Zénóm szülinapja lezajlott. Az ajándékvásárlásról annyit, hogy szombaton 3-ra voltak hívva a vendégek és mi negyed 3-kor már távoztunk is a játékboltból ahol is vásároltunk pocokfiúnak egy huszadik műanyag játékot, mindenféle építkezéshez szükséges járgánnyal. És itthon észrevettük, hogy néhány ajándékról elfelejtkeztünk, de sebaj, így maradt néhány a szülés utánra, mert hallottam egy aranyos ötletet, hogy a kistesó hoz ajándékot a nagynak a kórházból. Talán ez egy kicsit szerethetőbbé teszi majd Zénónak is Samut. :))) (bár nem tudom hogy fog elbírni Samó egy fa hintát, de majd megpróbálja, mert kemény gyerek)
A zsúr nagyon jól sikerült, itt volt minden uncsitesó és az egész család, nemsokára úgyis már haveros szülinapi bulik lesznek. Kapott sok szép ajándékot és igazán örült is mindennek, bár az elején nem tudta mivel is kezdje, de a mi nagy örömünkre építkezni kezdett a tőlünk kapott játékkal. (képeket is rakok majd fel)
Tortát nem sütöttem, mert már nem vagyok olyan tortasütő formában, igazából már mosogatni is alig tudok, mert nem érem el a hasamtól a csapot.
Samu jól van és most egy kicsit én is jobban. Múltkor talán a sok front tette be a kaput. Bár a vérnyomásom nem hajlandó továbbra sem normál tartományba lenni. Kedden voltam dokinál és minden rendben volt. A hegem nem vékonyodott a 3mm-nél vékonyabbra, a magzatvíz is megfelelő mennyiségű, a doppler is oké. És Samu 3200 gammot nyom. Bár mivel a feje már nagyon lent van , nem tökéletes a mérés, de kb.
Újra többet mocorog, aminek azért is örülök, mert nem kell újra a kórházba futnom NST-re, ehol is kedvenc orvosom, (akivel eddig 2x sikerült találkoznom és mindkétszer mobiltelefonnal a fülén ultrahangozott) vizsgáljon meg.

Sajnos nemsokára itt a vasárnap, amikortól apát heti 4 napra Pestre szólítja a munkája. Még nem tudom hogy fogom bírni....de megoldjuk. De azért én sírok: brü-hü-hü