Perec után szabadon én is gondolgatok...Úgyis a minap olastam egy blogot, ahol meddő vita folyt szpotatás, szüláés, jóanyaság, és gyerek mellett dolgozgatás terén. És nyílván meddő volt, hisz mindenki rendelkezik tapasztalatokkal és mindenki másmilyennel. Bár a megjegyzéseket olvasva ama bejegyzésnél olvastam jónéhány helyeslőt és ellenvetőt, akiknek még nem született gyermekük, mégis profi módon nyomták a tanácsokat. És sok olyat, akiknek már felnőtt gyerekük van, és akik szerintem egy egész más világban nevelték fel gyermeküket, és azokat a módszereket manapság alig lehet alkalmazni, hisz olyan más lett a világ. De nagyon okos mindenki...pedig ahhoz, hogy az ember megpróbál nevelni egy gyereket szerintem jó, ha ismeri is azt a kis személyiséget és ,ki ismerhetné jobban mint a saját anyja. És vannak nyugodtabb és elevenebb gyerekek, és vannak okosabb és kevésbé, és vannak egyedül játszók, és társaságot kedvelők stb. na most hogy lehetne ráhúzni ugyanazt a ruhát mindegyikre. ÉN meglátásom az, hogy szpotasson, akinek van teje, akinek van kedve, akinek a gyereke akar. Az én gyerekem ugyanis a nyolcadik hónap után erőszakkal sem volt hajlandó elfogadni a mellem, hiába volt benn tej, mert bizisten fejtem is rendesen...bár elgondolkodtatott, hogy mennyire szívetmelengető látvány lehetek mindeen szoptatás után, amiben leizzadta rendesen, mert birkóznom kellett a gyerekkel, hogy igenis kell neki, mert ettől lesz anya jó anya és ettől leszel te kisfiam táltos. Sajna őt ez cseppet sem hatotta meg, így szépen abbahagytuk a szopást és nekiálltunk cumisüvegezni, illetve csak álltunk volna, de őfelsége nem akart cumisüvegből enni, mert most találkoztak először, úgyhogy két hétig (merthogy pohár sem volt jó) kanállal tápláltam bele a pocokba a tápszert. Aztán egyszercsak minden oké lett. Tök érdekes mert nem éreztem hogy attól a pillanattól rosszabb anya lennék.
Császárral szültem és áldom az eget, hogy azzal, mert így életben maradt a gyerekem, ami nem annyira biztos, ha mindenáron ragaszkodom a "rendes" szüléshez. Valóságos köldökzsinórcsomóval, ugyanis elég kicsi lett volna az esélyem, bár tudom, ha most bárki is oolvassa ezt akkor akad olyan akinek valamelyik ismerősének az ismerőse otthon harmónikus keretek közt hozott világra köldökzsinórcsomóval gyereket. De azért nem ez a jellemző...A szülés pedig szintén magánügy és mindenki úgy szül ahogy akar és ott aholakar, de én akkor is a kórházi szülést preferálom, mert nem vettem észre, hogy bármiféle módon kevesebb lenne a gyermekem, mint az otthon született babák és nem éreztem, hogy olyan borzalmas lenne az a néhány nap a kórházban, legalábbis ami borzalma s volt az nem a kórház miatt vol. Sőt més segítségem is akadt, hogy átvészeljem a hormonlöket okozta pánikot, ami itthon nem állt volna rendelkezésemre, legalábbis nem 24 órában. De nem szorul ökölbe a kezem, ha meghallom az otthonszülést, kivéve akkor, ha ezmiatt meghal egy gyerek. De akkor nagyon.
A gyes, vagy gyed melletti munka (bár gyed mellett nem lehet, de mindegy) pedig szerintem szintén emberfüggő. Én nem ragaszkodom hozzá, de ha rákényszerülnék, vagy olyan felemelő munkám lenne akkor megtenném. De azt azért hozzátenném, hogy az akinek olyan munkája van, ami kényszer szülte munka, naná, hogy nem akar visszamenni dolgozni. És sokan vannak így. Azt hiszem, hogy a nők nagyobb része végez olyan munkát, ami nem elégíti ki teljes mértékben, de nincsen más lehetősége, és nem azért mert nem akar, vagy mert olyan jó sírni, hanem azért hogy alkalmazkodni tudjon a megváltozott világhoz. Persze vannak akik jó családból valók, vannak akik megtettek mindent hogy jobb körülmények közt éljenek és máshogy mint azt kapták, de vannak akiknek ez nem ment és az, hogy miért annak sok oka lehet és nem biztos hogy az akarattal lett volna a baj. De szerintem az aki dolgozni akar dolgozzon és az aki nem akar az pedig játszon otthon a gyerekkel.
Na, most ennyi. Andi barátnőmmel együtt pedig mindketten tökéletes anyukák vagyunk, mertr ezt látom a gyerekem szemében. Boldog, én is az vagyok és tök mindegy, hogy a csodagyerekek ennyi idős korukban már mennyi mindent és milyen sokat és milyen ügyesen és ...