2009. január 20., kedd

Még élek

Mondom ezt annak tekintetében, hogy a hétvége úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. (Mármint a péntek.)Vagyis a foglalkozás elérte célját. És igen, Perec, voltak UFÓ-k és el is vittek jó néhány embert, köztük az én emberemet is, aki egy másik ufók által elrabolt legény által némi bordafájással ébredt, nem igazán emlékezvén arra, hogy mi is okozta az ő oldalának fájását. Én pedig arc és hasfájósra nevettem magam pénteken, bár a nevetés nem biztos, hogy a megfelelő kifejezés az artikulálatlan hangos röhögésre. De mivel, hogy egyébként finom és nőies kacaj jellemző rám, hát inkább a nevetés szó használatát tekintettem kifejezőbbnek.
Mindezek alatt kisfiam a mama elmondása szerint folytatta áldásos tevékenységét és egész éjjel fent volt. Jó volt, hogy pénteken volt a buli, így még az egész vasárnaop előttünk volt és sokat voltunk együtt. Most terror alatt vgyok, úgyhogy majd írok.

0 megjegyzés: