Tépó

Tépó, alias Télapó járt felénk is. Néhány nappal Mikulás ünnep napja előtt bent jártunk a Főtéren és a Miku arra járt. Na, Zének több sem kellett, gyorsan számon kérte tőle a megígért csokikót és lám meg is kapta. ezen felbuzdulva gyorsan még egy körbe beállt és a harmadik t
al,álkozásnál gondolta, hogy már vannak annyira jóban, hogy elveszi szegény öreg Tépó botját. Tépónak meg annyira tetszett kisfiam bátorsága, hogy újfent szaloncukorral jutalmazta, megjegyzem a rosszabbik fajtából, de kisfiamnak ez sem okozott problémát és gyorsan az arcába tömte.
Aztán Mikulás naptári napján nővéremékhez érkezett a mikulás, aki, mint észrevettem nekem általános iskolai osztálytársam volt (persze erről mélyen hallgattam a gyerekek előtt), mire a pasim megkérdezte, hogy "mi van, Lapföldre jártál suliba?" Hát igen akkor én Télanyó lennék??? Kisfiam az első megszeppenés után az áhitattal átitatott csendben fennhangon Csicsikóját kérte, mindenki nagy mosolygására, majd megunva, hogy nyugodtan csücsüljön felpattant és kivette Tépó kezéből az ő csengettyűjét és onnantól fogva csengőszóban folyt tivább a beszélgetés. Persze tépó mondta előtte, hogy a csengettyűjét a krampuszai szokták rázni, lehet, hogy erre figyelt fel kisfiam és foglalkozásának tekintve csak a munkáját végezte. Szóval viccesen telt a Tépózás. Képeket később közlök, mert apa elvitte a fényképezőgépet magával, így a képi dokumentumok nála vannak.