal teljen el egy óránk, hogy az edddig használt lakókocsiból kipakoljuk a nem odavaló dolgokat, de eddig muszály volt ott tárolnunk mert nem volt más. Most végre van egy másik kis házikó, ahol berendezhettem magamnak egy kis konyhát a hűtőmmel és főzőlappal, így a lakókocsi jelenleg hálóhelyiségként és ruhásszekrényként funkcionálhat. Mindenesetre azt veszem észre, hogy Zénó legalább annyira élvezi a nomád telken töltött órákat, mint mi. A hétvégén megyünk ki, mert tuját ültetünk végig a kerítéshez, szép meló lesz. Én meg gulyást főzök a rendesen dolgozó kertészeknek. Telekről ennyi.
Melissám közben betöltötte a 14. életévét és ennek örömére sütöttem neki egy playboynyuszis tortát, íme:
Következik majd a Húsvét képekben és néhány mókás kép Zénóról. Most mennem kell.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése