Rutin kipipálva

Tegnap megvolt a rutinvizsgám és szerencsére sikeresen. Balra hátra kapuba beállást húztam (illetve a vizsgabiztos kérdezte, hogy elfogadom-é, hát én mint okos vizsgázó igen, elfogadtam-szerintem jópont volt nála). A műszaki kérdésemet ezek után nem is kellett elmondanom, csak a rutin feladatokat. És jó volt, semmit nem rontottam el, nem úgy mint előtte nap, amikor borzalmasan vezettem. de állítólag ennek így kell lennie.

Tegnap délelőtt váratlanul beállított a mi drága háziorvosunk, ugyanis valószínüleg elbeszéltünk egymás mellett, én azt hittem, hogy hívnom kell csütörtökön, ő meg azt hitte, hogy jönnie kell...hát jött. de talán így jobb volt, mert nem paráztam agyon az oltásokat. kapott egyet a kezébe, meg egyet a lábikájába. És csak picit sírt, tényleg. És én is. :-))) Aztán olyan hamar felejtette el, hogy sírt a drnéni után mikor az elment...ennyit, az anyák parájáról.

Ma délelőtt a kinyithatóajtós nínóautójával játszott és folyamatosan azt magyarázta nekem, hogy ő be akar ülni kormányozni...hogyan lehet egy ennyi idős gyereknek megmagyarázni, hogy nem lehet beülni egy játék rendőrautóba és nem lehet kormányozni. ??????Hosszas magyarázás után végül csak annyit tettem, hogy elcsentem tőle az autót és így nem látta már bánata tárgyát.

Most alszik és remélem nem lesz az oltásoknak szöcődménye, vagyis láz és annak velejárói.
Szeretem.