Fognak annyi, sajnos az lett a sorsa, hogy mivel nem akart egyszerűen eltávozni a sajgó állkapcsomból, ezért kettévágták és két darabban távolították el. Még szerencse, hogy mindebből az ember semmit sem érez, mert a fülétől az orra hegyéig el van zsibbadva. Annyira vicces érzés szerintem. Nna, az már nem, hogy az érzés nélküli nyelvem önálló életet él és a fúró útjába áll...bár ez is inkább csak akkor nem vicces, ha már elmúlt az érzéstelenítő hatása és a nyelveden néhány helyen sebek éktelenkednek. De az érzéstelenítő hatásának elmúlásakor ez persze a kisebb probléma amellet, hogy úgy fáj a fogad helye, hogy legszívesebben átlőnéd a lábfejedet, hogy eltereld a fájdalmat a fogadról. Jujjjj, de nagyon fájt. De aztán estére lenyugodtak a kedélyek a számba, bár besegítettem egy Catflammal, majd hajnalban fájásra ébredés után egy fél kék filmtablettával ájultam újra álomba. Reggel azt sem hallottam, hogy felébred a gyerek, bár ez már egy ideje nem is az én dolgom, hanem apáé, aki mikor kisfiúnk felébred gyorsan áthozza nekem, majd a másik szobában ő hirtelen visszaalszik. Ma reggel persze azt sem tudtam hol vagyok, na de nem sokáig, mert a kisfiam rámparancsolt, hogy "fejkejünk"és puszikat tett hozzá, mert tudja, hogy csak puszikkal működöm. Kibírtam a napot és bár ma megittam egy ritkán alkalmazott energiaitalt is, már álmos vagyok, de apa még itt tanul, ahol én majd alszom, ezért még nem térhetek nyugovóra. De mivel holnap nem lesz netem napközben, ezért most gyorsan mindent elintézek.




A gyermekem ebben a kosárban lakik két napja, és az apját ezzel terrorizálja: APA, TOJOGAT!!! ...és akkor apának bizony tologatnia kell őfelségét a folyosón, ameddig meg nem únja. Hozzáteszem apa szokta hamarabb megunni. Az édes vigyor az arcára "Zénó, mosolyogj!"' felszólításra érkezett. Apa mögötte melegít, készülődik, vigyázz, kész, rajt...