Apa szabin van, mert csütörtöki vizsgájára tanul. Ezért mi délutánonként lelépünk Zével, hogy nyugodt terepet biztosítsunk ahhoz, hogy elmélyülhessen a vezetési elméletekben. Ma délután nővérkémnél voltunk, bár Zénó nagy bánatára nem volt otthon egy árva unokatesó sem. Apás hétvégéjük volt. Tegnap vezettem először egyedül, bár be kell vallanom, én már vezettem volna, csak a szakvezetés nem engedett, utána pedig autóm nem volt. Tegnap végre visszakaptam, így most kettesben járunk Zénóval. Végülis egyszer mindenkinek kell egyedül vezetni. És jó egyedül vezetni és semmi gáz nem volt. Csak hát az a fránya féltés. De az első után már nem annyira aggódik apa.
Holnap visszamegyek a fogorvoshoz, mert most ugyan nem esett ki az ideiglenes tömés, viszont fáj és nem kicsit. De eddig is ez volt, akárhányszor lezártuk a fogamat. Sajnos a vége húzás lesz, ami szerintem holnap fog bekövetkezni és csak remélhetem, hogy nem a szájsebészeten végzem. Úgyhogy most újjabb fogorvos előtti rettegés, bár már lassan nem is félek, annyira gyakran látogatom.
Múltkor másfél órát vártam. Lényegében én egy nagyon türelmes ember vagyok, és bár protekcióval járok, kivárom a sorom szépen csendben, nem pofázva, ahogy tanították. Nem úgy mások...hallottam megrendítő, dühös, rettegős, bosszúállós, bizonytalan panaszokat. Van aki azt nem tudja eldönteni, hogy a 70. évére megmaradt 2 darab első, alsó fogát meghagyja e, vagy húzassa ki, és van olyan aki bár még csak 30 de az összesen megmaradt 4 darab fogát mindenképpen ki AKARJA húzatni, és szörnyen meg van sértődve, mikor ezt a fogorvos bőszen visszautasítja. És én az ajtó előtt hallgattam végig a szitkokat, amiket az orvosra szórt, majd miután kijött jött a következő hullám....Végül is vidám órácskát töltöttem ott, és akkor még a fogam sem fájt. Talán holnapra is tartogat nekem a fogorvosi váró néhány élettörténetet és akciót.