Nemsokára

Nemsokára itt az idő. Hétfőn voltam a kórházban a szakambulancián, röpke 3 és fél órát. Egy NST és egy UH (na ki volt az ultrahangos???)kedvéért,na meg azért, hogy megbeszéljük, hogy nem kellene tovább várnunk jövő hétnél, amikor is ugyis betöltöm a 38. hetemet, így szerdán (május 12-én, apa és a bátyám születésnapján), ha addig nem jön közbe semmi akkor megyek császármetszésre. Addig kétnaponta figyelnek. Eléggé be vagyok szarva már, de hát ez van. Nagyon félek és nagyon várom már. Kíváncsi vagyok a kisfiamra és szeretném megölelni és megszagolni, mert az olyan jó.
Hétfőn délután (miután sikerült bekapnom valamilyen vírust) 3órától éjjel 3 óráig sikerült fogynom 3 kilót, miután fél-egyóránként jártam hányni és hajnalban hasmenésem is lett. Már értem mikor mondják, hogy a terhesek a gyengébb immunrendszer miatt durvábban kapnak el mindent. Hát, nem vagyok egy nagyon kényes típus, de majd belehaltam. Hajnalban már az izületeim is fájtak és Samu alig mozgott, ugyhogy erősen imádkoztam, hogy csak szülni ne kelljen mennem, mert akkor most biztosan nem kapom a karjaimba a kicsikémet. Szerencsére nem lett baj. Tegnap egész nap feküdtem, halálomon, de tegnap már csak 1x hánytam. Zénó is elkapta a vírust, de ő "csak" hasmenést produkált. Igaz az teljesen híg (Zénó szerint: Pisiskaki), de legalább nem hányt és a közérzete sem volt roszz. Talán ma már kifelé megyünk belőle és túléljük.