KO

Ko 1: Zénó eleinte Ildi nevű nővéremet Dídinek hívta, majd megtanulta azt is, hogy Dídikó. Na, azóta a -kó végződést minden után berakja. Így lettem én Nyanyakó, az apja Papakó, és jött a többi: Mimakó, gyigyikó, csicsikó, de a legédesebb a csá-kó.

Ko 2: Anya is KO volt pénteken. Olyan szarul vezettem, hogy borzalom. Komolyan mondom sírni tudtam volna...és kedden vizsgázom. Úgy volt, hogy apával kikapcsolódunk egyet és elmegyünk a barátainkkal a Balatonra. De aztán ennek örömére csak apa ment én meg maradtam itthon, hogy ma még tudja vezetni. Ma egész jól ment. Ma is átmentem volna a vizsgán. a statisztika szerint minden második megy rosszul, úgyhogy holnap jön a rossz, kedden meg okosan és ügyesen átmegyek a vizsgán. Ezt hívják úgy, hogy pozitív gondolkodás, ugye? csak remélem még holnap és kedden is így tudom gondolni.

Hét elején kell beutalókat kérnem ultrahangra Zénónak is nekem is. Szombaton megyünk a szokásos veseellenőrzésre. Persze megint a seggemben van a zabszem, hogy mindkettőnknek jók legyenek az eredményei. Ráadásul én szerdán megyek mammográfiára is, mert valahogy nem tudom olyan furi a mellem, fáj is meg...nem tudom. Remélem csak a szoptatás utáni mirigyes dolog. Olyan hülye irányban tudok néha elkalandozni, ha valami nem stimmel nálam. Persze a legfontosabb, hogy Zénó rendben legyen, de ha belegondolok abba, hogy nekem lesz valami komoly bajom az is szörnyű, mert nem volna jó magára hagyni a kisfiamat semmilyen körülmények között. Olyan pici még és olyan fontos vagyok neki. És még ő milyen fontos nekem. NA, azt hiszem túlságosan elkalandoztam...nem nincs semmi bajom, és minden rendben lesz, velem is és vele is. Punk-tum.

A fogyókúrám még tart eddig kitartottam. A 90 napból már a 8.-on tartok...hú, de k...va messze van a vége. De erős leszek és nyomom tovább és átvedlek vizilóból csikóhalra. Különben már minusz 3 kg-nál tartok.