2008. december 4., csütörtök

Feszültség

Valami oktalan feszültség van rajtam 2 napja. Ez a fajta szorongás, aminek nem találom az okát. Minden rendben van, és én mégis robbanástól feszülök és sajnos néha azokon töltöm ki akiken nem kéne. Türelmetlen vagyok és ha valami frusztrál azonnal sírhatnékom van, persze nem teszem, de lehet, hogy azmeg nagyobb baj. jobb lenne levezetnem valahogy, de nincs rá lehetőségem. Megpróbálok jópofit vágni mindenhez, persze néha nem sikerül. Estére annyira leszívja minden energiámat, hogy miután leteszem Zét, utána meg sem mozdulok.Na, mindegy...igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire jó, hogy van egy kisfiam, aki minden pillantásával boldoggá tesz. Még most is sokszor csak nézem és simogatom és olyan nehéz felfogni, hogy belőlem(lünk) egy ilyen tökéletes lény lett. És az a furcsa, hogy ha rosszalkodik is és ideges vagyok is, akkor is eltalál a szívemhez egy arckifejezése és nem érdekel, hogy éjszaka 2x kelt fel, vagy akár nem is alszom. Persze gondolom az idegállapotomat nagyban befolyásolja a kialvatlanság. ( ma éjjel a köhögéstől nem aludtam)
Alig várom a karácsonyt, mert idén már minden más lesz. Nézni akarom az arcát, ahogy megpillantja a karácsonyfát és az apjáét, amikor először próbálja majd magára rántani. (de előrelátóan több helyen rögzített fánk lesz) Nézni, amikor kibontja az ajándékait és ahogy két perc múlva már baromira nem érdekli, és az összes csomagot megpróbálja szétszaggatni. (persze azt is ami nem az övé)
És persze nem tudok majd rá haragudni, mert ilyen arccal néz rám:

Vagy ilyennel:

0 megjegyzés: