Semmi különös

Ezzel a címmel szerintem többször is írhatnék. De tényleg sokszor vannak napok, amikor igazán említésre méltó nem történik. Persze írhatnék sokat arról, hogy Zénó éppen melyik nap mivel örvendeztet meg, de amikor írok semmi nem jut eszembe. Pedig most, hogy tanul beszélni sok vidám percet szerez. Ja, tegnap mikor épp játszottunk a kukásautójával és addig babrálta, míg leverte, én meg mondtam neki, hogy nna, ezt jól megcsináltad...erre ő: nomális???Hát igen, amikor épp valami rosszat csinál, meg szoktam tőle érdeklődni, hogy normális-e, amire ő határozott Igen választ ad. De kár, hogy azokat a hangsúlyokat nem lehet leírni, amit használ. Én teljesen kész szoktam lenni tőle, és persze így baromi nehéz a szigor fenntartása. Nem mintha én egy szigorú anyuka lennék, csak hát mégis, ha a gyerek épp valami nem Nomálisat csinál, muszály lenne, de nem mindig megy. (a röhögéstől)
Ma éjjel kisfiam hosszú idő után ismét mellettem töltötte az éjszakát. Fél 2-kor gondoltam jó anya leszek, bemegyek hozzá és betakargatom. Isten biz' baromi halk voltam, de ő hirteln felült és szembe nézett velem, és onnantól fogva nem és nem volt hajlandó semmi másra, csak arra, hogy végül mellém feküdjön, (miután apát száműztem a nagyszobába), de ez még mind semmi, ez után kereken 2 órán keresztül küzdöttünk, hogy aludjon. Pörgött, anyázott (én is),kakaót kért (nem kapott), fejbe és hasba rugdosott, hozzám bújt (olvadtam), csicsikót keresett...és még szerencse, hogy nem kapcsolta fel a villanyt, ahogy szokta. Tehát fél 4-kor vissza is aludt, ami persze nem azt jelenti, hogy innentől nyugod és szép álmom volt, mert a fejbe és hasba rugdosást nem hagyta abba álmában sem. Reggel 7kor én mentem ébreszteni apát, mert az én fejem mellett csörgött az órája, kisfiamat édesdeden aludva hagytam az ágyba, de mire kijöttem a wc-ről, ő csicsinkóval a kezében topogott velem szembe a tök sötét folyosón. (kicsit meg is ijedtem ám)
Szóval így viselkedett éjszaka a minipasi (copy: Perec).
Én meg ma majd csak valahogy túlélem a napot.