Alsónána

Pénteken felkerekedtünk és elutaztunk barátainkhoz Alsónánára. Alsónána Szekszárd alatt van és egy közepes falu. A barátaink egy völgyben laknak, ahol a házak löszfal tövébe épülnek és eszméletlenül csodálatos ott az élet. Néhány éve építettek a régi istállóból egy gyermektábort és így sok alvóhelyük van. Jó régen sikerült úgy összehoznunk a társaságot, hogy ennyien együtt legyünk. 10en mentünk, ebből 2 picurka gyerek és a házigazdáéknál még volt két gyerkőc. Zé nagy örömére. Zénó hajlamos akár rólam is megfeledkezni, ha megfelelő számú és érdeklődésű gyerek áll a rendelkezésére.
Annyira jó volt, hogy csupa zöld vett körül minket és jó levegő, és minden olyan ami egy ekkorka gyereket érdekelhet. Tyúkok, kakas, fűnyírótraki, nagytraki hinta, mászóka, és fű, meg fű, meg fű. Én kisfiam, mivel még mindig nem hajlandó elindulni mászott. De hát hol máshol mászna az én urbánus gyermekem, mint a betonon....én meg jajgatva próbáltam meggyőzni, térdbőre érdekében, hogy másszon inkább a füvön, de ő csak nem akart. A térdén lévő bőr lassan olyan vastag, hogy akár szarunak is nevezhetném. Mindegy, mert ő jól érezte magát és mit sem törődött jajgató anyjával és térdbőrével.
Amikor épp nem volt más dolga, (tehát sokszor) akkor állandóan ennyit lehettet tőle hallani, hogy BRÜMBRÜM. Ami azt jelentette, hogy akkor bármit eldobva, és mindent otthagyva ugorjon neki valamelyik szüleje és vigye azonnal a fűnyírótrakihoz, hogy ő azon feszíthessen. Kár volt elkövetnem ezt a hibát, hogy megmutattam neki. de hát fiú a lelkem és nagyon annak tűnik, mert minden jármű, gép és szerszám, (még a nagyon hangosak is) nagyon érdeklik és le sem bírja venni róla a szemét. Nem ám nagy bőgések vannak, amikor valami éktelen hangos gép megszólal, hamen ugrálás és figyelés. És ha netán abbahagyja a gép, akkor hiszti, hogy méééég.

Folyt köv, de most szólít a pocokfiú.