Betegek

Pénteken délelőtt, ahogy az lenni szokott Zénó belázasodott. Na, de nem stem kétségbe, hiszen éppen 8 napja kapta meg a 15 hónapos oltást a drágám és nagyon valószínű, hogy az oltási szövődmény volt. De azért még több aggodalommal hagytam itthon az én drágámat. Szombaton délelőtt elindultunk hát Vácra. Anyuval itt maradt az én kisfiam, szerencsére reggel már csak hőemelkedése volt. Jöttek anyuhoz a bátyámék és nővérem gyerekei is, hogy Zénó még kevésbé vegye észre a szülei távollétét. És mint gondoltam nem is volt vele semmi gond. Szinte észre sem vette, hogy nem vagyunk itthon. Na de én néhány óránként azért telefonáltam, hogy minden ok e és apának sem volt ellenvetése. Az esküvő és a lagzi jól sikerült és jó volt így, hogy nem vittük a pockot, mert így én is egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Vasárnap délután 5kor értünk haza és mint megjósoltam kisfiam sértődött volt és néhány percig nem is vett tudomást rólunk, aztán persze kezdődött, hogy semmit sem tudtam csinálni nélküle. Wc-re úgy megyek ilyenkor, hogy ott ül az ölembe és tépkedi a wcpapírt. De hát ez így természetes. Minden ok volt tehát. Csak az volt a baj, hogy én annyira fáradt voltam,hogy majd meghaltam hiszen szinte alig aludtam éjjel. Ma reggelre pedig sikerült megbetegednem, köhögés és nem túl jó közérzet a tünet. Kriszti barátnőm pedig egész éjjel lázas volt. Ja, apa már akkor beteg volt, mikor elindultunk nátha és az ezzel járó halálos tünetek. Most csak azon aggódom, hogy kispocok ne kapja el tőlünk és ne legyen újra beteg. Tegnap egyébként neki már semmi baja nem volt.
Délután megyek vezetni, remélem egy kicsit jobban leszek.