2009. március 2., hétfő

Tegnap sütött a nap, nem volt hideg és imádtam. Délután, mikor hazaértem a temetőből, azt gondoltam még gyermekem alszik egy fél órát de mint az apja elmondta egy percet sem hunyta le a szemét, így fogtuk magunkat és elmentünk sétálni. Gondoltuk, majd Zénó is hancúrozhat egyet a főtéren, főleg mert mielőtt elmentünk vagy 200x mondta el, hogy "indujjunk, csajok", vagyis menjünk mert ő csajozni akar. Voltak is szép számban korban is hozzáillő csajok a főtéren, meg mindenfelé a városban (mást is kicsalogatott a tavasz illata), de kisfiam nagy szerényen szájába kapta a struccát és elaludt. Aludt is mindaddig, míg haza nem értünk, így a ház mögött még egy kicsit partizánkodhatott egyet amíg anya kicserélte a kereket az autóján. (Igen, én egyedül!!!!) Szóval jön a tavasz, fiam már szerelmezni akar, csajokat akar, bár még nem a miniszoknyák libbenése érdekli, inkább, az, hogy kitől mit tud elkalózkodni és kivel mit tud 'átszani.
Én meg alig várom a telekre menős hétvégéket, homokozókészítést, bogárlesést, virágültetést, napfürdőzést.
Kicsit sajnálom, hogy a játszótérre én nem nagyon szeretek menni, de most majd muszály lesz, ezt tegnap világosan értésemre adta kisfiam, miután bementünk a játszótérre, ahol senki sem volt és ő nem volt hajlandó hazaindulni. Valahogy nem szeretem a zsúfolt játszótereket, ahol ha van kedved, ha nincs jópofizni kell, és a gyerekedet éppen fellőkö, megrúgó, szemétkinyomó gyerekre nem figyelő anyukákat, akik épp nagy cigarettázásban vannak és nem érnek rá figyelni, neagyisten rászólni kisdedükre. És legnagyobb baj, hogy ilyenkor annyira beszólnék...és olyan nehéz visszafogni magam. Mindegy, tavasztól erős leszek, nem kell megtanulnom mosolyogni, mert nagyon tudok, beszélgetni is tudok, témákat majd gyűjtök, kisgyerekeket nem pofozok, mert szeretem őket, az anyjukat meg majd csak kicsit ütöm meg....és elmegyünk jókat játszania játszótérre, hogy kisfiam boldog legyen és megfelelőképpen szocializálódjon. Vagy mi...?

0 megjegyzés: