A hétvégéről

Be kell vallanom töredelmesen egy kicsikét lelkiismeretfurdalásom van ahétvége miatt, mégpedig azért, mert istenigazából nem volt semmi dolgunk, mégis szinte egész hétvégén le volt passzolva a csöpp. Pénteken mint írtam nővéremnél aludt, és mint azt apa mindig megjósolja nem volt semmi gond. Kicsit nehezebben, de sírás nélkül aludt el. gondolom a gyerkőcökkel egy kicsit túlpörgette magát, azért aludt el nehezebben. ez itthon is előfordul. Reggel viszonylag korán mentünk érte, mert Ildi ment dolgozni és hát mégsem akartam túl sokáig egy 14 éves gyerekre hagyni másik három gyereket. Bár Melissa megállta a helyét, mire mentünk megreggeliztette a gyerekeket és minden ok volt. Szombaton úgy döntöttem, hogy ott alszunk anyunál főpróba gyanánt. Ez nem sikerült olyan fényesre , mint kellett volna. Nagyon nehezen aludt el, és csak én voltam jó neki a Mima nem (bár szerintem, ha tudta volna, hogy én nem vagyok ott akkor nem engem keres), aztán éjjel fél 4 körül felébredt és nem volt hajlandó visszaaludni csak jó másfél óra múlva mellettem a nagy ágyban. Mindegy szerintem pénteken nem lesz semmi gond. Ugyanis pénteken lesz a szülinapom és ezt megünnepelvén Quimby koncertre szeretnék menni, ha minden csillag együtt áll. Jegyek már megvannak.
Vasárnap délután pedig a pasim szüleinél volt Zénó, mert én csavarogni mentem Gertivel. Jól be- és kiplázáztuk magunkat. Apa persze duzzogott, de hát nagyon tudom sajnálni...meg sem tudom mondani mikor (p)lazáztam már.
Hétfőn ismét apa szüleinél volt kispocok, mert mi lakógyűlésre mentünk. Mondjuk csak pár óráról volt szó . Lakógyűlésen megállapítottam, hogy mindenhol vannak olyan öreglányok(és általában azok), akik megpróbálnak mindenbe belekötni és megbéklyózni a változásokra tett törekvéseket. Remélem nem leszek olyan öregasszony, aki a kákán is csomót keres, mert akkor inkább lőjjenek le. Mindenesetre ismerve a türelmemet jókat mosolyogtam ezeken a hölgyeményeken.
Folyt köv.