Elutazunk

Ma délután elmegyünk Sopronba. Zénó már nagyon be van zsongva, mert nagyon szereti a barátnőméket és szeret ott lenni. Főleg, hogy a két degujuk mellé most született 4 kicsi. Cincinkók.
Tegnap fel kellett hívnom a papáékat, hogy jöjjenek el, mert kisfiam kétségbeesve ébredt, jó 10 percig nem is tudtuk megvígasztalni és mindenáron a papáékat akarta. Hozta a vizes kabátját, amit délelőtt mostam ki, és húzta magára. Macerás lett volna elvinnem, mert angolom volt délután, így házhoz hívtam a hőn áhított személyeket, nem mintha ők nem jöttek volna szívesen.
Szerencsére visszaállt a régi rend, mert kicsikém 3 napig nem volt hajlandó aludni délután. Sőt egész nap sem. Éjszaka szerencsére igen. Most már 3 napja újra alszik. Így egész más a délutánunk. Amíg nem aludt addig már 4-kor halálosan fáradt volt és csak az ölembe akart jönni. Ami azért furcsa, mert egyébként könyörögnöm kell neki egy kis bújásért.
Eszméletlen dumái vannak, kész vagyok tőle. Tegnap este kinyújtózott a padlón és elhaló hangon közölte, hogy: Fájadt vagyok! Tudom ez másoknak, akiknek nagyobb gyerekük van már nem meglepő és talán már el is felejtették, hogy mennyire lehet csodálkozni ilyen szövegeken. nekem még minden új, mert most kezd el mondatokat összerakni és imádom.

(Zénó szótárba még megjegyzem magamnak: Mandandin= mandarin, már ha eddig még nem írtam le. )
Olvasok egy fejlődéslélektan könyvet és annyira jó, tök érdekes dolgok várnak még ránk és jó megfigyelni a gyereken amit olvasok.

Na megyek és pakolok tovább, és annyi cuccal fogunk menni 3 napra, hogy tele lesz a kombink hátulja, pedig nem kicsi. Zénó már összecsomizta a játékokat, csodálom, hogy egy (!) nagyobb papírszatyorba belefért, bár ha felkel még lehet, hogy bővíti a készletet.