Most, hogy elbeszélgettem kisfiammal: adom, kéjem, okékó, picike, anyajos(aranyos), ejefánt (elefánt), ojocán(oroszlán), dejfin(delfin), padzsinán(padlizsán), ojjó(olló), ejem(elem), tonn(toll), mindet, papíj(papír), fijka(firka), kocca(kocka), pakojom(pakolom), dobájom(dobálom), Fajagó(faragó), epüjő(repülő) és nem bírom felsorolni. Igazából már mindent mond, és használ megfelelően. Most jopit eszik, mert én egy rossz anya vagyok, aki ad neki rágcsálnivalót, mert szereti. Sőt, megbotránkoztatva más felvilágosult anyákat én még csokit is adok neki, mert azt is szereti. És szeret még egy csomó olyan dolgot, amit az általam nagyon "tisztelt" szakirodalmak egyenesen halálosnak tekintenek és az én kisfiam mindeddig túlélte. És boldog. Ugye tényleg szörnyű anyuka vagyok? Na, persze nem viszem túlzásba, de hát ha én is szeretem az általa szeretett dolgokat és én is eszem, akkor következetlen lenne nem adni neki.

Jelmezről később.