Kellemes meglepetés

Kellemes meglepetés ért Zalaegerszegen. Mindenki normális volt, bár nem mondanám, hogy ilyen orvosról álmodik az ember a gyerekének, de nem volt semmi gáz velük. Most nem voltak bunkó megjegyzések, bár minden viszonyítás alapja és hát nekem a múltkori minősíthetetlen után már úgy látszik minden pozitívnak látszik. Mindegy a lényeg az, hogy Zénót nem különösebben viselte meg a vérvétel és társai, bár be kell vallanom, hogy apa ment be vele a csapoláshoz. Én múlt év novemberében, mikor műtötték és vizsgálgatták nagyon sokszor hallottam sírni és most nem volt hozzá erőm. Bár apa szerint túlparázom a dolgokat és nem nagyon ért meg engem, de hát ő sosem volt anya és egész más a kapocs köztük. Rettenetesen szoros és intenzív, de mégis más. November 3-án megyünk legközelebb, úgyhogy egyenlőre nem lesz dokicsere.
Köszi Perec, hogy velünk voltál és szorítottál, lehet, hogy ez volt a segítség. A pozitív energia.
Most, hogy belegondolok lehet, hogy tényleg hajlamos vagyok a túlparázásra, mégis csak egy egyszerű vérvétel és kivizsgálás volt. Talán már a következő nem lesz ennyire parás.
És a legfontosabb, hogy minden eredménye jó volt, kis veséi remekül működnek.

Most majd a 15 hónapos oltás fog következni, de attól nem félek, az oltásban már rutinos az ember lánya.
Csütörtökön egyébként belázasodott Zénó és volt nálunk a háziorvosa, aki annyira aranyos, hogy szabadsága alatt is kijött. Lehet, hogy az a baj, hogy hozzá mérem a dokikat és nehéz ezt a szintet megütni. Szerencsére "csak" valami vírus infekciója volt a kisúrfinak és hamar (3nap) le is ment a láza.

Hétvégén ismét megünk egy rövid nyaralásra, és úgy tűnik, hogy az idős is velünk lesz.

Tegnap voltunk apával éppen 10 évesek. Illeteve a kapcsolatunk. :-))))
Nem nagyon ünnepeltük, hiszen előtte már napok (vagy hetek???) óta veszekedtünk, minden szaron. A sors viszont úgy hozta, hogy mégis egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk hármasban és méltóképp szeretttük egymást ezen a napon. Elmentünk Kőszegre és tettünk egy kis túrát a Hétforráshoz. Mindketten gyerekkorunkban jártunk itt utoljára. Jó kis séta volt és gyönyörű volt az erdő és isteni volt a forrásvíz de legfőképp a hangulat.
Zénó mindent mutogat és én egyfolytában mondom neki, hogy mi micsoda. Találtunk egy szép szarvasbogarat is, amit kisfiam matricává akart simogatni, de inkább elküldtük sétálni a bogárkát. Utána állandóan bogarat akrt látni, de nem találtan akkorát és olyan szépet,amit halált megvető bátorsággal meg mertem volna fogni. Szedtem hát neki virágot, több sem kellett kicsikémnek nekiállt megenni, és bár úgy tudom, hogy az általam leszedett virág nem mérgező, sőt egyenesen ehető a kisördög mégis bennem volt és nagyon nem szerttem volna, ha megeszi. Ő huncutan úgy tett, mintha nem akarna megenni, majd rámsandítva tekintetét hopp eltűntette a szájában. Mondja meg nekem valaki, hogy erről, hogy mindent megkóstol és a szájába tesz, mikor szokik le???????????????????????????????????????
Hazafelé elaludt a kocsiban, alfában szedtem ki az autóból és persze nem tehettem meg, hogy leteszem aludni, mert egész délután szinte egy falatot sem evett. Namármost, ha nem akartam éjfélkor felkelni etetni, akkor még kicsit ébren kellett tartanom, és félálomban belelapátolni a még mindig nem darabos kajáját.
Azt gondoltam, hogy mivel kicsit megcsúsztunk az alvással majd ma reggel kellemes időben fog felkelni, na megis tette 7 órakor, a megszokott 8 helyett. Így jártam. Most alszik mint a tej édesen szunyókál. Álmodjon szépeket.
Szeretem.