Hová tűnt?

Sírok, mert nem tudom hová tűnt az én nagyon okos és tüneményes kisfiam. Nem kell megijedni nagyon, csak engem is elért az a bizonyos valaki aki elvitte a jó fiamat és helyette itthagyott egy nem annyira jót. Persze így is imádom, de akkor is toporzékolni tudnék...pont mint ő. Lehet, hogy Andiék Hisztinája volt, vagy a Brüm-brüm tündér, de jelenleg óriási küzdelem folyik kisfiam és köztem.
Az én drágám, aki eddig esténként szó nélkül elaludt, most nem hajlandó, csak akkor ha vele vagyok a szobába, vagy ha nem akkor hányásig sír. Éjszaka sosem ébredt fel, (eltekintve néhány alkalomtól) most éjjel is addig üvölt, amíg nem megyek át hozzá. Ma velünk aludt el éjjel fél 3kor és szerencsére át tudtam vinni, mert különben én nem aludtam volna. A kajálás még mindig borzalmas és meg tudnék néha őrülni, hogy mit is adjak neki reggelire, mivel a kenyér, zsemle, kifli, és társai ki vannak zárva. Néha egy üres virsli fele, háromnegyede, néhány falat tojás rántotta, de semmi normális evés. Még 2x kénytelen vagyok neki tejpépet adni, mert különben éhenhalna. A déli esti kajánál most már beszigorítottam, és nem vagyok hajlandó pürézni, de hát azt a nyammogást amit rendez....borzalom. Elibndulás már majdnem megvan, de csak majdnem és ha kiveszem az ágyból, járókából (márpedig kénytelen vagyok, mert üvölt), akkor nem tudok tőle mit csinálni, mert a lábamba kapaszkodva követ. Ja és naponta 100x kéne megmutatnom neki az ablakból a brüm-brümöt, ami már nincs is az ablak alatt de ő katatón ismételgeti.

Lehet, hogy velem van a gond, de nem tudom, hogy a híres türelmem meddig tart. Most meg ráadásul jó lenne a Kresz vizsgámra tanulni, mert szerdán megyek és az autós fizika, műszaki jó asszonyhoz méltóan kínai nekem és hatalmasat fogok hasalni, ha nem nézem át őket, és így is baromi sokba kerül nem még ha minden vizsgára kétszer megyek.
Szóval, jelenleg tele a tököm vagy mim.
Segítsééééééég!!!!!