Ha jön a karácsony

Ha jön a karácsony, akkor rám apa nem kis szomorúságára, rámjön a vásárolhatnék. Na, nem az a fajta, hogy majd ki lesz aki a legtöbbet teszi a fa alá, hanem az olyan gondolkodós, értelmes nem túl drága ajándékozós. Ugyanis én úgy gondolom, hogy nem arról kell, hogy szóljon ez az ünnep, hogy a házhozjövőhitelből olyan és annyi ajándékot vegyek, hogy utána a család fél évig nyögje, azt aminek amúgy semmi értelme nem volt. Ráadásul egy Zénó korabeli gyereknek fogalma sincs, hogy az az ajándék mennyibe került, bárminek örül és én azt akarom, hogy ez később is így maradjon. Persze tudom, hogy nem fog, hisz a sulis évek majd meghozzák azt, hogy a karácsonyi ünnepről visszatérve a gyerekek őrült versenybe kezdenek, hogy ki kapott menőbb, drágább, többet reklámozott semmitmondóbb ajándékot. Tudom, hogy elkerülhetetlen, lesz, hogy már hatévesen mobiltelón szóljon haza a gyerek, ha már unja a napközit. Ez van, a világ változik, ami nem baj, csak meg kell szoknunk az új értékeket és nem szabad, hogy ellenálljunk nekik, mert akkor azt fogom észrevenni, hogy a gyerek a negyvenedik évemhez közeledvén úgy gondolja, hogy ÖREG vagyok, ami márpedig tudjuk, hogy nem így van, hisz az még csak a fele (ha úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném).
Szóval jön a karácsony, és én azon gondolkodom, hogy a család gyermektagjait mivel is lephetném meg. (mert arról már leszoktunk, hogy felnőtteket is ajándékozunk, hisz nem bírta a büdzsé). Persze apa kap ajándékot, meg Mima. Sajnos még nem jutottam egyről a kettőre, nem tudom ki, mit kap. Tegnap annyira jutottam, hogy Mima (és a Jézuska) megbízásából Zénónak vettünk egy kb. 60 centis utánfutós (billenős), markolós traktort, ami főként anyának nagyon tetszett. (Mostanában barátaink és párom nagy megdöbbenésére traktormániás lettem és nem győzöm csodálni a szép új trakikat)
Még néhány kör a karácsonyi forgatagban és megtalálom ám a mindenkinek megfelelő ajándékot. Tegnap beszaladtunk a főtérre, csak nagyon hideg volt és mi nem voltunk sétához öltözve. Imádom, amikor ünneplőbe öltözik a város, a fák, és minden kirakat. Csodaszép a főterünk. Tudom minden város gyönyörű ilyenkor. Olyan a hangulatom, ilyenkor, hogy vigyorog a szívem. Szólt valami (apa szerint szörnyű) érdekes előadásban a kiskarácsony, nagykarácsony és én csak mosolyogtam.
Apával annyira különbözünk, ő nem hajlandó engedni a az olyanfajta hangulatnak, ami szerinte gagyi, de én meg annyira szeretm minden helyzetben jól érezni magam. Apa az az igazi zsörtölődős vénember lesz, aki mellett én majd sokat mosolygok és megpróbálom meggyőzni az embereket, hogy nem rossz ember, csak kicsit keményfejű. Én meg az a pletykás, mindenki életét élni akaró öregasszony leszek, akit apa majd mindig megpróbál meggyőzni, hogy elég ha a saját életemet élem és ne foglalkozzak mással. És ez nekem nem fog menni. Szóval így leszünk mi kettecskén.

Szeretem az ünnepeket, a hagyományokat mindennel együtt. Vele jár a gagyi és az agyonhasználtság de úgy is szeretem. Mert ilyentájt ünneplőbe öltözik a szívem is.