Minikikapcs

Ma este ha minden jól megy elmegyek egy kis barátos, nem arra figyelős, hogy Zénó a másik szobában alvós buliba megyek. Elmegyek egy kis faluba, ahol olyan érzésem szokott lenni, hogy jó minden. Legtöbbször Zénó nélkül megyek ide és némi alkohol elfogyasztása után szoktam magam úgy érezni, mint hajdanán, mikor még csak magam iránt tartoztam felelősséggel, kicsi sikerrel. Szóval irány egy falucska, amit nevezzünk Somolygónak.
A napokban egyébként erősen megrohantak a nosztalgikus érzések és szeretek nekik utat engedni, mert szépnek, és izgalmasnak emlékezem az életemet. Csináltam sok hülyeséget is, na de hát azok is formáltak ilyenné amilyen vagyok és sajnos szerénytelenül meg kell állapítanom, hogy jóra sikeredtem. Asszem!!!
Egyébként meg kell állapítanom, hogy alapjában véve boldog vagyok. Nem hiányoznak az életemből akkora horderejű dolgok, hogy panaszkodjak hiányuk miatt. Azok a dolgok, amik a szememben fontosak és érnek valamit megvannak. Ezek a legfontosabb dolgok: szeretet, család, barátok, és olyan történések, amik jókedvvel töltenek el. Jujj, ez de szentimenti lett. Én egyébként szentimmentális vagyok ez a megállapításom. Ez jó, vagy rossz ki-ki döntse el maga...én boldog vagyok és kész.
(persze ez nem jelenti azt, hogy ne zavarnának meg a mindennapokban olyan dolgok, amik szomorúvá és dühössé tesznek)