Festéktüsszentőhapcibenő

Egyik este hazatérvén valahonnan, apa kezébe kapván az autónk törzskönyvét (amit eddig a bank birtokolt) gondolta, jól megnézi és örülget neki egyet, hogy végre letelt a kocsitartozás. Mindeközben én gondoltam gyorsan lekapkodom a megszáradt ruhákat, Zénó pedig strucclábat szorongatva csücsült az előszoba padlóján és várta, hogy rá kerüljön a sor. Nem is telt el több mint 2 perc és akkor én kicsi manóm jön befelé a szobába, bőszen mutogatva nekem gyönyörű kacsóit, amit jelen pillanatban vastagon narancssárga falfesték borított. De nem ám az a halovány narancs, hanem az az igazi sötét narancs, amit utána baromi nehezen tudsz eltávolítani a gyerek kezéről, hajáról, ruháiból. Így is lett nem kis időmbe telt, mire minden ruhájából eltüntettem a festéket. A gyermek testéről az ezt követő fürdés mindent lehozott, a padlón lévő halvány lábnyomokat viszont csak másnap fedeztem fel. Persze a hülyék mi vagyunk, hiszen nem kellett volna elérhető közelségben hagynunk,a festéket. Ismét tanultunk és lám másnapra eltűnt az előszobából a már másfél éve ottlévő 5 db festékesdoboz, amit én már többször megemlítettem, hogy biztos ott-e kell-e annak lennie-e???Persze véletlenül sem hagyta el a számat ama bizonyos mondat, ami ilyenkor ott zakatol az ember fejében. (ugye megmondtam!!!!)

Zénó mint az alábbi példa is mutatja továbbra is erősen feszegeti a határokat és az idegrendszeremet és mindezt tetézve, most olyan szinten lett anyás, hogy ha itt vannak a gyerekek akkor is 2 percenként ellenőrzi, hogy ott vagyok e ahol legutóbb hagyott.

A hétvége utáni éjszakáink zűrösek voltak, Zénó ébredt, nem aludt visszza, apa költözött a nagyszobába, Zé pedig mellém. És így aludtunk mi reggelig, apa pedig reggel azt mondta, hogy mázlista vagyok, mert édesdeden szunnyadó szerelmetes gyermekem 10 centire az arcomtól szuszogott és olyan gyönyörű volt, mint egy angyal.

Már megint angoltanulás helyett íroma blogom, nem lesz ez így jó, úgyhogy húzok is.