Jaj-jaj

Tegnap éjjel Zénó ismét alakított. 3tól fél 6ig fent volt. És így én is...semmi nem volt jó, sem mellettünk, sem ölben, sem sehogy. Aztán elfáradt a drágám. Bár úgy gondolom, hogy most nem rosszaságból volt fenn, mert néhány napja hasmenése van és lehet, hogy ettől nyügi. De ez a hasmnés is olyan furi. Nem sűrűn van neki, hanem mint rendesen naponta 2x viszont az híg. A fogaira sem lehet fogni,. mert ez most más. Már beszéltem a dokinővel, diéta, jó bacik egyenlőre, aztán majd meglátjuk. Az étvágya amúgy most jó, csak most meg nem adhatok neki fincsiket. Remélem minél hamarabb elmúlik, mert mára már nagyon durván néz ki a popsi, sőt a kuki is. És van ám üvöltés peluscserénél...na, de ki nem üvöltene, ha így felcsípte volna neki. Most jó sűrűn pelus nélkül kell hagynom de az sem mindig tetszik neki, az bezzeg igen, ha anya fújja. Így hát fújom, mint jó anyukához illik. Szóval jaj-jaj, mindenkinek a családban. Apa szintén alvás nélkül ment ma dolgozni, én sem sokat aludtam, és Zénó amellett, hogy nem sokat aludt, még fáj is a csöpp feneke. Na és mi lesz ha még lefogy az én drágám, akkor a mama mit fog mondani, mert most nem győzi elégszer elmondani, hogy mennyire sovány ez a gyerek és el kellene vinni orvoshoz. Nem mintha nem látná az orvos kb. havonta?Na, de mindegy.

Most meg szétfőztem a tésztát a krumplistésztához, úgyhogy meheteka boltba tésztáért, mert ezt ki kell dobni. Jaj-jaj-jaj...