2008. augusztus 18., hétfő

Vendégsereg


A hétvégén életem párja és barátai legénybúcsút rendeztek elhagyott telkünkön a világ végén Nemesrempehollóson. Igazi nomád körülmények vannak arra fele, de hát a drágák nem is öltönyös és józanos bulit szerettek volna és a foglalkozás el is érte célját. Pénteken az óriási vihart is kint vészelték át, hiszen nem is lett volna épkézláb(=józan) ember aki hazavezette volna az autók bármelyikét. Túlélték, bár utolsó telefonbeszélgetéseinkre már senki sem emlékezett közülük. Lehet, hogy azt kellett volna mondanom apának, hogy beígért egy szép kis új táskát...:-))))

Mindeközben a menyasszony, akit előtte nem is ismertem, és az asszonyok nálam lettek elszállásolva. Így tehát azzal telt a hétvégém, hogy kiszolgáltam a vendégeket, főztem és hasonló aranyos dolgok. Szombaton más a fiúk is itt voltak, azt hiszem úgy 9en lehettünk.Tehát egész hétvégém azzal telt, hogy főztem, mosogattam, pakoltam a gyerekek után, ugyanis a gyerekes anyuka hatalmas hassal várja a következőt, így kímélnem kellett őt is. Hát éppen ezért nem, igazán nem esett jól amikor apa tegnap este benyögte nekem, hogy majd, ha ráérek össze kellene pakolni a lakásban. Ja, és kb. 1 hete helyiségről helyiségre haladva a lakásban nagytakarítást végzek, ma épp a konyhát olvasztottam ki a több hónapos zsírból hideg zsíroldóval, ablakot pucolok, és mindemelllett a szokásos unatkozós házimunkát is elvégzsm, mosok, főzök, vasalok, ja és van egy 16 hónapos gyermekem is, akit nevelgetek...Szóval rendesen felhúztam magam, de nem vesztem vele össze, mert arra sem volt energiám...pedig bele kellett volna másznom az arcába. Mindegy, rendes asszony vagyok és ha ráérek akkor majd összepakolok a lakásba. (Anyád!!!!)

Zénó még mindig csak velünk alszik el, de már lassan megszokjuk, csak az első pár este volt zűrös, mert máshoz voltunk szokva. Éjjel is fent van, bár nem minden este. de majd ezt is megszokjuk. Hasmenés elmúlóban, fenék rendben. Még mindig nem indult el, és még mindig nem eszik kenyeret. Rövid helyzetjelentés édes kis fiacskámról. Viszont egyre jobban tud hízelegni, zsiványkodni, huncutkodni és ha lehet rosszalkodni. Imádnivaló.

És én imádom is. Apát most nem annyira...de majd ez is elmúlik.

1 megjegyzés:

Perec írta...

nyomdafestéket nem tűr amit gondolok :)))))