Zénó

Zénó jár!!!!És teszi ezt minden körülmények közt, minden akadályon át, és bármit cipelve a kezében. Valamikor egy nála nagyobb dobozzal az egyik kezében, a másikban pedig az öntözőkannával, de semmi sem jelent neki akadályt. Egyenlőre még nem volt óriási esés (gyorsan lekopogom), de szerintem lesz majd. Reggelenként még elég bizonytalan és este amikor már fáradt akkor már mindennek nekimegy és minden második lépésnél seggreül. Majd belejön. Mindennap elbűvöl, eszméletlen kedves, osztja a puszikat és kacsint az arra érdemesre (de egyébként számára szinte mindenki érdemes rá), mosolyog és bárkit levesz a lábáról. Engem főleg. A beszéd is elindult, bár elég furcsa még, és mint másoknál is sokszor csak anya érti, hogy miről is vaker a kiscsávó. A mamit mimának hívja, engem még mindig nyanyának , és apa még mindig papa. Sokszor csak ül valamit fogva a kezében és pont vessző nélkül mesél valamit. A nínóautó hangját hallva feltartja a mutatóujját és mondja, hogy "ha, nínó". Imád minden autót, motort, munkagépet, trakit, tűzoltóautót, rendőrautót és mindent ami pasis. Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar kialakul bennük. Bár sokszor babázik is a csúnya babával, levetkőzteti, majd odaaadja, hogy öltöztessem fel. Mindent megért amit mondok neki sőt sajnos sokszor olyat is amit nem kéne. Még alig mond szavakat, de a káromkodást már tökéletesen tudja utánozni. És hát szégyenlem, de nálunk azért hall is rendesen. Na,, nem minden kötőszónk káromkodás, de azért megfordul a szánkban néhány. De mindegy, mert ha nem itthon, akkor majd máshol tanulja meg. Nem nagyon csinálok ebből ügyet.
A kajálással sincs már gond, bár néha válogatós, de mutassanak nekem egy gyereket, aki nem az.
De minden szép és jó, boldog vagyok, ha csak rápillantok és nem tudok eltelni vele. Sokszor majd összeroppantom és csúnyán zaklatom a puszijaimmal. Bár már apa is megmondta, hogy én egy pusziterrorista vagyok. De hát mit csináljak, különben meghalnék.Puszi kell és lesz is amíg élek. És kész.

A vezetés egész jól megy sajnos semmi olyat nem tudok írni, ami meg kellene, hogy félemlítse embertársaimat. Nem mondom, hogy a közlekedésben részt vevő partnereimről nem tudnék egy-két "szépet és jót" írni, de nem dühöngök. Volt ami9kor a hátam mögött vezető szőke kislány, aki apától kapott szépautóban ücsörgött és taláán még a jogsival sem strapálta magát, hanem apa kicsengett az árát a piacon, a hátam mögött jött és terjegetett a kezével, mert nem mentem elég gyorsan szerinte. De leszarom, az ilyen idegbeteg hisztiző kis p...kat, akik elfelejtették, hogy ők is tanultak valaha vezetni, és gondolom, a kötelező óraszám dupláját kellett venniük, hogy végre megtanuljanak vezetni. De most ők a menők és mindenki takarodjon az útról, mert ők jönnek. Hát én csak mosolyogtam rajt és folytattam az utam, a szerintem (és az oktató szerint is) megfelelő tempóban.
Szóval nem kell félni, nem vagyok gyorshajtó és megpróbálok mindenkire odafigyelni. Persze néha hibázok a rutinpályán, de senki sem született úgy hogy tudott vezetni. Majd én is megtanulok, ha már meglsz a jogsim és elkezdek vezetni úgy igazán.

Kisfiam még mindig nem kapta meg a 15 hónapos oltását, mert mindig közbejött vmi betegség, vagy betegséggyanú. Most az uncsitesójának van tüszös mandulagyuszija és mivel egész hétvégén együtt voltak, sőt aznap, amikor elkezdett fájni Melissa mandulája még egy nyalókát nyaltak, ezért most várunk néhány napot, hogy nem jön e ki rajta is a betegség. Én nagyon remélem, hogy nem.