Összefoglalás 1.

Hát akkor foglaljuk össze a karácsonyi ünnepeket. Karácsony előtt a szokásos készülődés, mami nálunk készült, hisz az egész család hozzánk volt hivatalos 25-én. Ennek örömére Mamival 5 féle süteményt sütötttünk, hisz kevesebb nem elég. (még ma is van belőle nem kevés lefagyasztva)
24-én idén nem volt nálunk a Mima, mert nővérkémnek nagyobb szüksége volt rá, mert ez volt az első év sógorom nélkül, és ugye még a három gyerek...Zénó ezen a héten azt hiszem lázban égheztett, pedig még nem is tudta miről van szó, de nem aludt délutánonként túl sokat. . A névnapján konkréten semmit. 24-én sikerült letennünk egy kicsikét, addig én becsomiztam az ajándékokat. Aztán hamar ébredés és séta apával. Addig anya-jézuska feldiszítette a fát és alásöpörte az ajándékokat. Megjöttek a fiúk és sietve meg is érkezett a Jézuska nálunk, hiszen mennünk kellett a párom szüleihez. Ennek kisfiam egy cseppet sem örült, mert hát ki látott még olyat, hogy csodaszép kukásautó és vasút megkapása után usgyi hagyjunk ott mindent és szaladjunk máshová. Ebből tanulva aztán el is határoztam, hogy jövőre nem megyünk szenteste sehova, jöjjenek inkább ők. Aztán a nagy sértődés hamar elmúlt, amikor Papáékhoz tengernyi ajándékot hozott a ki is? (mert papáéknál nem a jézuska jár), talán a télapó...Szóval volt ám öröm.
Nagyon vártam ezt a karácsonyt mert tavaly még nem nagyon érdekelte sem a fa sem az ajándékok. Hát idén azt hiszem mindkettő sikert aratott. Annyira boldog volt és olyan átszellemülten bontogatta az ajándékokat...aztán esett volna neki a többi becsomagolt ajándéknak is.
Aztán jött a másnap amikor az egész család együtt volt (az én családom) és én annyira szeretem ezt. Persze a Mima szétparázta a délelőttöt, mintha legalábbis a köztársasági elnököt várnánk ebédre. "Nem leszünk kész...nem lesz elég... ki fog hülni...túl meleg lesz..."....és hasonló apróságok. MInden jól zajlott és a tőlünk kapott ékszerteknősöknek hatalmas sikere volt. MIután nálunk lezajlott az ebéd kis pihi után átmentünk a Mimához, hisz oda is jött a Jézuska, megjegyzem már egy héttel előbb, mert akkor volt otthon a Mima utoljára. Szépséges műfenyője volt a Mimának...bár bevallom engem még mindig csak a luc bűvöl el. De támogatom, ha valaki áttér környezettudatosságból a műre. Zénó Mimánál azt a trakit kapta, amit én választottam (állítólag magamnak) és őt baromira nem is érdekelte. Sajna ezzel melléfogtam, de másnap azért azzal is játszott. Aztán még Mimától eltéptünk nővéremékhez is. Ott egy kisebb méretű dömpert kapott aminek a billencsében építőkockák voltak. Na, ez bejött...(ezt is én választottam)Édesen elüldögélt a szőnyegen és életében először épített és nem rombolt.
De a legjobb az volt, hogy ilyen sokat láttuk egymást a családdal. Számomra ez a legjobb az ünnepekben.
26-án megint főztem délelőtt, mert akkor meg a papáék jöttek hozzánk ebédre és még reggel a kocsonyát is felraktuk Mimával, hogy 27.én este legyen a fiúknak kocsonya.
27.-én átköltöztem Ildiékhez Zénóval, hogy apáék nugodtan bulizhassanak. Mi (Anyu, Ildi, Melissa és Én. ) majdnem éjfélig beszélgettünk a konyhán, meséltün Melissának a régi szép időkről a Papáról és sok mindenről.
28.-án Jákra mentünk, miután az én kedvesem alig másnaposan 11 órakor megérkezett értünk. Ott is nagyon jó volt, bár az én drágámat egész nap nem láttuk, mert aludt. Sokat aktivityztünk és beszélgettünk, jól éreztük magunkat. És szerencsére mire kiértünk Jákra Zé elaludt a kocsiban és 2 órán keresztül aludt is...mert nem tudom, hogy el tudtam volna-e altatni. Jákon kapott gyurmát, ami most nagy sláger, és apával rengeteget gyurmáznak, mert most hogy apa ennyit itthon van ő a szerelme Zénónak. Egész nap követi sé "APA, 'átszunk!" felkiáltásokkal próbálja az apját játékra bírni. Sikat játszanak és én imádom őket nézni ilyenkor.
Egy karácsonyi délelőtt (valamelyik nyugis nap az ünnepek közt) a tv-ben épp valamilyen jó kis indiános filmet bámultam félszemmel pedig apáékat lestem, ahogy játszanak. És abban a pillanatban BOLDOG VOLTAM. EZ egy olyan pillanat volt, amire mindig emlékszik az ember. Olyan jó volt nézni őket. Vicces, mert igazából egy teljesen hétköznapi pillanat volt és mégis...
A szilvesztert szűk baráti körben töltöttük, csak hatosban és csendesen, mert Zénó itthon volt velünk. Én végigparáztam az éjszakát, hogy majd felébred a sok dirr-durra, de szerencsére végigaludta az egész éjszakát. Fél 3-ig voltunk fenn, ami személyemnek nagy teljesítmény volt, hisz én 30.-án céges buliban voltam, ahonnan hajnali 4kor sikerült hazajönnöm.
Szóval így zajlottak az ünnepek, szép volt, hangulatos, Zénó boldog volt amitől mi is boldogok voltunk. Már előre félek a szürke hétköznapoktól, amikor apa nem lesz már itthon velünk és Zénónak hiányozni fog. De majd megpróbálom pótolni.